Itt is van a másik, vagyis a hajnalra beígért rész! :DD Tudom, hogy eléggé későn (vagy inkább korán? :D) hoztam, bocsi! :/ De ez legalább tényleg hajnali lett, és persze hosszabb is, mint az előző! ;D A végén egyébként van egy pár mozgó kép arról, hogy hogyan viselkedett Lexi! ^^ :DD
Köszönöm a komikat és a csillagokat az előzőhöz! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Evés közben azon gondolkodtam, hogy mégis hogy a picsába fogok dönteni? Hogyan?! Elvileg egyre jobban kéne tudnom "kit akarok", de..Eddig azt hittem, biztos vagyok magamban, már megvolt a jelöltem, de most elbizonytalanodtam! A fenébe is!
*** Délután ***
- Elmegyek sétálni egy kicsit, jó? - álltam fel a kanapéról.
- Gondolkodni mész, kicsim? - kérdezte mosolyogva Harry.
- Öö.. igen. - bólintottam.
- Jó, de siess vissza, mert már felhős az ég! Nehogy kint legyél, ha vihar van! - figyelmeztetett a bátyám.
- Oké, Nialler, megértettem! - kacsintottam rá, és az ajtóhoz indultam.
A menet közben azonban Louisba ütköztem, aki épp a konyhából jött ki.
- Hová-hová, kicsi lány? - mosolyodott el.
- Sétálok a parton. - vontam meg a vállam.
- Vagyis inkább gondolkodsz, nem? - vonta fel a szemöldökét egy mindentudó mosoly kíséretében.
- Miért, a kettő kizárja egymást? Nem lehet séta közben gondolkodni, vagy mi? - vigyorodtam el.
- Oké, nyertél, hülye vagyok! - nevette el magát.
- Nem vagy az, hidd el! - pusziltam meg az arcát, és kilibbentem az előszobába.
A homokban sétálva aztán eszembe jutott, hogy kitől kérhetnék tanácsot: Roytól!
Gyorsan elővettem a telefonom és már tárcsáztam is.
- Szia, Lexi! Na mesélj, mi a gond! - szólt bele pár másodperccel később.
- Szia, és honnan veszed, hogy baj van? - nevettem.
- Érzem, hogy nincs minden rendben veled, és most már le sem tagadhatod, mert hallom a hangodon!
- Jó, lebuktam.. - motyogtam.
- Igen, le. Na, mondd már mi van! - türelmetlenkedett, a hangján pedig hallottam, hogy aggódik.
- Larry.. - suttogtam.
- Így már mindent értek! Na, mesélheted, hogy most melyik mit csinált.. - sóhajtott fel, és tudtam, hogy lelkiekben már készül arra, hogy ez hosszú lesz.
Felvázoltam neki a Caroline-os dolgot, a "gondolkodási időt", hosszasan ecseteltem neki, hogy milyen Louis karjaiban ébredni, a reggeli cigizést, stb. Szerintem a végére már eléggé elege lehetett belőlem.. :D
- Nem értem, min gondolkodsz, Lexi! Nekem például tök egyértelmű! - mondta végül.
- Igen? Na, és te kire szavazol? - kíváncsiskodtam.
- Nézd, én nem dönthetek helyetted! Bár már neked sem kell, mert már te is döntöttél, csak nem mered beismerni! - világosított fel.
- Mit? Roy, fogalmam sincs arról, hogy miről beszélsz! - közöltem vele kétségbeesetten.
- Dehogynem, csak ezt sem mered beismerni! Aj, mindegy. Segítek, mert ezért hívtál, viszont el nem döntöm helyetted! - adta meg magát végül.
- Köszönöm. - hálálkodtam.
- Tehát: van Harry és van Louis. Képzeld el őket más lányokkal! Melyiknél fájna nagyon, hogy mással van, és melyiknél mennél oda megtépni a csajt? Melyikük közelében érzed magad jobban biztonságban? Melyikük képes jobban megnyugtatni? Melyikük van rád nagyobb hatással? Melyikük csókjánál érzed azt, hogy ennek bár ne lenne vége sose? Melyiküket tudod könnyebb szívvel a közeli barát kategóriába sorolni? Melyikükhöz érzed magad közelebb? És még sorolhatnám az efféle kérdéseket.. - fújta ki fáradtan a levegőt a hosszú beszéd után.
- Kö-köszi.. - hebegte,.
- Jaj, a legfontosabb nem jutott az eszembe! Pedig olvastam valahol valami ezeknél is jobbat! A francba! Na, nem baj, majd ha eszembe jut, vagy ha megint megtalálom, akkor elküldöm sms-ben, jó?
- Persze. És köszönöm a kérdéseket, legalább lesz min gondolkodnom! - mosolyodtam el, bár ő ezt nem láthatta.
- Szívesen! Egyébként ti mikor jöttök haza? - váltott témát.
- 3 nap múlva, azt hiszem. Ja, igen, mert holnap után este megyünk egyet bulizni, hogy jól zárjuk a nyaralást! - csaptam a homlokomra.
- Na, akkor majd tudunk végre találkozni is! De én biztos vagyok benne, hogy addigra már döntesz! Pontosabban addigra már rájössz arra, hogy ki mellett döntöttél réges-rég.. - próbált biztatni.
- Okéé, biztos. - hagytam rá a dolgot.
- Igen, biztos. De inkább hagylak gondolkodni, kincsem! Legyél jó! Szia! - köszönt el.
- Igyekszem rájönni, és köszi a segítséget! Szia! - válaszoltam gyorsan, aztán mindketten kinyomtuk.
Lassan újra elindultam a parton, a víz mentén. A tengert figyeltem, és bokáig bele is gázoltam. Kellemesen hűs volt, egy kicsit meg is nyugtatott, amire nagy szükségem volt, mert már teljesen ki voltam idegileg.
Aztán egy hatalmasat dördült az ég. A vihar már tényleg nagyon közel volt, de nem érdekelt. Egy kicsit kijjebb mentem a vízből, és leültem a homokba.
Csendesen magam elé meredtem, az egyre erősödő szél miatt hullámzó tengert bámultam, miközben állandóan Roy kérdései visszhangoztak a fejemben..
Vajon tényleg döntöttem már? Jó, egyszer igen, de aztán elbizonytalanodtam! Még mindig Harryt szeretem? Vagy Louishoz erősebben kötődök? Melyikük a "helyes válasz" a kérdésekre? - gondoltam.
- Lexi, gyere már be! Nagyon fúj a szél, és pár perc múlva esni fog! - szólalt meg mellettem hirtelen valaki.
- Louis, te meg mit keresel itt? - néztem fel rá döbbenten.
- Mondtam a többieknek, hogy behozlak még a vihar érkezése előtt! - mosolygott.
- Harry épp nem figyelt, igaz? - vigyorodtam el.
- Igaz. - nevetett fel.
- Rendes tőled, hogy kijöttél, de nem kell bevinned, jó itt. - vontam vállat.
- Akkor ideülhetek hozzád? Persze csak ha nem zavarlak! - harapott az ajkába mosolyogva.
- Te sosem zavarsz, Boo! - mosolyodtam el, mire ő vigyorogva letelepedett mellém.
- Egyébként jutottál már valamire? - törte meg a csendet 10 perccel később.
- Nem nagyon! - sóhajtottam fel keserűen.
- Értem. - bólintott kifejezéstelen arccal.
Hirtelen még jobban föltámadt a szél, én pedig összerezzentem a váratlan hidegtől.
- Hé, Lexi, meg ne fázz! - mosolygott Lou, és gyorsan rám terítette az ingét.
- Köszi, de így meg te fogsz megfázni! - hárítottam.
- Miattam ne aggódj, gyönyörűm, amíg itt vagy velem, én nem fázom! - kacsintott rám elpirulva. A szavaitól az én arcom is vörössé vált.
- Öö.. te tudod.. - dadogtam.
- Igen. - mosolyodott el halványan. - Bár, ha megölelsz, úgy még jobb..
- Értem a célzást. - bújtam hozzá nevetve, majd szokás szerint a mellkasába fúrtam a fejem.
- Most akarod bepótolni a reggel kimaradt szimatolást, gyönyörűm? - súgta a fülembe, és a hangján is hallottam, hogy kajánul vigyorog.
- Talán. Miért, baj? - motyogtam a bőrébe.
- Nem, dehogy! - puszilt bele a hajamba - Inkább hízelgő! Ennyire szereted az illatom, vagy mi? Mondjuk én a tiédet nagyon imádom..
- Jó, most lebuktam! Igen, rohadtul imádom az illatod! Olyan megnyugtató és.. érted! - suttogtam a mellkasába. Azt mondtam, megnyugtató! Na, de melyikük nyugtat meg jobban? Valószínűleg Louis.. Nem, mert Harry! Vagyis Louis.. Na jó, döntsd el, Lexa! Á, meg is van! Egy kérdéssel közelebb kerültem a megoldáshoz! Hurrá!
- Tudod, hogy én mindig értelek! - emlékeztetett sértődötten.
- Tudom, bocsi! - néztem fel rá bociszemekkel.
- Örülök, hogy tisztában vagy vele. - nyomott egy puszit a szám sarkába.
Ahogy az ajkaimhoz ért a szájának egy része, valami jóleső borzongás futott végig rajtam és rengeteg pillangó röppent fel a hasamban.. Igen, rengeteg! Igen, csak attól, hogy megpuszilt! Ez normális? Nos, Louisnál teljesen..
- Valami baj van? - nézett rám aggódva.
- Nem, csak elgondolkodtam. - pirultam el.
- Értem. Mi lenne, ha bemennénk? - kérdezte mosolyogva.
- Semmi. Muszáj? - nyöszörögtem.
- Nem. Szóval szerinted jobb itt kint velem, mint bent a többiekkel? - vonta fel a szemöldökét egy pimasz vigyor kíséretében.
- Ne szemtelenkedj, Tomlinson! - szóltam rá komoran, de aztán elnevettem magam.
- Na, én tényleg komolyan kérdeztem! Szerinted? - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Kötelező válaszolnom? - nevettem fel keserűen.
- Igeeen. - nyújtotta ki rám a nyelvét.
- Akkor inkább menjünk be! - álltam fel.
- Várj, homokos a feneked! Segítek leporolni! - vigyorodott el, és a keze már el is indult a nadrágom felé.
- Álmodban! - kaptam el gyorsan a csuklóját.
- Sajnos egyenlőre csak ott.. - motyogta elvörösödve.
- Te ilyeneket álmodsz, miközben rajtad alszom? - csóváltam a fejem rosszallóan.
- Néha.. - vallotta be paradicsom színű fejjel.
- Okéé.. - nevettem zavartan, és megfogtam a kezét, majd húzni kezdtem a ház irányába.
Az ajtó előtt gyorsan visszaadtam neki az ingét, hogy legyen rajta valami, és ne értsék félre a dolgot.
- Na végre! Már azt hittem, hogy belefulladtatok a vízbe! - köszöntött minket Niall.
- Ez kedves, köszi! - duzzogtam.
- Csak nehezen találtam meg Lexit, mert jól elbújt! - ölelte át a derekam védelmezően Louis. Így valahogy sokkal jobban biztonságban éreztem magam, mintha mondjuk 2 méterre állt volna tőlem.. Hmm, biztonságban..
- Ja, akkor oké. Egyébként gyertek horrort nézni! - váltott témát a bátyám.
A nappaliba érve láttam, hogy nekem már persze csak Harry és Lou között van hely.. Ó, hogy ez milyen meglepő!
Végül aztán a filmet úgy úsztam meg, hogy folyton kirohangáltam mosdóba meg kajáért, vagy éppen innom kellett.. Hazudni már elég jól tudok! :D
Na jó, ez így akkor sem mehet tovább! Döntenem kell!
*** 2 nappal később, este fél 8 ***
- Készülődjetek, mert buli vaaan! - ordította Zayn és Niall kórusban, mire a lányok engedelmesen felrohantak az emeletre.
Miután mind készen voltunk, beszálltunk az idehívott 3 taxiba és elindultunk bulizni. Ugyan oda mentünk, ahová múltkor. Annyi volt csak a különbség, hogy ezúttal Dani is velünk jött, és én meg nem Harry kezét fogva sétáltam. A mostani 'vonulási sorrend' a következő volt: elöl megint Nialler ment Demivel, mögöttük szokás szerint Tori és Zayn, őket követte Liam Dan kezét fogva, leghátul pedig én kullogtam Hazza és Louis között.
Amikor sikeresen odaértünk, én a két fiúval rögtön megittam 3 kört. Na, onnantól már kezdett sokkal szebbé válni a világ.
- Gyere lassúzni, baby! - rángatott a táncolók közé Harry.
Egymásba kapaszkodva dülöngéltünk a lassú zenére, és közben láttam, hogy Lou dühösen néz minket.
A szám végén aztán Hazza egyszerűen lesmárolt.
- Megőrültél?! - löktem el magamtól.(Jaj, azt elfejetettem mondani, hogy az utóbbi néhány napban már egyikükkel sem csókolóztam..)
- Ugyan, kicsim! Részegek vagyunk, kit érdekel? - rántott magához ismét.
Mivel a pia eléggé a fejembe szállt, visszacsókoltam, de csak egy pár percig. Utána egyszerűen ott hagytam, amit ő egy vállrándítással nyugtázott és elindult másfelé.
- Élvezted? - támadott le rögtön Louis, ahogy a pulthoz értem.
- Mit? - kérdeztem vihogva, miközben a bárszékre próbáltam felügyeskedi magam. Sajnos ez megmaradt a próbálkozás szintjén, mert hirtelen a padlón kötöttem ki.. Ott egyszerűen röhögni kezdtem, semmivel se foglalkozva.
- Te jó isten, hogy lehetsz ilyen részeg? - húzott fel a földről rémülten Lou.
- Nem t'om. Kérnék.. még egy.. kört.. - csuklottam a pultosra vigyorogva.
- Máris. - forgatta meg az a szemeit.
- Igyekezzé'. - vihorásztam Louisba kapaszkodva, hogy ne dőljek föl.
Miután Lou ellenkezése ellenére is legurítottam egy újabb adag alkoholt, táncolni húztam.
Mivel nem voltam képes rendesen megállni a lábamon, a táncunk abból állt, hogy ő magához ölelt és így ringatóztunk. A válla fölött láttam, hogy Harry épp egy vörös hajú lány torkán dugja le a nyelvét. Hát jól van, elvégre mindenki részeg, nem?
- Louis, maradj nyugton, mert most megcsókollak. - közöltem vele a szemébe nézve.
- Tessék? - kérdezett vissza, mert nem hallotta rendesen. Mostanra ugyanis befejezték a lassú számokat és helyette ezerrel üvöltették a pörgős zenéket.
Én válasz helyett megragadtam az ingénél fogva és a számat az övére tapasztottam.
Lou eléggé meglepődött, de viszonozta. Végül aztán zihálva váltunk el egymástól, és láttam rajta, hogy hiába ivott annyit, mint Haz, ő egyáltalán nem olyan reménytelenül részeg. Úgy látszik ő sokkal jobban bírja a piát, mint mi..
- Most egy kicsit még forróbbá tesszük a hangulatot! - szólalt meg a DJ, és felrakott egy erotikus (vagy milyen) számot.
Körülöttünk minden pár egymáshoz simult és összedörgölőzött(?), majd elkezdték tapizni egymást és persze a csókolózás sem maradhatott ki.
Én vérszemet kapva, hátat fordítottam Louisnak, és úgy simultam hozzá. A fenekemet és a csípőmet mozgatva folyton Lout kínoztam, mert a nadrágjára gyakoroltam ezzel eléggé nagy nyomást.
- Lexi, elég! - nyöszörögte a fülembe, de én úgy tettem, mint aki nem is hallja.
Helyette megfogtam a kezeit és a derekamra helyeztem őket. Így már tényleg teljesen egymáshoz tapadva vonaglottunk(?) a zenére. Nem tudom, hogy ez táncnak minősült-e, de én rohadtul élveztem, és a fenekemnek nyomódó kemény dolog is azt bizonyítja, hogy Louisnak sem volt semmi baja a "táncunkkal"..
*** 2 órával később ***
Mivel Niall nem rég mindenkit sikeresen összeszedett (bizonyos esetekben összekapart a földről), haza jöttünk taxival.
Már mindenki a szobájában volt, amikor Louval mi is felértünk a sajátunkba.
- Lexi, ne hozzak neked gyógyszert? Reggel iszonyúan fog fájni a fejed! - aggodalmaskodott Louis.
- Ugyan, kutyabajom! Hé, nehogy elmenj! - rántottam vissza magamhoz az éppen indulni készülő fiút.
- Miért? Kelleni fog a gyógyszer, szóv.. - itt belé fojtottam a szót azzal, hogy megcsókoltam.
Louis szemszöge:
Nagyon aggódtam Lexáért, szegényt még sosem láttam ilyen részegnek.
Hiába próbáltam tiltakozni a csókolózás ellen, ő túl akaratosnak bizonyult, így lassan behódoltam neki..
Na, akkor aztán viszont olyan vad csókcsatába kezdtünk, hogy azt hittem megfulladunk..!
Közben megfogta a kezem és a hátára vezette.
- Húzd le! - parancsolt rám, amikor egy pillanatra elszakadt tőlem, hogy levegőt vegyen.
Tétován húztam le a ruhája cipzárját, pedig istentelenül kívántam őt. Tétován, mert tudtam, hogy ő valójában nem is akarja ezt..
Lexi gyorsan kilépett a szoknyájából, és döbbenten jöttem rá, hogy így rajta már csak egy melltartó és egy bugyi van. Te jó ég!
- Túl sok ruha van rajtad, Lou! - motyogta a csókunkba, és letépte rólam az ingem, majd a nadrágomat is kigombolta és lerángatta rólam.
- Lexi, szerintem itt álljunk meg.. - mondtam halkan.
- Ugyan, tudom, hogy te is akarod! - morogta a nyakamba, majd a nyelvével kezdte el simogatni a bőröm.
- Nem, én.. Ó, a rohadt életbe, de még mennyire akarom! - rántottam magamhoz hevesen és megcsókoltam.
Elégedetten elmosolyodott, majd szenvedélyesen a hajamba túrt, miközben én a hátán simítottam végig.
Pár perccel később az ágyon kötöttünk ki.. A csókunkat a telefonja csörgése szakította félbe.
Mérgesen mászott le rólam, és egy 'Mi a faszért hívsz most, Tori?!' kiáltás kíséretében felvette azt.
Úristen, Vic épp időben telefonált! Majdnem lefeküdtünk úgy, hogy ő azt se tudja fiú-e vagy lány! Nem használhatom ki a helyzetét! - gondoltam.
Lexa 1 perc múlva dühösen kapcsolta ki a mobilját.
- Azt kérdezte akarok-e állatkertbe menni vele.. - magyarázta vigyorogva, és leült mellém, majd a mellkasomat kezdte el gyengéden simogatni.
- É-értem.. Figyelj, Lexi, ezt fejezd be.. Teljesen részeg vagy! Te nem is akarod ezt, csak az alkohol miatt! - néztem rá kétségbeesetten.
- Hát jó, akkor átmegyek Harryhez. - vonta meg vállát és felkelt az ágyról - Bár veled jobban szeretném, de mindegy. - pillantott hátra még egyszer a válla fölött.
- Nem! Nem mész Haroldhoz! - ültem fel dühösen.
- Tudtam, hogy azt akarod, hogy maradjak és folytassuk! - mászott újra az ágyra, majd egyszerűen hátra döntött és a száját az enyémre nyomta.
Az ajkai érintésétől teljesen elvesztettem a fejem. Éreztem, hogy már nem sokáig leszek képes parancsolni magamnak, és bármennyire is tudom, hogy nem szabadna kihasználnom, megtesszük, amire vágyunk (vagy csak én vagyok így vele?)..
Hirtelen azt éreztem, hogy átveti a lábát a csípőmön és rám ül. Erre akaratlanul is belenyögtem a csókunkba.
- Érzem, hogy kedvet kaptál hozzám, Boo! - nyalta meg az alsó ajkam, mire én egy nagyot nyeltem.
- Lexa, ezt tényleg nem kéne.. - nyöszörögtem, amikor felült rajtam és elkezdett hullámozni.. Ezzel teljesen kikészített, és eléggé keményen próbára tette az alsónadrágom rugalmasságát is..
- Dehogynem, Lou! Mindig is tudtam, hogy egyszer lefekszem veled.. Egyszer minimum.. - csókolgatta a nyakam.
- Lehet erről szó, de nem most.. - motyogtam jólesően sóhajtozva a kényeztetésétől.
- Rövid az élet, Louis! Élvezni kell, amíg lehet! - tért át a mellkasom puszilgatására.
- Ez igaz, de.. - nem tudtam folytatni, mert leért a hasamhoz.
Ez alapból az egyik gyenge pontom, tehát az 'ellenállási képességeimre' nem volt túl jó hatással az, amikor végig csókolgatta, harapdálta, nyalogatta a kockáimat..
- Ne akard ezt, Lexi.. - nyögtem fel.
- Mindketten ezt akarjuk, Boo, ne butáskodj! - hajolt újra a számhoz.
- Értelmetlen beszéd helyett inkább csatold ki ezt! - kérte, miután a kezeimet a melltartójára helyezte.
- Te megőrültél! - tiltakoztam.
- Igen, megőrülök érted! Na, lécci! És ha azt mondom, hogy szorít meg kényelmetlen, azért szedd le rólam? - mosolygott huncutul. Basszus, olyan aranyos így! Ez nem fair!
- Nem szabadna, gyönyörűm.. - ziháltam. (Azért kapkodtam levegő után, mert épp a boxerem "tartalmát" simogatta a vékony ruhán keresztül..)
- A fenébe is! - mordultam föl, és magam alá gyűrtem, majd vadul tépni kezdtem az ajkait.
Ő a nyakam köré fonta a karjait és úgy húzott magához közelebb.
- Csatold ki, Boo, ne félj! - biztatott, én pedig engedelmesen tettem amit kért.
- És most dobd el, aztán meg nézz meg nyugodtan! - suttogta.
Mint akit hipnotizáltak, úgy dobtam a sarokba (ennyire pontosan nem tudom, mert ahhoz túlságosan lefoglaltak az ajkai) a melltartóját, viszont a megnézős résznél már újból észhez tértem.
- Ennyi elég egyenlőre, nem? Látom rajtad, hogy fáradt vagy! Én is eléggé álmos vagyok, szóval mi lenne, ha ezt reggel folytatnánk? - vetettem föl.
Tisztában voltam azzal, hogy reggel csak fájni fog a feje, és a gyógyszeren kívül semmi mást nem akar majd tőlem, de nekem épp elég az, amiket most részegen véletlenül elárult..
- Hát jó. De reggel nem állítasz le ilyen könnyen! - nyomott egy puszit a számra.
- Nem hát. - mosolyogtam rá, és befeküdtem mellé, majd magunkra húztam a takarót.
- Jó éjt, Boo. - suttogta.
- Neked is, gyönyörűm! - öleltem magamhoz.
Végül aztán összebújva aludtunk el, úgy, hogy a meztelen felső teste az enyémhez préselődött.. Hiába vágytam arra mindennél jobban, hogy az enyém legyen, csak az enyém, örültem, hogy nem történt meg. Ha ő is tényleg akarni fogja, akkor boldogan kényeztetem majd, de egyenlőre ennek még nincs itt az ideje. Egy kicsit büszke is voltam magamra, amiért nagy nehezen, de legyőztem a vágyat és nem használtam ki a helyzetét.
- Jó éjszakát, szerelmem.. - leheltem a hajába, bár ő akkorra már rég békésen szuszogott. Én is mosolyogva aludtam el..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :)) Legyen meg az 1100 komi! :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése