Itt is van az új! :D Ez egy picit rövidebb lett, mint szokott, viszont ebben végre kiderül egy-két dolog, amire annyira vártatok.. Meg persze visszatér egy szereplő, aki kulcsfontosságú lesz mostantól majd még egy jó darabig! :P
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Ahogy földet értünk, már rájöttem mindenre és.. és ami talán a legfontosabb: döntöttem.
*** Reggel 6 (már londoni idő szerint) ***
Miután sikeresen haza taxiztunk a hajnali félhomályban, az előszobából elindulva mindenki a nappaliba vonult, a bőröndjeit itt-ott, kisebb kupacokban elhagyva.. Egy emberként dőltünk le a kanapéra és a szőnyegre, majd mindenki el is aludt, úgy, olyan helyzetben és ott, ahová sikeresen megérkezett..
***
Álmosan nyitottam ki a szemeimet, és óvatosan körbe néztem. Hát eléggé szokatlan látvány tárult elém..:
Louis feje az ölemben volt, én meg valahogy félig a bátyám hasában feküdtem(...), Harry is Niallön aludt, sőt az egyik kezével még felém is nyúlt, de elalhatott, mielőtt elért volna engem.. A kanapé másik felén Zayn és Liam aludt összebújva, Tori pedig Dan mellett terült el a szőnyegen.. Csalódottan állapítottam meg, hogy nem a mi négyesünk, hanem a Ziam páros a legaranyosabb alvás közben..:
Mivel meg sem mertem mozdulni, nehogy felébresszem Lout, vagy Niallert, aki miatt Harry is felkelne ugyebár, csendben bámultam ki a fejemből.
Azon gondolkodtam, hogy mégis hogy a picsába mondjam el a "szerencsétlenebbiknek", hogy már nem akarok tőle semmit..
*** 1 órával később ***
Bár a beszédemet még mindig nem sikerült kitalálnom, a testem 80%-a már sikeresen elzsibbadt.. Megállapítottam, hogy komolyan jó úgy feküdni, hogy nyaktól lefelé, a hátadon és a hasad egy részén kívül nem érzel semmit magadból.. :D
Hatalmas szerencsémre pár perccel később már mindenki elkezdett ébredezni.
- Mennyi az idő? - nyöszörögte fáradtan Danielle.
- Öö.. ha jól látom, délután 3.. - válaszolta Tori a szemeit dörzsölve.
- Akkor ideje ennem valamit! - pattant fel a mostanra valamiért már sokkal éberebb bátyám, velem nem is törődve.
Mivel én félig rajta feküdtem, sikeresen a földön landoltam, és a fejét még mindig az ölemben pihentető Louis pedig rajtam..
- Aú.. - nyögtem fel a hirtelen eséstől. Egyszerre két helyről is érkezett ütés: a padló felől és Lou feje is eléggé belenyomódott a hasamba..
- Te jó ég, Lexi, jól vagy? - mászott le rólam bűnbánóan Louis.
- Aham.. Köszi, Boo.. - mosolyodtam el erőtlenül, és a segítségével ülésbe tornáztam magam.
Nagy nehezen feltápászkodtam és Vichez fordultam.
- Tori, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdeztem, majd a válaszát meg sem vára karon ragadtam a barátnőmet.
Felmentünk és bezárkóztunk a szobámba.
- Kitalálom.. döntöttél köztük! - mosolyodott el.
- Igen.. De nem most, hanem már régen.. Csak nem akartam tudomást venni róla.. - hajtottam le a fejem.
- Értem, és mégis hogyan jöttél rá a döntésedre? - kíváncsiskodott.
- A repülőn, amikor megkezdtük a leszállást, akkor kezdtem el ténylegesen komolyan gondolkodni.. Ott volt mellettem Harry és Louis, és őket nézve arra gondoltam, hogyha most mindkettőjüknek el kellene mennie, melyiküknek mondanám azt, hogy hiányozni fogsz, és melyiküknek könyörögnék, hogy maradjon velem..
- Ez okos volt. - bólintott mosolyogva.
- Ezen kívül gyorsan felidéztem a régi szép emlékeket. Na, akkor már teljesen világossá vált, hogy ő számomra nélkülözhetetlen.. Ő a mindenem, és nem tudnám elviselni, ha elveszíteném..! - merengtem el.
- Nem is fogod, nyugi! Louis kitart melletted, hidd el! - mosolygott rám biztatóan.
- Honnan tudtad, hogy Lout választottam? - kérdeztem meglepetten.
- Az arcodra van írva, hogy: 'Szerelmes vagyok Louis Tomlinsonba'.. - röhögött.
- Jó, valószínű így van. Csak azt nem tudom, hogy ezt mégis hogyan közlöm az én szegény Hazzámmal! - sóhajtottam fel.
- Hát ez tényleg jó kérdés.. - értett velem egyet, aztán oldalra döntött fejjel gondolkodni kezdett.
- Tudod rádöbbentem arra, hogy én kibaszottul sajnálom Harryt.. Viszont egyikünknek sem jó, hogyha szánalomból járok még tovább vele! Ez az egész gondolkodási idő, csak időhúzás volt a részemről, hogy minél későbbre halasszam a szembesítését a rút igazsággal.. Pedig muszáj lesz valahogy finoman tudatnom vele, hogy most már csak barátok vagyunk.. - magyaráztam.
- Teljesen igazad van! Esetleg segítsek elérni, hogy kettesben maradjatok? - ajánlotta fel.
- Nem kell, köszi, ezt egyedül szeretném megoldani! - mosolyodtam el hálásan.
- Te tudod. De szerintem jobb, ha sietsz vele, különben.. különben talán már késő lesz.. - figyelmeztetett.
- Hidd el, én is minél előbb túl akarok esni ezen, mert ma éjszaka már szeretnék újra Lou karjaiban aludni.. - vörösödtem el.
- Sok sikert, Lexi! És ne feledd: én megmondtam, hogy neked ő kell! - kacsintott rám vigyorogva.
- Igen, megmondtad.. Te is, és Liam is, és.. és csak én voltam ilyen vak.. - nevettem fel keserűen.
- Hé, legalább rájöttél! Tudod: jobb későn, mint soha! - röhögött.
- Végül is ez igaz! - vigyorodtam el.
- Na jó, szerintem menjünk le, és akkor csak ügyesen! - mosolyodott el.
- Igyekszem. - nevettem, és kisétáltam az ajtón.
Torival szorosan a nyomomban értem le a többiekhez.
- Kicsim, pont jókor jössz, most akartunk enni! - csókolta meg Vicet Zayn.
- Szegény Niallre rátörünk eme szent pillanatban? - vigyorogtam. (A bátyám ugyanis amióta a földre lökött, azóta a konyhában tartózkodott és tömte a fejét..)
- Naná! - ölelt magához Louis nevetve. - Miért, tőlünk mit vártál?
- Jogos! - mosolyodtam el. - Tőletek nem vártam semmit..
- Na és tőlem? - suttogta a fülembe.
- Tőled csak egy puszit várok azért cserébe, hogy alhattál az ölemben! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Azt megkaphatod! Csak vigyázz, nehogy a végén a nyelveddel is történjen valami! - figyelmeztetett egy arcra puszi után.
- Ezt most vegyem fenyegetésnek? - vontam fel a szemöldököm, miközben a kitörni vágyó röhögésemmel küzdöttem.
- Ó, szóval ezt viccesnek találod?! Na, megállj csak! - kezdett el csikizni.
- Ne, Lou, elég! Ááá, Louis! Ne csikizz, Boo, kérlek! - visítottam a kezei alatt.
- Jól van, na, abbahagyom.. Egyébként meg nyugodtan vedd fenyegetésnek a nyelvleharapásos ajánlatom..! - vigyorodott el perverzen.
- Akkor talán nyugodtan annak is veszem! - kacsintottam rá pimaszul, és őt egyszerűen ott hagyva, a többiek után mentem a konyhába.
*** Este 8 ***
Még mindig nem tudtam beszélni Harryvel, de most már tényleg muszáj lesz!
- Hé, Haz, beszélhetnék veled a nappaliban? - pillantottam az említettre.
- Persze, kicsim. - állt fel mosolyogva, amitől nekem a gyomrom görcsbe rándult.
Biztos, hogy én akarom letörölni azt a mosolyt az arcáról? Nem, egyáltalán nincs kedvem bántani szegényt, de muszáj lesz megtudnia, hogy én már mást akarok, nem őt..
- Na, mit szeretnél, egyetlenem? - fordult felém kíváncsian, amikor a nappaliba értünk.
- Harry, beszélnünk kell valamiről.. Sokat gondolkodtam, és rájöttem valamire.. Valamire, ami nagyon fontos.. - motyogtam lehajtott fejjel.
Erre Hazza óvatosan az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.
- Én sem akarlak elveszíteni kicsim, igazad van, ez a legfontosabb! - csókolt meg hirtelen.
Te jó ég, mit tettem! És most hogyan tovább?!
- Haz.. Hé, Haz! Harry.. - próbáltam eltolni magamtól, de ő akaratosan és követelőzően csókolt tovább..
- Én is szeretlek, ne félj! Ezért igazán nem kell megszakítanod a csókot! - motyogta az ajkaimba, és a nyelvét újra átdugta a számba.
Mivel más kiutat nem láttam ebből a helyzetből, visszacsókoltam.. Reméltem, így hamarabb elenged..!
Louis szemszöge:
*** Eközben ***
Miután Lexi félrehívta Harryt, szokás szerint elöntött a féltékenység. Abban biztos voltam, hogy most véget vetnek a gondolkodási időnek.. Csak azt nem tudtam, hogy ez számomra mégis mit jelent majd..
Ha visszamegy hozzá, esküszöm, hogy felakasztom magam, ha meg nem, mert mellettem döntött, akkor ő már csak az enyém, örökre! Á, kicsit sem nagy a nyomás ebben a kérdésben..!
Hirtelen azonban csengettek.
- Jó, akkor majd én kinyitom! - álltam fel egy sóhaj kíséretében a 20. csengőszó után, ugyanis senki sem volt hajlandó megmozdulni.
Az ajtóban aztán nem várt látvány fogadott..
- Eleanor? Te mégis mit keresel itt? - kérdeztem megdöbbenve.
- Téged kereslek, Loui.. Én még mindig.. én még mindig szeretlek! - bökte ki végül.
- Te-te-tessék?! - az állam a padlót súrolta. Jó, persze én is szeretem még, de csak mint egy havert, semmi több!
- Jól hallottad.. És azt szerettem volna kérdezni, hogy esetleg nem próbálnád-e meg velem újra..? - nézett rám félve. A szemében láttam valami gyanúsat, ami régen még nem volt ott.. Úgy néz ki, mint aki akar valamit.. De valami annál is komolyabbat, mint az 'újra összejövés'..
- Öö.. én.. izé.. Gyere be. - álltam el az útjából.
- Köszi. - lépett be mosolyogva. Hmm, még most sem néz ki rosszul, de Lexihez képest azért semmi..!
- Ki volt az, L... Ó, szia Eleanor! - mosolyodott el erőltetetten Liam.
A szemében láttam a kérdést: 'És most mi lesz veled meg Lexivel?'
Hát, erre a kérdésre még én sem tudtam a választ. Minden Lexától függ.. A legjobb lesz, ha bemegyünk valahogy a nappaliba, és meglátjuk, hogyan döntött a Harryvel való kapcsolatáról..
- Mi lenne, ha esetleg köszönnél Lexinek és Hazzának is? - vetettem fel.
Li megértette mit akarok, így lelkesen támogatott. Végül aztán mindenki felkelt az asztaltól, és együtt bevonultunk a nappaliba.. A nappaliba, ahol olyat láttam, amitől a gyomrom ökölnyi nagyságúra zsugorodott és a szívem sok ezer darabra hullott..: a smároló Lexa-Harry párost..
Jól van, Lexi, belőlem nem csinálsz hülyét! - gondoltam elszántan, és egy hirtelen ötlettől vezérelve így szóltam fennhangon:
- Azt hiszem, El, igazad van, megpróbálhatnánk még egyszer! Mi lenne, ha ma este itt aludnál? Ruha nem kell, majd adok én!
Na ennél már szétrebbent az ifjú szerelmespár és érdeklődve (Lexa esetében ijedten..) fordultak felénk..
Lexa szemszöge:
A Hazzával való csókomnak az vetett véget, hogy valaki így szólt:
- Azt hiszem, El, igazad van, megpróbálhatnánk még egyszer! Mi lenne, ha ma este itt aludnál? Ruha nem kell, majd adok én! - ez Lou..!
Uramisten.. Na, ne! Eleanor. És. Louis. Én meg.. eláshatom magam! Dögölj meg Harry, amiért nem voltál hajlandó elereszteni csók nélkül!
- Nocsak, újra együtt a gerlepár? - vigyorodott el Zayn.
Én szótlanul bámultam a szépfiúra, aztán a mellette álló Torira pillantottam. A barátnőm szeméből sugárzott a megdöbbentség és az együtt érzés.. Hát, köszi!
- Igen, úgy néz ki! - ölelt magához mosolyogva Hazza.
A kurva életbe! Most mi a szart csináljak? Louis nem is szeret engem, ha El feltűnése után rögtön meghívja a lányt magához éjszakára..!
- Öö.. azt hiszem én ledőlök, mert elfáradtam. - színleltem ásítást.
- Ne már, Lexi, ne legyél hangulat romboló! Maradj itt, amíg megnézünk egy filmet! - vigyorgott rám gúnyosan Lou.
- Nem is tudom, én..
- Ez a beszéd, gyere! - rántott le maga mellé.
Hazza persze mellettem telepedett le és magához húzott, akárcsak Louis Eleanort, aki az ÉN Loum másik oldalán foglalt helyet..
A film közben El párszor meg is csókolta Louist, amitől nekem teljesen felforrt az agyvizem..
Végül a horror felénél felpattantam és fejfájásra hivatkozva felvonultam a saját (vagyis a vendég) szobába, majd magamra zártam az ajtót. Aztán erőtlenül az ágyra borultam és zokogni kezdtem..
Miért én?! Jó, az én hibám, hogy eddig vártam, de akkor is! Persze, ha előbb odaállok Lou elé, akkor most nem állna fönn ez a probléma! Én csesztem el, szokás szerint.. Ráadásul még Harryvel sem tudtam tisztázni a dolgokat.. Hogy lehet valaki egy akkora rakás szerencsétlenség, mint én?! Hmm, hogyan?!
Jó, persze mit sajnáltatom most magamat.. Szegény kicsi Lexibe szerelmes Harry Styles és Louis Tomlinson (? - ez már kérdőjeles), hű de kurva rossz neki!
- Idióta! - vertem a fejem a párnába.
Komolyan, magammal veszekszem gondolatban és mindenkitől elzárkózva bőgök, amikor Harry Styles a "pasim".. Kicsit sem vagyok szánalmas.. Ja, igen, még most is magamat szapulom hozzá!
Egy jó szó van rám: defektes.. Totálisan defektes csaj vagyok, az tuti!
Ennyi! ^^ Remélem tetszett és nem öltök meg! :P Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése