~8. Beszélgetés a fiúkkal

Sajnálom, hogy nem este raktam fel, de már egy része meg volt, amikor elment a net és elszállt az egész! -.-" Viszont ma este (tényleg este!) rakok fel még egy újat, mert most egy hétig megint nem leszek! :// De utána gőzerővel fogok hozni mindennap új részt! ;)) Komizzatok továbbra is, ha tetszett! ;D Egyébként jó hosszú lett, ez az eddigi leghosszabb rész, remélem örültök neki! :)) I hope u like it! Puszi :D

Lexa szemszöge:

- Köszönöm! - szorított magához, miközben a homlokomra nyomott egy puszit. - Ő is hiányzott, de te jobban! Gyere, menjünk be a nappaliba, és mesélj el mindent! Hogy van anya? Illetve az anyukád? - kérdezte, mire ledermedtem.

- Niall.. neked apa..

- Igen, elmondta, hogy nem közös az anyánk. De mi van vele? - kérdezte kicsit izgatottan.

- Öö.. Niall.. azért kerültem Londonba, mert örökbe fogadtak.. egy árvaházból.. mert.. mert anya.. anya.. szóval ő meghalt. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Hogy mi?! És hogyan? Miért? Mikor? - már kezdett nagyon kiakadni.

- Hé! Nyugi! - szóltam rá, mire csak még idegesebben pattant fel a kanapéról.

- Niall! Anyával éppen egy kihalt úton mentünk hazafelé, amikor belénk jött egy részeg kamionos. A sofőr és anya azonnal meghaltak, ezt én csak 2 héttel később tudtam meg, amikor felébredtem a kómából. Az én hibám. Anyu minket.. vagyis izé.. engem akart megmenteni azzal, hogy eltekerte a kormányt, és így a felőle lévő oldalba csapódott jobban a kamion.. - gyorsan letöröltem a könnyeim. Erősnek kell lennem és kész!

A babáról nem mondtam semmit, mert nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni neki.. Még nekem is iszonyúan fáj rá/rájuk gondolni. Meg róla/róluk beszélni is borzasztóan nehéz..

- Lexi, jól vagy? - kérdezte aggódva a mellettem ülő Louis.

- Igen.. persze. Csak.. nem olyan könnyű.. Ennyi. - erőltettem mosolyt az arcomra. - De Niall! Te hogy vagy? - fordultam a bátyámhoz.

- Öö.. azt hiszem lefagyott! - állapította meg Harry, miközben olyan 'énaszakértőjevagyokámennekatémának' fejet vágott. Biztosan hatalmas szaktudást igényelt ez az észrevétel, hiszen rengeteg más dolog is lehet, nemcsak 'lefagyás', ha valaki meredten bámul maga elé és még levegőt se nagyon vesz.. Gratula Hazzának, a fantasztikus megfigyelőképességéhez!

- Zseni vagy, Harold! - mordultam rá, majd felkeltem és Niallhez sétáltam, hogy megöleljem. Közben persze Harry nem szalasztotta el a kínálkozó lehetőséget arra, hogy rácsapjon a seggemre.. De ezt még egy "szuper" mondattal meg is toldotta:

- Hú, milyen harapós a cica!

- Harry, jobb  lesz, ha békén hagyod a húgom! - szólt rá Niall.

- Ne izgulj, nem tudsz semmit tenni vele, már most menthetetlenül hülye! - nevettem fel, amire legnagyobb örömömre még a letört bátyám is halványan elmosolyodott.

- Lexa.. utána.. szóval.. utána.. ? - nézett rám kérdőn Niall.

- Igen, utána kerültem be az árvaházba, ha erre gondoltál. Miután kiengedtek a kórházból. A házunkból kilakoltattak a rendőrök. Egyébként a legjobb barátnőmmel együtt, illetve inkább a testvéremnek érzem Torit, szóval vele együtt fogadtak örökbe. Hála az égnek! - mosolyodtam el halványan.

- És majd őt is bemutatod nekünk? - kérdezte csillogó szemekkel Harry.

- Nem hiszem, hogy lesz rá ideje, mostanában engem is folyton hanyagol Nate miatt. - sóhajtottam fel keserűen.

- Nate? - szólalt meg rögtön Hazza.

- Igen, Nate, a pasija. Odáig van érte, szóval ezt bebasztad! Már bocsi! - mosolyogtam rá angyalian. Persze azonnal rávágott valami olyat, amitől az arcomra fagyott, majd lehervadt róla ez a mosoly. Ez a valami így hangzott:

- Nem baj, nekem itt vagy te, cicám! - kacsintott rám.

- Ennek most örülnöm kéne? - vontam fel a szemöldököm. Egy határozott bólintással jelezte, hogy: igen, kéne! - Hát akkor: Hurrá! - mondtam "túláradó" lelkesedéssel.

- Perverz disznó! Hagyd már békén szegényt! - szólt rá Louis, amitől engem átjárt valami melegség (?).

- Köszi, de már kezdem megszokni! - nevettem fel, mire a többi fiú (Harry kivételével) szintén röhögni kezdett.

- Nem tanácsolom, hogy itt maradj éjszakára, maximum, ha valamelyikünkkel alszol, mert különben még megerőszakol! - nevetett tovább Louis. Viszont én itt elhallgattam. Megerőszakolás.. Ettől a szótól már kezd is visszhangozni a fejemben az ostor csattanásának hangja.. (erről még egy későbbi részben bővebben - a szerk.)

- Valami baj van? - kérdezte gyorsan Niall.

- Nem, dehogy! Semmi gond, minden rendben. - erőltettem magamra vidámabb fejet.

- Jól van akkor, és mi ez a Zaynie-Payne dolog? Mert ez még mindig nem világos! - váltott témát a bátyám.

- Hát az úgy volt, hogy.. - kezdem bele a mesébe. Mindent elmondam a költözésről, Liamről, arról amikor vele jártam suliba és a Zaynes nyaralásomról.

- De durva, hogy a banda 3/5-ét még régről ismered! - ámuldozott Harry.

- Öö.. ja. Az. - mosolyodtam el, miközben Liamet figyeltem. Egész végig nem szólt egy szót sem, most is csak némán meredt maga elé.

- Na és a nevelő szüleid milyenek? Kedvesek? - kíváncsiskodott Zayn.

- Igen, azok. Eléggé gazdagok, Tori nagyon bírja őket, az ő stílusuk nagyon hasonló. Velem már más a helyzet. Nem az én világom az a túlzott fényűzés, amiben élnek. Persze, ez mind szép és jó, de nekem szükségem van arra, hogy szeressenek. Tori ezt nem értheti, mert kiskorában is pont így élt. Viszont én nem, ezért fura. Niall és anya mindig ott volt nekem. Aztán anya és Liam. Majd 2 hétig Zayn is. Aztán csak anya. Végül senki, és teljesen egyedül maradtam.. De Tori nem sokkal később újra talpra állított. Az árvaházban rengeteg mindent tett értem, amiket sohasem tudok majd eléggé megköszöni neki, meghálálni meg pláne nem. - húztam el a szám keserűen.

- Most már jó helyen vagy és ez a lényeg! - ölelt magához Niall.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Laura volt az.

- Ezt most nem veszem föl. - mondtam csak úgy magamnak.

- Miért keres? Nem tudja, hogy eljöttél? - kérdezte a bátyám.

- Úgy tudja, hogy elmentem egy barátnőmhöz. Talán azt mondtam, hogy Mollynak hívják. Már nem is emlékszem! - röhögtem.

- Miért nem szóltál rólam? - nézett rám Niall, kicsit megbántódva.

- Mert nem tudtam biztosan, hogy megtalállak. - vontam meg a vállam. - Meg fiúkhoz nem nagyon engednének el!

- Miért? - érdeklődött Harold.

- Pont az olyanok miatt, mint te! - nevettem fel. - Egyébként nem akarsz felöltözni?

- Miért, nem tetszik a látvány? - mutatott végig magán. Ugyebár még mindig csak egy szál alsó nadrágban volt, amiben ajtót nyitott. - Amúgy örülhetsz, hogy ezt felvettem, mert általában meztelenül alszom!

- Komolyan kinyitottad volna az ajtót pucéran is?! - ráztam meg a fejem hitetlenkedve.

- Aham. - bólintott vigyorogva.

- Öö.. oké. Bocsi srácok, de nekem most mennem kell! Tegnap jöttünk meg a nyaralásból és még tanulnom is kell, mert holnap suli! - álltam fel a kanapéról.

- Suli?! Te még iskolába jársz? - kérdezte meglepetten a bátyám. - Elvileg már tavaly leérettségiztél volna velem meg Liammel együtt!

- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát Harry.

- Ja igen, és Harryvel együtt. - bólogatott Niall.

- Köszönöm! - nevetett fel Hazza.

- Megbuktál, vagy mi? - fordult felém Liam. Végre megszólalt!

- Nocsak, mégsem vitte el a cica a nyelved?! - gúnyolódtam.

- Milyen cica? Hol? - csillantak fel a szemei a göndör hajúnak.

- He? - néztem rá értetlenül, amin a Zayn és Louis jót nevetett.

- Tudod, megmagyarázhatatlanul imádja a macskákat! - magyarázta Niall.

- Ó, akkor már értem miért 'cica' az új becenevem! - vigyorodtam el, mire a többi fiú még jobban röhögött.. Az értelem sugárzik belőlük, ez már most világos!-nyugtáztam magamban mosolyogva.

- Egyébként nem buktam, hanem az árvaházban haladtunk túl lassan a tananyaggal..

- Ja, így már értem! - "világosodott meg" a bátyám.

- Szuper! Akkor én most megyek, holnap suli után viszont átjövök, jó? - kérdeztem.

- Persze! - vidult fel Harry, Louis és Zayn. Miért örül nekem ennyire mindegyik? Kezdek félni!

- Nagyon várlak! - puszilt meg Niall. - Néhány nap múlva leszedik a gipszem, akkor majd elmehetünk moziba, meg enni, vagy valami hasonló! Csak mi ketten! Olyan testvér-napos izé.. de akár mindenki jöhet.

- De jó, már alig várom! - mosolyodtam el.

- Sziasztok! - indultam el kifelé, viszont Louis még utánam jött.

- Tessék! - nyújtott át egy zsákot.

- Mi ez? - kérdeztem kíváncsian.

- Az, amit mi ketten úgy imádunk! Megint az a finom répa! - kacsintott rám.

- Jaj, köszönöm Lou, te vagy a legjobb! - ugrottam a nyakába. Biztos a múltkori répától vagyok ilyen jó ugró! Mindenkire felugrom.. Zaynre és Niallre is..

Nagyon jól esett, amikor magához szorított, és még egy puszit is nyomott az arcomra. Egy kicsit mindketten elpirultunk, amikor elváltunk.. Miért?

- Puszilom a többieket! - intettem neki, majd kiléptem az ajtón.

A kocsiban ülve láttam, ahogy mind az öten ott integetnek vigyorogva az ablakban, mint az ütődöttek! Mondjuk egy kicsit azok is.. De hát én így szeretem őket! Igen, már most kimondom, hivatalosan, hogy: - dobpergést kérek! - szeretem őket!

Az tuti, hogy miközben majd most otthon tanulok, az ő zenéjüket fogom hallgatni. Hiszen szinte már ez az életük, én meg  eddig még csak Niallt és Liamet hallottam "kornyikálni"!

- Csakhogy megjöttél! - "üdvözölt" Sam. - A vacsora közben még számolunk, kisasszony, most pedig menj tanulni! - szólt rám. Hurrá! Már alig várom a vacsit!

Éééés ennyi! ^^ :D Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))