Itt is van az új! :D Sajnálom, hogy csak most hoztam, de délután 4-ig(!!!) aludtam (vagy még tobább? Ezt már nem is tudom!)! ^^ xdd
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 És már túl is vagyunk a 28 150 látogatón! Te jó ég! :"))
Megint kaptam díjakat, amiket nagyon köszönök! :33 Ma vagy holnap összeszámolom a régebbieket is (amiket nem raktam még ki) és az összeset kiteszem! ^^
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Lexa szemszöge:
Reggel éppen akkor ébredtem, amikor Louis. Komolyan, teljesen egyszerre nyitottuk ki a szemünket! :D
- Jó reggelt! - nevettük el magunkat.
- Te is most ébredtél, igaz? - vigyorogtam.
- Pontosan! Így sajnos ma reggel nem tudsz szimatolni, bocsi! - kacsintott rám egy pimasz vigyorral az arcán.
- Na, megállj csak! Ezt még megbánod! - szűkítettem össze a szemeimet.
- Igen? És hogyan? - húzogatta a szemöldökét.
- Majd meglátod! - mosolyogtam rá ravaszan.
- Oké, de mikor látom már meg? - mászott fölém nyafogva, közben pedig az arcomat fürkészte.
- Mondjuk most! - gyűrtem magam alá hirtelen.
- Már alig várom, hogy megbüntess! - mért végig vágyakozva.
- Te aztán tudsz perverz lenni, ha akarsz! - nevettem fel.
- Igen, ha akarok.. És persze ha te akarod.. - vigyorodott el az ajkába harapva.
- Bolond vagy, ugye tudod? - pusziltam meg a szája sarkát.
- Tudom.. Csak az a kár, hogy nem a te bolondod.. Legalábbis egyenlőre! - mosolyodott el szégyenlősen. Istenem, ilyenkor meg tudnám zabálni!
- Szerintem annyira nem ízlenék neked, de egy próbát megér! - röhögött, és megnyalta a száját.
- Jaj, olyan izé vagy! - bokszoltam a mellkasába.
- Most miért? Tehetek én arról, hogy ennivalónak tartasz? És arról, hogy szeretsz reggelente minimum 10 percet eltölteni azzal, hogy a mellkasomba temeted az arcod? - szemtelenkedett.
- Louis! Ez nem szép tőled, ugye tudod? - néztem rá bociszemekkel, a fejem pedig ennél vörösebb már nem is lehetett volna.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem szép tőlem, de akkor is olyan jól esik, hogy zavarba tudlak hozni! - mosolyodott el halványan.
- A francba, így nem tudok rád haragudni! - sóhajtottam fel nevetve.
- Akkor megnyugodtam! - húzott magához, és egy puszit nyomott a számra.
- Helyes. Ebben az esetben én is nyugodtan hagylak itt és megyek el zuhanyozni! - álltam fel róla egy kacsintás kíséretében.
- Ne már! És ha nem vagyok nyugodt, hanem inkább iszonyú ideges vagyok, meg zaklatott? - ragadta meg a csuklóm.
- Hát akkor így jártál! Kellett neked így viselkedned velem..! - játszottam a sértődöttet, majd a fürdőbe vonultam.
Gyorsan végeztem a teendőimmel, és vissza is mentem Louishoz.
- Már hiányoztál! - ölelt meg azonnal.
- Öö.. okééé.. Te is nekem. - nevettem fel, és visszaöleltem, hogy örülhessen.
- Nem jönnél be velem a fürdőbe? Nem akarok megint 10 percet távol lenni tőled! - nézett rám kiskutyapofival.
- Tudod, hogy ennek nem tudok ellenállni, de..
- Miért van ott az a 'de'? - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Jaj, Lou! Imádlak, ugye tudod? - bújtam hozzá szorosan.
- Tudom.. - motyogta a hajamba. - Legalább megvársz itt? Sietek, de nagyon!
- Persze. - mosolyogtam rá.
- Vedd úgy, hogy már itt is vagyok! - rohant be a fürdőbe.
- Bolond.. - ültem le az ágyra a fejemet csóválva. De az arcomon ott ült az a bizonyos levakarhatatlan vigyor. - Az én bolondom..!
*** 4 perccel később ***
- Huh, ugye nem várattalak meg? - rontott ki a fürdőszobából ijedten Louis.
- Hát.. egy kicsit.. - próbáltam komolyan maradni.
- Bocsi.. - suttogta bűnbánóan.
- Te kis buta, dehogy várattál meg! Csak vicceltem, Boo! - nevettem el magam.
- Aj, olyan szenyó vagy! - vetette rám magát, és elkezdett csikizni.
- Ne, Louis, elég! Á, elég! Louuuu! - visítottam röhögve.
- Szerintem még nem elég! - tapasztotta be hirtelen a számat az övével.
Arra számítottam, hogy szétfeszíti az ajkaim és a nyelvével utat tör az enyémhez, de nem ez történt. A száját egyszerűen csak az enyémen pihentette, és várt.. Várt valamire. Nem tudtam, mi az a valami, amire vár, viszont a hasamban repkedő pillangók arra kényszerítettek, hogy csókoljam már meg, ezért így tettem: gyengéden megnyaltam az alsó ajkát, mire a szája automatikusan szétnyílt, utat engedve a nyelvemnek. Gyorsan megkerestem vele az övét, és ahogy találkoztak, lassú keringőbe kezdtek..
Magamra húztam Lout és beletúrtam a hajába, ő pedig az oldalamat simogatta, miközben folyamatosan csókoltuk egymást.
- Reggeli! - ordította valaki lentről. A hangja alapján azt hiszem Danielle volt, de ezt nem tudtam biztosan megállapítani, mert túlságosan lefoglalt Louis.
- A fenébe! - hajolt el tőlem csalódottan, és lemászott rólam.
- Egyetértek. - ültem fel halványan mosolyogva. - Egyébként miért vártál annyit az előbb?
- A csóknál? - kérdezett vissza.
- Ühm. - bólintottam elpirulva.
- Tudod, hogy az mondtam a múltkor: 'Ha megcsókolsz, viszonozom, de én nem támadlak le..'. Azt hiszem ez még nem minősült támadásnak.. Inkább csak valami kezdőlöket, vagy mi volt. - vörösödött el.
- Igazad van, és köszi, hogy betartod. - pusziltam meg az arcát.
- Ugyan. - legyintett szégyenlősen.
- Gyere, menjünk le enni! - fogtam meg a kezét, és felhúztam az ágyról.
- Oké. - vigyorodott el és összekulcsolta az ujjainkat(!).
- Louis! - szóltam rá, mire ő nevetve húzta el a kezét.
- Csak hülyültem, na! - röhögött.
Erre nem tudtam eldönteni, hogy mit mondjak.. Azt, hogy 'Akkor jó!' és bántsam meg vele? Na, nem! Vagy azt, hogy 'Kár!' és hitessem el vele, hogy már mellette döntöttem? Ez sem olyan jó megoldás!
Így végül ahelyett, hogy bármit is mondtam volna, inkább csak vele nevettem.
- Jó reggelt! - léptünk be a konyhába mosolyogva.
- Nektek is! - válaszoltak a reggelizők a palacsintájukba motyogva.
- Látom Dan, kitettél magadért! Még köszönni sem hajlandóak anélkül, hogy ne lenne a szájukban a te palacsintád! - ültem le vigyorogva.
- Mmmm, ez tényleg nagyon jó! - ismerte el a mellettem ülő Lou, miután ő is beleharapott.
- Na, akkor adjatok már egyet! - néztem körbe rajtuk.
- Megyek és csinálok még, mert ez biztos nem lesz elég! Louisnál van az utolsó, Lexi, neked nem is jutott, Harry pedig még le sem fáradt az emeletről! - állt fel nevetve Dani, és nekiállt az újabb adag elkészítéséhez.
- Tessék, addig edd meg ezt! - nyújtotta át a sajátját Lou.
- Jaj, nem kell, egyél csak nyugodtan! - hárítottam.
- De ezt vétek lenne kihagyni! - erősködött és a szám elé tolta a palacsintáját.
- Na jó, ha ennyire ragaszkodsz hozzá! - forgattam meg a szemem mosolyogva, majd egy nagyot haraptam belőle.
- Te jó ég, Dan, ez tényleg fantasztikus! - kiáltottam fel hirtelen.
- Na ugye! - nevetett Louis, és ő is harapott egyet.
- Boo, esetleg.. - kezdtem zavartan.
- Tessék! - tartotta a szám elé újra a palacsintáját.
- Húgi, hisz' abból már evett! Az előbb még nem szóltam érte, de ez így olyan izé! - nyavalygott Niall.
- Öö.. - pirultam el.
- Jaj, Nialler, pont te mondod? Te, akinek az sem számít, ha a földön volt, vagy megromlott a kaja, mielőtt megennéd? - sietett a segítségemre Liam.
- Oké, igazad van, Liam, csak fura, mert Harryvel jár.. Még ha gondolkodási időben vannak, akkor is! - vonult vissza a bátyám.
- Niall, Lexi velem alszik, ráadásul az én pólómban, egy fürdőt használunk, még ha nem is egyszerre! Komolyan akkora problémát jelent, hogy eszik két falatot a kajámból? - védett meg Louis.
- Haver, ezt úgy soroltad, mintha veled járna! - nevetett fel Zayn, mire Tori egy pillantással belé fojtotta a szót.
- Most miért, kicsim, nincs igazam? - értetlenkedett Zaynie.
- Nincs! - mordult rá kórusban Tori és Lou.
- Jól van, na! - húzta össze magát ijedten.
- Nem értem, miért csináltok ebből ekkora ügyet! - szólt közbe Demi. - Lexi egyen, ha akar, és kész!
- Köszönöm! - mondtam fennhangon, és gyorsan haraptam még egyet Louis palacsintájából.
Ezután Lou megette a maradékot, én pedig neki álltam meginni a narancslevem.
- Mmm, utánad sokkal édesebb! - duruzsolta a fülembe Louis, de persze úgy, hogy csak én halljam.
Na, ennél félrenyeltem a narancslét és köhögni kezdtem, mint aki meg akar fulladni. Ráadásul ahogy Lou a poharamért nyúlt, hogy elvegye tőlem, mielőtt leejteném a nagy köhögésben, rám borította a tartalmát..
- Jó-hó-hól va-hagy Le-hexi? - röhögtek a többiek.
- Aham. - duzzogtam, és felpattantam. - Asszem pólót cserélek!
- Bocsi! - szólt még utánam Louis.
- Semmi gond! És legalább akkor már kirángatom Harryt is az ágyból! - nevettem.
- Ne, akkor kevesebb palacsinta marad nekem! - esett kétségbe Niall, és mint az őrült, betömött egyszerre 3 darabot a szájába.. Úgy nézett ki, mint valami mókus(?).. :D
- Túléled, Nialler! - vigyorogtam.
- Majd teszek félre neked! - mosolygott rám Lou.
- És Hazzának is, ugye?
- Persze. - morogta.
- Köszi! - pusziltam meg az arcát vigasztalásképpen és felrohantam a lépcsőn.
- Kopp-kopp-kopp! Ébresztő, Haz! - nyitottam be halkan a szobájába.
Viszont az ágya üresen állt, és szokatlanul nagy volt a rend a szobában. Nagyon megijedtem, hogy hová tűnhetett, miután a fürdőben sem találtam meg.. Aztán szerencsére megpillantottam, hogy nyitva van az erkélyajtó.
- Harry? - léptem ki az erkélyre.
Hazza tényleg ott állt, nekem háttal, és rólam tudomást sem véve meredt előre a semmibe.
- Harry? - sétáltam oda hozzá, és óvatosan megérintettem a vállát.
Ő azonban nem válaszolt, csak elfordult, hogy ne láthassam(?).
- Harry, mi bajod v.. Te jó ég! - kaptam a szám elé a kezem, amikor magam felé fordítottam és megláttam, hogy épp a sokadik cigijét szívja el.
- Te nem vagy normális! - kaptam ki gyorsan a kezéből, és elnyomtam a csikket.
- Miért? Csak kell, hogy megnyugodjak! - vett elő egy új dobozt(!) és meggyújtotta a következő szálat.
- Na, nem, Harry! Nem hagyom, hogy ezt tedd magaddal! - vettem el tőle ismét.
Gyorsan szívtam belőle én is egyet, és ezt is elnyomtam.
Ijedten vettem észre, hogy Hazza lába mellett egy üres doboz van, ami körül pedig a tartalma, teljesen elszívva(!).
- Hé, neked bezzeg szabad! - fonta össze a karajit a mellkasán sértődötten.
- Nekem sem, de most komolyan felhúztál! - förmedtem rá.
- Mit keresel itt, Lexa? Mit keresel nálam? Unod Louist, vagy mi? - gúnyolódott.
- Ha tudni akarod, csak pólót cserélni jöttem! De most már nélküled nem megyek le! Hogy teheted ezt magaddal, hmm? És miért? - néztem kérdőn.
- Szeretlek, Lexi! Ne hagyj el, kérlek.. - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Haz, te meg miről beszélsz? Én egy szóval sem mondtam olyat, hogy nekünk.. érted.. hogy vége..
- Tudom, de Louis.. Folyton vele vagy, és úgy érzem, hogy engem már csak álltatsz azzal, hogy 'gondolkodási időben' vagyunk, valójában pedig rég döntöttél rólunk.. És nem éppen pozitívan.. - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Ugyan, Harry, ez nem igaz.. Nézz rám! - simítottam végig az arcán.
Meglepve vettem észre, hogy közben valami nedves ért a bőrömhöz.
- Haz, te.. - kezdtem, viszont félbeszakított.
- Nem sírok! - fordult el.
- Nem kell szégyellned, Harry. Gyere! - fordítottam magam felé és megöleltem.
- Tudom, hogy igazam van rólunk.. - suttogta elhalóan a hajamba.
- Nincs igazad, Hazzám.. - motyogtam a vállába, és az én szemembe is könnyek gyűltek.
Erre csak még erősebben szorított magához, és próbált megnyugodni.
- Ne haragudj a cigi miatt, de..
- Harry, ha van valaki megérti miért tetted, akkor az én vagyok. - húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.
- Hogyhogy? - lepődött meg.
- Tudod, a múltkor mondtam, hogy az árvaházban kiszöktem éjszakánként cigizni, stb. - hajtottam le a fejem.
- Tényleg, most hogy mondod, már emlékszem. - mosolyodott el.
- Szóval, megértelek! De utána arra is rájöttem, hogy ez tényleg nem megoldás semmire.. - mosolyodtam el keserűen.
- Ezt én is tudom, de akkor is megnyugtat, meg minden. - magyarázta.
- Egyezzünk meg valamiben, Harry! Nem mondom el senkinek mit csináltál, mert gondolom a fiúk erről nem tudnak, és cserébe többet nem csinálsz ilyet! Oké? - mosolyogtam rá biztatóan.
- Oké, és kösz. Igen, tényleg nem tudják, szóval nagyon hálás vagyok! - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ja, és Haz, még nem döntöttem! Korántsem.. - nevettem fel csalódottan, keserűségemben.
Miért nem könnyíti meg nekem egyik sem? Reggel Louis olyan aranyos volt, most meg Harry olyan cuki! Ilyen nincs!
- Szeretsz még? Mert én nagyon szeretlek téged! Nem hagyhatsz el, Lexi! - nézett rám esdekelve.
Teljesen elvesztem a smaragdzöld szempárban, és megszűnt a külvilág.. A közelsége még most sem hagyott teljesen hidegen, ezért akaratlanul is az ajkaira tévedt a tekintetem.. Ahogy visszanéztem a csillogó szemeibe, már nem érdekelt semmi. Láttam, hogy a szája halvány mosolyra húzódik és az arca közeledni kezdett az enyémhez..
Amikor az ajkai az enyémekhez értek, a hasamban feléledt néhány pillangó.. Igen, csak néhány, de akkor is..! Az ajkaink lágyan mozogtak egymáson, majd a nyelvével szétfeszítette a szám és az enyémet kereste. Ahogy megtalálta, vad táncba kezdtek, az előző lágyság pedig teljesen eltűnt, mintha nem is létezett volna..
Lihegve váltunk el egymástól, és mindkettőnk szája fülig ért.
- Szeretlek.. - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Én is, Haz.. - suttogtam. És tényleg így is gondoltam!
- Most már elhiszem, hogy nem döntöttél. - vidult fel.
- Helyes! Akkor gyere le enni, Dani nagyon finom palacsintát csinált! - kacsintottam rá, aztán kézen fogtam és magam után húztam.
Mosolyogva léptünk be a konyhába, ahol a többiek már vártak minket.
- Lexi, te nem is cseréltél pólót! - nevetett fel Demi.
- Jé, tényleg! - röhögtem.
- Miért, mit csináltatok? - húzogatta a szemöldökét Zayn perverzen vigyorogva.
- Csak nehezen akartam felkelni. - mentett ki minket Harry. - De szerencsére Lexa kitartott, plusz a palacsintával kellően motivált is!
- I-igen.. Szóval, Lou, tettél nekünk félre? - pillantottam az említettre.
- Persze. - mosolygott rám, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.
- Köszi. - mondtuk egyszerre Hazzával, és leültünk.
Evés közben azon gondolkodtam, hogy mégis hogy a picsába fogok dönteni? Hogyan?! Elvileg egyre jobban kéne tudnom "kit akarok", de.. Eddig azt hittem, biztos vagyok magamban, már megvolt a jelöltem, de most elbizonytalanodtam! A fenébe is!
Ennyi! ^^ Sajnálom a késést! Most este viszont folytatom az írást, és hajnalban még igyekszem újat hozni! ;) Remélem tetszett, és azért komiztok meg csillagoztok továbbra is! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése