Itt is van az új! :D Sajnálom a késést, de későn értünk haza az Ikeából, ugyanis ma fel kellett oda mennem anyával meg a húgommal! ^^ Nagy élmény volt, mert ezen kívül még voltunk vagy 5 barkács áruházban, a Kikában, stb.. :DD Viszont út közben kaptam egy kardigánt és néhány 1D-s cuccot is! *-* Ezekért viszont nagyon megérte! :3
Köszönöm a komikat az előzőhöz, szuperek vagytok! *-* Meg is van az 1100 komi! Az 1100. pedig nem más, mint.. - *dobpergés* - teddy_bear! Imádlak, te lány! <3
És már túl is vagyunk a 29 000 látogatón! :'33
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Szokás szerint alig 10 centire volt az arcom Louisétól, ezen nem lepődtem meg. De azon viszont igen, hogy a felsőtestemen nem éreztem semmi mást a takarón kívül..
Mivel nem akartam felébreszteni Lout, nem nagyon mozdultam meg, csak a fejemet hajtottam egy kicsit lejjebb. Próbáltam benézni a takaró alá, hogy megtudjam, legalább bugyi van-e rajtam.. Sajnos azonban ezt pont nem láttam abból a testhelyzetből, ezért lélegzet visszafojtva emeltem fel az egyik kezemet, hogy odébb húzzam a takarót. Mielőtt ezt megtehettem volna, Louis a frászt hozta rám azzal, hogy megszólalt.
- Ne félj, rajtad van! - mondta, még mindig csukott szemekkel.
- Öö.. izé.. Oké, köszi.. - dadogtam.
- Egyébként jó reggelt! - mosolyodott el, és álmosan rám nézett.
- Neked is. - motyogtam zavartan. - Bocs, hogy felébresztettelek!
- Nem ébresztettél fel! Tudod, hogy mi egyszerre kelünk! - kacsintott mosolyogva.
- Lou, eléggé kínos, hogy ezt kell megkérdezem tőled, de.. - kezdtem elvörösödve.
- ..de mi történt az éjszaka köztünk? - fejezte be a mondatom egy mindentudó mosollyal az arcán.
- I-igen. Szóval mi.. izé.. tudod.. öö.. megtettük? - hebegtem zavartan.
- Egyszerűen fantasztikus volt, soha életemben nem élveztem még ennyire! Csodálatos voltál, és -már ha ez lehetséges- még jobban beléd szerettem.. Eszméletlen élmény volt az, ami éjszaka történt. - közölte lelkesen.
- Té-tényleg lefeküdtem veled? - kerekedtek el a szemeim.
- Mondom, hogy fantasztikus volt! - vigyorgott tovább.
- Öö.. Louis, nagyon megbántanálak azzal, ha azt mondanám, hogy semmire sem emlékszem belőle? - kérdeztem félve.
- Lexi, most elárulok neked egy nagy titkot.. - suttogta sejtelmesen.
- Igen? - hajoltam hozzá közelebb kíváncsian.
- Igazából NEM feküdtünk le. - jelentette ki nevetve.
- Aj, olyan szemét vagy! - szóltam rá mérgesen, de végére én is elnevettem magam.
- Bocsi, csak ezt nem bírtam kihagyni! - mentegetőzött röhögve.
- Elhiszem! - mosolyogtam, aztán értetlenül néztem rá - De akkor hogy lehet, hogy szinte semmi sincs rajtam?
- Tudod, te nagyon be voltál indulva a sok piától, és iszonyúan akartad, hogy megtörténjen az, de én leállítottalak.. - magyarázta.
- É-és mégis hogyan?
- Úgy, hogy azt mondtam, folytassuk inkább reggel, mert már mindketten fáradtak vagyunk. - mosolyodott el zavartan.
- Lou, tudom, hogy reggel van, de én nem.. izé.. sajnálom.. csak tudod.. érted.. - pirultam el.
- Tudom és értem. Amikor lebeszéltelek a folytatásról, akkor is tisztában voltam azzal, hogy te most, reggel, a gyógyszeren kívül mást már nem akarsz tőlem. - mosolygott keserűen.
- Köszönöm, ez nagyon rendes volt tőled! Mondtam már neked régebben is, hogy csodálatos vagy, és ezt még most is így gondolom! - nyomtam egy puszit az arcára.
Viszont ahogy elhúzódtam volna tőle, ledermedtem, mert rájöttem, milyen közel is vagyok hozzá. A tekintetünk egybe fonódott, az ajkaim pedig bizseregtek a forró leheletétől.. Lassan aztán mindketten közelíteni kezdtünk a másikhoz az arcunkkal..
Tétován, de behódoltunk a ránk törő vágynak, és az ajkaink egy lágy csókban forrtak össze. (Anyám, de költői lettem! xdd - a szerk.) A kezem automatikusan a nyakára, majd onnan tovább, a hajába vándorolt.
Teljesen egymáshoz simultunk a csók közben, a hasam pedig szabályosan beleremegett abba, hogy a meztelen felsőtestem az övének nyomódott..
Az egész testemet átjárta az a bizonyos jóleső borzongás, amikor Louis elkezdte simogatni a hátamat, egyre feljebb.. Aztán a kezei előrébb vándoroltak, és már majdnem elértek a mellemig.. Ahogy a meleg tenyere végre a 'lényegre' tapadt, belenyögtem a csókunkba.
- Lou.. ezt.. ezt nem kéne.. - ziháltam.
- Tudom, gyönyörűm, tudom.. - motyogta bűnbánóan, aztán egy hirtelen mozdulattal fölém került. Egy kicsit feljebb nyomta magát rólam, így én a kezeimmel gyorsan eltakartam a lassan fedetlenné váló büszkeségeimet.
- Megnézhetlek végre melltartó nélkül is? - kérdezte vággyal teli hangon, a füle hegyéig elvörösödve.
- Én.. izé.. - pirultam el.
- Értem, bocsi. Tegnap hiába kínálgattad ezt a lehetőséget, nem éltem vele, most meg már mindegy.. Bocs. - mosolyodott el keserűen.
- Én csak.. Én csak nem vagyok olyan, akit szívesen nézne az ember.. - magyaráztam paradicsom színű fejjel.
- Én bármikor szívesen elnéznélek.. - harapott az ajkába.
- De.. - kezdtem újra.
- Shhh! - suttogta az ajkaimba, majd a kezeimet gyengéden lehámozta a melleimről, amiket így már nem takart előle semmi.
Ijedten fürkésztem az arcát, és félve vártam a reakcióját.. Ő azonban nem szólt semmit.
- Ugye megmondtam? - sóhajtottam fel szomorúan.
- Te megőrültél! Egyszerűen gyönyörű vagy.. - dőlt vissza rám, így a testünk ismét teljesen összepréselődött.
- Én? Gyönyörű? Ne túlozz, Boo! - nevettem zavaromban.
- Nem túlzok, hidd el! - kacsintott rám mosolyogva - És előre elnézést ezért, de nem bírom megállni.. - itt óvatosan megcsókolt.
Az ajkaival éppen csak érintette az enyémeket, amivel az őrületbe kergetett.
- Ha már egyszer megcsókolsz, legalább rendesen csináld! - förmedtem rá vágyakozva.
- Ahogy a hölgy óhajtja! - morogta, és a száját ismét az enyémre tapasztotta.
A nyelve úgy hatolt be az ajkaim közé, mint a forró kés a vajba. Gyorsan megkereste a nyelvével az enyémet, amik aztán a találkozásuk után azonnal heves táncba kezdtek..
Hosszú percekkel később lihegve váltunk el egymástól.
- Louis, este miért állítottál le? - szegeztem neki a kérdést.
- Mert az alkohol vezérelt téged, semmi más. - vonta meg a vállát.
- De megbántad, nem? - vontam fel a szemöldököm.
- Mit? Hogy nem kényszerítettelek semmi olyanra, amit valójában nem akarsz? Nem, egyáltalán nem bántam meg! - közölte komolyan.
- Örülök, hogy így gondolod! Ez egyszerűen elképesztő! Tényleg nem tudom, hány fiú tudna ennyire uralkodni magán egy lány kedvéért, különösen azután, hogy ivott.. - bólintottam elismerően.
- Én tudtam, és ez a lényeg, nem? - kérdezte zavarba jőve.
- De. - bólintottam, aztán hirtelen fordítottam a helyzetünkön, így én kerültem fölülre.
- Hé! Csak nem szeretnél tőlem valamit, egyetlenem? - húzogatta a szemöldökét, mire én válaszképpen látványosan megforgattam a szemeimet.
- Egyébként milyen hülyeségeket mondtam neked az este? - váltottam témát.
- Hát, elég sok mindent mondtál, de azokról remélem, hogy nem hülyeségek! - vágta rá rögtön elpirulva.
- Tudod mit? Segítek eldönteni! - kacsintottam rá.
- Hát kezdjük talán azzal, hogy.. Hogy bevallottad, hogy velem jobban akarod azt, mint Harryvel.. Meg valami olyasmit mondtál, hogy mindig is tudtad, hogy minimum egyszer lefekszel majd velem.. Azt ismételgetted, hogy mindketten azt akarjuk, hogy folytatódjon a dolog, és ne állítsalak le.. Amikor meg azt állítottam, megőrültél, azt válaszoltad, hogy 'igen, megőrülök érted'.. Szóval ilyeneket mondtál. - mosolygott rám csillogó szemekkel.
- Szóval ilyeneket mondtam.. - ismételtem meg vörös fejjel.
- Igen. Nos? Igaz ezek közül bármi is? - kíváncsiskodott félve.
- Én.. izé.. - Basszus, fogalmam sincs! El kell terelnem a figyelmét valahogyan erről a témáról..! Á, meg is van, hogyan!
A számat az övére nyomtam, és a nyelvemmel a bejutásért könyörögtem.
- Nem jó módszer, de szép próbálkozás! - tolt el magától.
- A fenébe! - sóhajtottam fel nevetve.
- Hagyjuk, nem kell válaszolnod. Majd ha döntesz, úgyis kiderül! - kegyelmezett meg végül.
- Imádlak! - mosolyogtam rá hálásan, és az ajkaimat az övéire illesztettem.
Ezúttal már visszacsókolt, így mindketten eléggé rendesen belemelegedtünk a dologba.. Amikor azonban elszakadtunk egymástól, hogy egy pillanatra levegőt vegyünk, és utána ott folytassuk, ahol abbahagytuk, gyorsan közbeszólt.
- Lexi.. ne haragudj, de ez.. - motyogta erőtlenül.
- Te jó ég, bocs! - hunytam le a szemeimet az ajkamba harapva. - Nem akartam ezt tenni veled.. Harrynek is ebből lett elege! Ebből, hogy smárolunk, aztán meg nem történik semmi.. Sajnálom, Boo! - suttogtam.
- Semmi gond, mert nekem Hazzával ellentétben nagy a türelmem! - nevetett.
- Tudom.. - mosolyodtam el halványan, majd a nyakába fúrtam a fejem.
Mélyen beszívtam az illatát, és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy nyomot hagyjak a bőrén..
- Csak nyugodtan, de.. de tudod, hogy az mit jelent.. - mondta Louis halkan.
- Tudom. - sóhajtottam a nyakába, és elhajoltam tőle.
Az azt jelentené, hogy döntöttem. De én még nem jöttem rá a megoldásra, így nem tehetem.. Nem szívhatom ki a nyakát, hogy megjelöljem, hogy ő az enyém.
- Azt hiszem jobb lesz, ha leszállok rólad.. - motyogtam.
- És ezt hogy tervezted, gyönyörűm? - nyalta meg a száját.
- Valahogy így. - mosolyogtam rá angyalian, és oldalra nyúlva megragadtam a takaró két szélét, majd magamra tekertem anélkül, hogy Lou bármit láthatott volna belőlem.
- A francba.. - morgolódott, amikor én már a szoba másik felében jártam a takaróba csavarva.
- De most komolyan, Lexi, nem jönnél vissza? Csak beszélgetni! - szólt utánam.
- Oké, egy pillanat. - kacsintottam rá, és hátat fordítottam neki.
Gyorsan lehajoltam az igéért, majd a takarót a földre ejtettem.
- Baszd meg.. - suttogta a meztelen hátam látványa miatt.
Én magamban mosolyogva bújtam bele az ingébe, és szépen, lassan összegomboltam a köldököm tetejéig.
Így fordultam újra felé, és így mentem vissza hozzá. Leültem az ágy szélére, aztán széles mosollyal az arcomon figyeltem őt.
- Anyám, segíts..! Hogy lehet valaki ennyire szexi?! - harapott az ajkába, miközben vágyakozóan méregetett.
- Csak felvettem az inged, ha nem baj.. - mosolyodtam el ártatlanul.
- Dehogynem baj! Miért kell ez rád? Így is őrjítő vagy, de enélkül meg.. - közölte teljesen elvörösödve.
- Kö-köszi.. Te sem nézel ki rosszul boxerben.. - mosolyogtam rá elpirulva.
- Ha akarod, szívesen leveszem! - vigyorodott el.
- Szerintem erre semmi szükség! De azért köszönöm az ajánlatot, majd még megfontolom! - nevettem.
- Remélem is! - kacsintott egyet vigyorogva, és felült hozzám.
- Min gondolkozol? - kérdeztem halkan pár perccel később, ugyanis Louis csendben bámult engem.
- Csak azon, hogy miért nem bánom azt, hogy leállítottalak.. Egy picit sem.. Pedig egyszerűen gyönyörű vagy, és az érintéseiddel olyanokat váltasz ki belőlem, amit senki más.. Tudom, hogy fantasztikus lett volna, ha hagyom, hogy folytatódjon a dolog, ennek ellenére mégsem bánom.. Miért? - pillantott fel rám.
- Nem tudom, de köszönöm. - mosolyodtam el halványan, és gyengéden végigsimítottam az arcán.
Ahogy a bőröm az övéhez ért, a tekintetünk azonnal találkozott és mélyen egymásba fonódott.. A szívem annál hevesebben kalapált, minél közelebb került egymáshoz az arcunk.. Mi bajom van nekem?!
Amikor az ajkaink végre találkoztak, hirtelen a két tenyerembe fogtam az arcát és magamhoz húztam a fejét. Elmosolyodott és a nyelvét a számba dugta. Boldogan viszonoztam a csókot és közelebb húzódtam hozzá. Egyre jobban belemelegedtünk a dologba, éreztem, hogy a karjait a derekamra teszi és úgy húz magához.. Hogy ez könnyebben menjen, a lábaimat a teste két oldalára tettem, így veszélyesen közel jutottunk a "folytatáshoz"..
- Khm.. khm.. khm.. Talán zavarok? - szólalt meg valaki.
Erre ijedten rebbentünk szét, és félve fordultunk az ajtó felé..
- Basszus, haver, a frászt hoztad ránk! - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten Lou.
- Ilyen helyzetben ezt nem csodálom! - csukta be maga mögött az ajtót Liam. - Egyébként, Lexi, tetszik a pizsamád! Hol vetted? Ez biztos Dannek is nagyon jól állna!
- Öö.. - pillantottam le Louis ingére totálisan zavarba jőve.
- Hagyd már szegényt! - szólt rá dühösen Lou és védelmezően magához ölelt.
A karjaiban, a vállába temettet arccal úgy éreztem, hogy semmi rossz sem történhet velem, hogy senki sem tud bántani.. Hihetetlenül megnyugtatott a tudat, hogy itt van velem és megvéd.
- Jól van, na! Fogadja őszinte bocsánat kérésemet, Mr. Szőkeherceg, hogy bántani mertem a kedvesét! - röhögött Li.
- Idióta! - vágtuk rá kórusban Louisval.
- Lá.. - kezdte Liam, de félbeszakítottam.
- Ha azt akarod mondani, hogy 'Látom, szokás szerint nagy az összhang', kinyírlak! - sziszegtem fenyegetően.
- Oké, befogtam. - motyogta Li.
- Helyes! Azt hiszem én elmegyek zuhanyozni! - állt fel Lou. - Esetleg, Lexi?
- Álmodozz csak arról, hogy veled megyek! - nevettem el magam.
- Ezek után kénytelen leszek.. - hajtotta le a fejét eljátszva a csalódottat, aztán bement a fürdőbe.
- Na, most hogy részegen végre kiéltétek a vágyaitokat, most már minden oké! - vigyorgott rám Liam.
- Payne, mi nem feküdtünk le! - világosítottam fel.
- De hát az ing.. és.. és.. smároltatok.. és.. Most mi van?! - döbbent meg.
- Én teljesen részeg voltam, és ezért nagyon akartam, hogy folytassuk, de Louis leállított, pedig ő is ivott! Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon hálás vagyok neki.. - magyaráztam.
- És megbánta, hogy nem hagyott téged érvényesülni az éjszaka? - kíváncsiskodott tovább.
- Furcsa, de nem. Egyikünk sem érti, miért.. - válaszoltam.
- Én tudom. - mosolyodott el, és a kérdő pillantásomat látva folytatta - Azért, mert őszintén szeret téged, Lexi! Ha nem így lenne, akkor nem érdekelte volna, hogy te hogyan élnéd meg ezt az egészet és nemes egyszerűséggel megdugott volna. Amire egyébként már biztosan ki van éhezve, mert szerencsétlen az első találkozásotok óta elvonóra küldte magát ilyen téren..
- De hát akkor még ott volt neki El! Vele sem..? Vele sem, csak mert találkoztunk?!
- Pontosan. Azt mondta, hogy valamiért nem ment volna neki Eleanorral, és ezért mindig ügyesen kikerülte az olyan helyzeteket.. - mesélte Liam.
- Én meg itt kínzom azzal, hogy csókolózunk, és az utolsó pillanatban abbahagyjuk! Basszus, olyan szörnyű vagyok! Szegény Boo Bear.. - motyogtam.
- Hidd el, azért valamennyire kárpótlod őt a smárolással! - kacsintott rám Li.
- Nem is tudom.. - hajtottam le a fejem.
- De tudod. Te mindent tudsz, és mindenről döntöttél már, csak még félsz beismerni! Tudod, félni a szerelemtől azt jelenti, hogy félsz magától az élettől! - mosolygott mindentudóan.
- Hű, de bölcs lett valaki! - gúnyolódtam, hogy leplezzem azt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy igaza van.
- Elmesélek most neked valamit, jó? Amikor Daniellelel másodszorra találkoztam, akkor épp egy hatalmas házibuli közepén voltunk. Mivel a drága Hazzánk jóvoltából egyszer már beszéltünk, rögtön vigyorogva táncolni húzott.. Már akkor megvolt közöttünk az a bizonyos vibrálás, sőt, én teljesen belé voltam esve.. Örültem annak, hogy csak velem tölti az idejét a buli alatt, de közben eléggé le is itta magát.. Én akkor a vesém miatt teljesen józan maradtam. Aztán valahogy felkerültünk az egyik szobába, és önfeledten csókolózva vetkőztettük le egymást.. Viszont akkor én is ugyanazt tettem, mint Lou tegnap: leállítottam. Reggel elmagyaráztam neki a történteket, ő pedig megköszönte és lelépett. 3 nappal később elhívott egy kávézóba, hogy még egyszer megköszönje, és azóta járunk. - mosolygott.
- De te akkor még alig ismerted, hogyhogy mégis leállítottad? Louis engem már ismert ehhez eléggé, pláne a múltam miatt viselkedhetett így.. de te? Te miért? - néztem rá kérdőn.
- Azért, mert már akkor tudtam, hogy ő nem csak egy futó kaland. Ő életem szerelme, ezt már akkor is tudtam, és még most is így gondolom. Szerelmes voltam belé, amikor ez történt, még most is az vagyok belé, és ez nem is fog változni. Hiába nem tudtam róla szinte semmit se, nem számított más, csak ő. Csak ő, az 'igényeim' pedig nem, legalábbis nem annyira.. Gondold ezt át, rendben? - puszilta meg a homlokom, és kisétált a szobából.
- Rendben.. - suttogtam utána nézve.
Azt hiszem, egy-két nap, és teljesen tisztázódik bennem minden. Végre idáig is eljutottunk! Hurrá!
Ennyi! ^^ Bocsi még egyszer! Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése