Itt is van az új! :D Tudom, hogy későn, de ez most jó hosszú lett! ;)) Tegnap egyébként elküldtek a géptől, ahogy sejtettem.. :/ -.-"
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :)
Louis szemszöge:
Hát jó.. Szegénykém.. De akkor is rájött arra, hogy szeret! Háhá! :D
Ezek után már sokkal nyugodtabb lettem, és mosolyogva aludtam el.
*** Reggel ***
- Jó reggelt, édesem! - csókolt meg azonnal El.
- Neked is.. - préseltem ki a fogaim között a szavakat.
- Mi lenne, ha ma kihagynánk a reggelit? - kezdte el puszilgatni a mellkasom.
- Eleanor, most ne, jó? - másztam ki alóla, és egyúttal az ágyból is.
- Miért ne? Most nem lehetsz fáradt! - lépett elém a száját megnyalva.
- De-de-de izé.. én.. Csak most nem, és kész! - böktem ki végül, hosszas dadogás után.
- Ez nem ér! Louis, te is akarod, tudom nagyon jól! - lökött a falnak és a testét az enyémnek nyomta.
- Nem, El, nem akarom! - toltam el magamtól.
- Miért? - nézett rám értetlenül.
- Mert.. mert csak tegnap találkoztunk újra, meg minden. - próbáltam megmagyarázni. Azt mégsem mondhatom, hogy azért nem lehet, mert én egyedül Lexit akarom..!
- Juj, tényleg! Már el is felejtettem, hogy te milyen figyelmes tudsz lenni! Akikkel utánad voltam, azok mind csak azt akarták tőlem.. Bár én is tőlük.. Szóval bocs. - motyogta.
- Semmi baj, Eleanor, és köszi. - erőltettem mosolyt az arcomra. Nem őszintén sajnálja, ezt látom rajta. Csak azt sajnálja, hogy nem bújok vele ágyba.. Hát, szarok rá, nekem ő nem kell! Pláne nem úgy!
- Akkor, lemegyünk, vagy mi lesz? - váltott témát.
- Aha, menjünk. - bólintottam, és kinyitottam előtte az ajtót.
- Sziasztok! - vigyorodott el Harry, aki épp akkor ment el ott a folyosón.
- Szia. - mondtuk kórusban.
- Á, Haz, jó hogy jössz, beszélnünk kell! - szólalt meg a szobájából éppen kilépő Lexi.
- Jó reggelt, Lexa! - köszönt neki El.
- Öö.. ja, bocs, tényleg. Jó reggelt.. nektek.. - válaszolta fancsali képpel.
- Szia, Lexi. - mosolyogtam rá.
- Izé.. öö.. Gyere már, Harry! - rántotta be végül a fiút a szobába.
Rám sem nézett! Most meg mi a faszom van?! Jól van, Louis, higgadj le! Biztos csak nem akart Eleanorral látni, ennyi! - próbáltam megnyugtatni magam.
- Gyere, drágám! - fogta meg a kezem El, és maga után húzott a lépcsőn.
Lexa szemszöge:
Ahogy Eleanor rám köszönt, legszívesebben neki ugrottam volna a boldog párnak.. Direkt csinálják ezt, vagy csak én vagyok szerencsétlen, hogy ilyen szitukba kerülök?!
Amikor pedig Lou mosolyogva annyit mondott, hogy 'Szia, Lexi', azt hittem nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet. Végül igyekeztem nem rá nézni, és gyorsan berángattam magamhoz Hazzát. Tényleg beszélnem kell vele, kerül, amibe kerül..
Mindketten leültünk az ágyra, és én egy nagyot sóhajtottam.
- Mi a baj, kicsim? - pillantott rám aggódva.
- Semmi bajom sincs, Harry, ne aggódj. - mosolyodtam el keserűen. Képtelen vagyok elmondani neki..!
- Akkor jó! Már kezdtem megijedni! - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten és magához ölelt. Baszd meg Styles, ne nehezítsd már meg még jobban!
- Viszont, Haz, beszélnünk kell valamiről.. Valamiről, ami nem könnyű.. Egyikünknek sem.. - kezdtem halkan, és lehajtottam a fejem.
- Mondd csak.. - suttogta elhaló hangon.
- Én.. én.. Te jó ég, miért ilyen nehéz ez?! - kérdeztem keserűen nevetve, de persze továbbra is a padlót bámulva.
- Talán azért, mert még nem volt alkalmad gyakorolni.. Eddig csak Zaynnel jártál, nem? Vele pedig közösen döntöttetek úgy, hogy vége.. - motyogta maga elé meredve.
- Harry, én tényleg nagyon sajnálom, de.. De szerintem köztünk már nincs semmi olyan, ami..
- Ami több, mint a barátság, igaz? - mondta halkan.
- Igen. Tegnap is ezt akartam mondani, de.. De nem tudtam, mert.. mert féltem, vagy nem is tudom.. Sajnálom, Haz.. - néztem rá könnyes szemekkel. Fájt, hogy ezt kell tennem vele, viszont tudtam, hogy nincs más megoldás.
- Semmi baj. Igazából már tegnap is sejtettem, hogy ez lesz, csak annyira kétségbe estem ettől, hogy inkább beléd fojtottam a szót azzal a csókkal.. Nem akartalak elveszíteni, és még most sem akarlak, de.. De neked ez így nem lenne jó, szóval többet nem leszek önző, ígérem. - kacsintott rám csillogó szemekkel.
- Sosem fogsz elveszíteni, Harry, ettől nem kell félned! Szeretlek, hidd el! - öleltem magamhoz.
- Én is téged, cica.. - suttogta a fülembe.
- Jaj, Haz.. - bújtam hozzá még jobban. Hát igen, már visszatértünk a 'cicázáshoz'..
- Semmi baj, cicám.. - puszilt bele a hajamba - Én nem haragszom ezért rád, mert tudom, hogy valami nem stimmelt velünk.. Mindketten megcsaltuk a másikat, ami azt bizonyítja, hogy nekünk nem kellene együtt maradnunk. Viszont akkor is köszönök neked mindent, Lexa.. Egyetlen lányra sem vártam olyan sokat, mint rád.. És megérte, nagyon, de nagyon megérte..
- Köszönöm, Harry. - húzódtam el tőle, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Rám mindig számíthatsz majd, mindenben szívesen segítek, oké? - törölte le a könnyeimet.
- Oké. - bólintottam halványan mosolyogva.
- Helyes. Akkor gyere le reggelizni! - fogta meg a kezem.
Együtt sétáltunk le a lépcsőn, és a szívemet kilókkal könnyebbnek éreztem. Egészen addig, amíg az említett szervem össze nem szorult a konyhában elénk táruló látványra..: Eleanor épp Louis etette, a fiú ölében ülve, ráadásul csak Lou pólója volt rajta (meg gondolom a fehérneműi)..
- Jó reggelt. - köszönt Hazza vigyorogva a többieknek, akik persze így rögtön ránk kapták a tekintetüket.
Egy szót sem bírtam kinyögni, csak álltam ott, és bámultam El kezét, ahogy egy újabb falat kaját rak Lou szájába, aki mosolyogva, készségesen bekapja és megeszi.. Csak álltam, és bámultam. Úgy éreztem, mintha fojtogatnának, és én hiába próbálom lefejteni az illető ujjait a nyakamról, nem megy, sőt, még erősödik is annak a valakinek a szorítása..
- Khm.. khm.. - köszörülte meg a torkát Hazza, majd gyengéden oldalba bökött, hogy visszarántson a valóságba.
- Jaj, bocsánat, én csak.. én csak elbambultam.. - hajtottam le a fejem elvörösödve.
- Semmi baj, mindenkivel megesik. - mosolygott rám biztatóan Liam, Tori pedig hevesen bólogatott és a szemeivel próbált vigasztalni.
- Persze, kösz, Li. - mosolyodtam el hálásan, és a padlót bámulva lehuppantam a Louéktól legtávolabb eső székre.
Be kell neki vallanom, ha lesz rá lehetőségem. Most még talán nem késő annyira.. Nem veszíthetem el! Ennyi idő alatt még csak maradt benne valami kettőnkről! Muszáj, hogy így legyen..!
- Öö.. Lexa, huszadszorra is megkérdezem: kérsz pirítóst? - lóbálta meg a kezeit az arcom előtt Harry mosolyogva.
- Ne haragudj, Haz. És igen, kösz. - vörösödtem el újra zavaromban.
Figyelned kell, Lexi, ne gondolj most semmire! Pláne ne olyan dolgokra, amiknek közük van Louishoz.. vagy a tökéletes ívű, puha ajkaihoz.. vagy a mámorító illatához.. vagy az izmos testéhez.. vagy az ölelő karjaihoz, amelyekben elaludni és ébredni felemelő érzés.. vagy a.. Na jó, Lexa, STOP!
- Itt is van, cica. - kacsintott rám Hazza, és letette elém a kaját.
- Köszönöm, Harry. - mosolyogtam rá hálásan.
Tényleg sokat segített, ahhoz képest hogy épp most dobtam ki szegényt..!
*** Este 6 ***
Mivel ma egész nap szakadt az eső (na ez mondjuk annyira nem hiányzott Londonból), filmmaratont tartottunk. Ez persze annyit jelentett, hogy én a régi "jó" szokásokhoz hűen Haz és Lou közt ültem. Az utóbbin persze végig ott csüngött Eleanor, volt olyan, hogy Liam úgy szólt rájuk, hogy a smárolásuktól nem lehet figyelni a filmre.. Hát ha Li hallotta ezt ennyire, aki a kanapé másik felén ült, akkor én mit mondjak, aki mellett mindezt csinálták?!
Huh, hála az égnek ennek a filmnek is mindjárt vége, már elültem a seggem a sok tv nézés közben..
*** 15 perccel később ***
- Na, most mit csináljunk? A filmekből már szerintem elég volt. - nézett körbe rajtunk Niall.
- Üvegezzünk! - vigyorodott el azonnal Zayn.
- Oké, hozom az üveget! - álltam fel, teljesen egyszerre Louisval.
- Maradj csak, majd én. - mondtuk ezt is kórusban, a többiek pedig már a hasukat fogták a röhögéstől.
- Nem, majd én! - vágtuk rá újra együtt.
- Men-jehe-tehek mihindkehettehen.. - röhögött a szemét törölgetve Liam.
- Akkor gyere. - mosolyodott el Lou.
- Én is megyek! - szaladt utánunk El.
Közös erővel aztán kerestünk egy üres flakont, és visszaindultunk. Bassza meg, ha nem jön Eleanor, simán beszélhettem volna vele! Ez így nem fair!
- Ú, én kezdek! - lelkesedett Zaynie.
- Jó, tessé-ék.. - vettem ki Lou kezéből az üveget, hogy odaadjam a szépfiúnak. Azért akadtam meg a 'tessék' közben, mert ahogy a bőrünk összeért, kirázott a hideg és akaratlanul is felnéztem a kék szempárba, amik onnantól kezdve fogva tartották a tekintetem..
- Köszi, de mit bámultok egymásra? Még nem találkoztatok, vagy mi? - röhögött Zayn, viszont Tori egyetlen szúrós pillantással belé fojtotta a szót.
- Öhm, mi csak.. - vakargatta a tarkóját zavartan Louis.
- Igen, Zaynie, ma még nem nagyon láttam Boot, és igazából ennyi. - vontam vállat, aztán gyorsan lehuppantam a többiekhez a szőnyegre.
- Boo? Azt hittem, utálod ezt a becenevet! - vonta fel a szemöldökét gyanakodva El, amikor Lou leült mellé.
- Igen, és Lexa csak azért hív így, hogy idegesítsen.. - magyarázkodott elpirulva Louis. - Ugye, Lexi?
- Persze, pont azért.. Azért, hogy idegesítselek, Boo Bear.. Tényleg csak azért. Tényleg olyan jó rád nézni, amikor majd' felrobbansz emiatt! - sziszegtem gyilkos tekintettel, mire Lou összébb húzta magát.
- Lexa, ha megkérhetlek rá, a továbbiakban mellőzd a pasim becézgetését, mert még félreértik. - mosolygott rám angyalian Eleanor.
- Ó, isten ments, hogy ez történjen! - forgattam meg a szemeimet.
- Pontosan, úgyhogy roppant hálás lennék neked érte! - vigyorodott el gúnyosan.
- Ebben az esetben mellőzni fogom. Óhajtasz még valamit? - gúnyolódtam én is.
- Nem, de majd feltétlenül szólok neked, ha ez változik. - mosolyodott el fölényesen.
- Már előre is köszönöm! - morogtam.
- Esetleg pörgethetnék azelőtt, mielőtt megölitek egymást? - szólt közbe Zayn.
- Mi nem öljük egymást, csak kóstolgatjuk. - fordultam a szépfiúhoz.
- Ezt is csak azért, mert neki álltál becézgetni Louist! - fogta rám Eleanor.
- Igen, én voltam a csúnya és rossz, csakis én. Kezdjed, Malik, de gyorsan, mielőtt még felállok és olyat teszek, amit később nagyon megbánok! - pillantottam jelentőségteljesen Zayniere, aki vette a lapot és megpörgette az üveget.
- Na, Eleanor, felelsz vagy mersz? - kérdezte Zayn.
- Felelek. - jelentette ki El.
- Oké, mondjuk.. Milyen Louis az ágyban? - vigyorodott el a szépfiú.
Na, ennél rám jött a köhöghetnék, de olyan erősen, hogy majdnem meg is fulladtam. Zayn, mi a faszért kell pont ezt megkérdezni?!
- Egyszerűen fantasztikus, már nagyon hiányzott. - mosolyodott el Eleanor és megcsókolta Lout.
Azt hittem, ott helyben ordítok egy nagyot és megverem mindkettőt: először a csajt, aztán meg azt az idióta Zaynt..
- Lexi, jól vagy? - veregette meg a hátamat Dan.
- Persze.. - motyogtam, és igyekeztem erőt vinni a hangomba, hogy ne legyen annyira elhaló.
- Remek, akkor én jövök.. Á, Louis, már meg is van mit csinálsz! - vigyorodott el.
- Én még nem mondtam, hogy merek. - közölte Lou.
- Nem is kell, mert látom a szemedben, hogy azt akarsz. Szóval, mondd nekem, de tényleg teljesen őszintén, hogy szeretsz és hogy sohasem akarsz elveszíteni! - nézett Louis szemébe a lány.
- Öö.. oké. - egyezett bele végül Lou, és teljes testével a lány felé fordult. - Szeretlek, El, és sohasem akarlak elveszíteni!
Na, ez volt az a perc, ahol már majdnem felrobbantam, és közel álltam ahhoz is, hogy egyszerűen kirohanjak a házból, csak el onnan, minél távolabbra tőlük.
- Én is szeretlek, és én sem téged. - mosolyodott el elégedetten Eleanor, aztán persze megcsókolta, amit Louis viszonzott is. Hip-hip-hurrá! Ugye érzitek a "lelkesedésem"?
- Oké, ezt ne most! - förmedt rájuk Tori, amiért én hálásan rámosolyogtam. - Gyerünk, Tomlinson, pörgess!
- Hoppá-hoppá, kicsi Lexi.. Édes a bosszú, nem gondolod? - vigyorodott el ördögien. Milyen bosszú? Az nem elég, hogy őket kell nézem Eleanorral?!
- Lou.. mit akarsz csinálni..? - néztem rá ijedten.
- Bosszút kell állnom a becézésért! Gyere ide, és úgy megcsikizlek, hogy megfulladsz a röhögéstől! - húzta a száját még szélesebb vigyorra.
Hmm, ez csábítóan hangzik.. A karjaiban, a kezeitől megfulladni.. Nem is lenne olyan rossz! Méltó búcsúztatás lenne tőle, plusz nem kéne tovább a smárolásukat néznem.. Tényleg egész jól hangzik..!
Riadt képpel pattantam fel a szőnyegről, és Louis is nekiállt feltápászkodni. Liam és Tori is intettek a fejükkel, jelezvén, hogy jobb lenne, ha elfutnék előle, és kettesben maradva akár tudnék vele beszélni is.. Komolyan, ezek ketten tényleg zseniálisak! Alig láthatóan bólintottam nekik, mire mindketten elégedetten elmosolyodtak.
- Csak ha elkapsz, Boo Bear! - nyújtottam ki rá a nyelvem, és az emeletre rohantam.
- Rajta, utána, Louis, kapd el, nem úszhatja meg, hogy Boonak nevezett! - buzdította Vic és Li. Majd valahogy ezt még meg kell köszönnöm nekik!
- Gyere ide, Lexa, nem bántalak, ne félj. - ismételgette vigyorogva, és utánam jött.
A szobámba futottam be, de mire odaértünk, már utolért. Elkapott a derekamnál fogva és csikizni kezdett..
- Ne, Louuuuis! - visítottam, és próbáltam elmenekülni előle.
Ő azonban hajthatatlanul kínzott tovább, én meg csak vergődtem a karjaiban. Egy kis idő után újra szökni készültem, de sajnos nem értem el semmit, azon kívül, hogy az ágyon kötöttem ki, ő meg rajtam..
Mivel szemben voltam vele, az arcunk közötti távolság hirtelen nagyon lecsökkent. Ahogy a tekintetünk találkozott, a kezei automatikusan megálltak a derekamon és halványan elmosolyodott.
- Tényleg baj, hogy úgy hívtalak? - törtem meg a csendet.
- Nem. - rázta meg a fejét mosolyogva.
- Akkor? - értetlenkedtem.
- Csak jó egy kicsit veled lenni. - suttogta elpirulva. Na, ezzel újraélesztette a szívemet, amit ezután azonnal valami jóleső melegség járt át.
- Így már értem. És ez teljesen igaz.. - mosolyodtam el, aztán remegő kézzel végigsimítottam az arcát.
A bőre egyre forróbbá vált, ahogy az ujjaim hozzá értek. Oké, azt hiszem itt az idő..
- Louis, én.. - kezdtem, de félbeszakított az, hogy kicsapódott az ajtó.
- Már nem hallottam az idétlen visításodat, Lexa, ezért jöttem fel. Szerintem menjünk vissza mindannyian a többiekhez! - szólalt meg Eleanor.
- Én csak épp erőt gyűjtöttem a további visításhoz.. - vörösödtem el.
- Sejtettem. Na, gyere, Louis! - rántotta le rólam Lout.
- Megyek. - motyogta kifejezéstelen arccal Louis, és követte őt.
Hogy rohadnál meg, Calder! Már majdnem megcsináltam! - puffogtam magamban, és én is utánuk mentem.
Leérve Tori és Liam rögtön a kérdő tekintetükkel fogadtak, mire válaszul én csak csalódottan megráztam a fejem.
- Hé, Lexa, ha ismét visszatérsz közénk az álomvilágodból, esetleg pörgethetnél is! - háborodott fel El.
- Sajnálom, hogy egy percig is gondot mertem okozni neked, kérlek bocsáss meg érte! - gúnyolódtam a szememet forgatva, és megpörgettem az üveget.
- Na, Harry, felesz vagy mersz? - kérdeztem az említettől.
- Merek. - mosolyodott el magabiztosan.
- Szuper! Akkor, csináld, Styles! Nagyon jól tudod, hogy mit akarok. - pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Igen. - nyalta meg a száját, és közelebb hajolt, de én elfordultam tőle.
- Mondom amit ÉN akarok, nem azt, amit te! - förmedtem rá.
- Miért, te nem ezt akarod a pasidtól? - fordult felém Louis.
Én figyelmen kívül hagytam a megjegyzését, és Hazzát méregettem tovább szúrós szemekkel.
- Oké-oké-oké.. Tudom, hogy azt akarod, hogy kérjek bocsánatot, szóval..: Sajnálom, Lexi, hogy tegnap csak úgy lesmároltalak és nem hallgattalak végig, pedig fontos dolgot akartál mondani.. Most jobb? - kíváncsiskodott reménykedve.
- Igen, köszi, lekötelezel. - mosolyogtam rá angyalian.
- Miért, akkor most mi is van veletek? - értetlenkedett Niall.
- Semmi. - mosolyodtunk el egyszerre.
- Semmi?! - kiáltott fel Lou.
- Igen, semmi. - ismételtem meg anélkül, hogy rápillantottam volna.
- Szóval..? - próbált minket rávenni a bátyám a dolog bővebb kifejtésére.
- Szóval nincs miről kérdeznetek. Lexa és én reggel mindent megbeszéltünk, félreértettem őt tegnap, valójában azt akarta mondani, hogy szakítani szeretne.. - magyarázta türelmesen Hazza.
- De miért, húgi? Hiszen látszik rajtad, hogy hiányzik neked valaki.. valaki fiú.. Csak nem megismerkedtél mással? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, és rosszul látod. Nagyon jól megvagyok magamban, akárcsak te és még pár napig talán Harry is.
- Még pár napig? - kérdezte értetlenül Hazza.
- Jaj, Haz, te úgyis mész csajozni, nem? - emeltem égnek a tekintetem - Tehát, ti is tök jól megvagytok, és zavartalanul elnézitek Dant és Liamet, Torit és Zaynt, Elt és Lout.. - mosolyodtam el keserűen a legutolsó példa miatt.
- Viszont nekem ott van Demi. - makacskodott a bátyám.
- Nekem meg öt közeli fiú barátom van, akiknek kiönthetem a szívem. - jelentettem ki. Tényleg öt van: Liam, Niall, Zayn, Harry és.. Roy. :D Louist eszemben sem jutott ide sorolni!
- Jó, hagyjuk. - legyintett végül.
- Köszönöm. Ha szerelmes lennék, szólnék, hidd el.. - motyogtam, és Loura pillantottam, akinek a szemei felcsillantak erre (vagy csak én képzeltem ezt?).
- Jé, elállt az eső! Menjünk el gyalog a boltba, mert már fogytán a kaja! Ilyenkor úgyis olyan jó a friss levegő! - ajánlotta fel Dani.
- Szuper! - lelkesedett mindenki, egy kivétellel: Louis.
- Eleanor, beszélhetnék veled négyszemközt? - pillantott az említettre Lou.
- Hát persze! Folytathatnánk az este történteket.. - kacsintott rá a száját megnyalva El.
Ennél felfordult a gyomrom, és a könnyeim még elszántabban akartak előtörni, mint általában.
- A-a-azt hiszem, én inkább a parkba megyek sétálni. Fel kell dolgoznom Harry elvesztését, meg minden. - magyaráztam az értetlen tekintetüket látva.
- Cica, csak egy szavadba kerül, és.. - kezdte Hazza, viszont én gyorsan félbeszakítottam.
- Tudom, Haz, és köszi, de nem. Én csak felejteni akarok.. - mosolyogtam rá, aztán gyorsan elkaptam Louis pillantását is, aki a szavaim hatására nyelt egy nagyot.
- Hát jó.. Akkor, indulás! - csapta össze a tenyereit Zayn.
- Igen-igen, menjetek már! - sürgetett minket vigyorogva Eleanor.
- Ne félj, Louval lesz elég időtök egymásra! - sziszegtem, és sarkon fordulva az előszobába mentem.
A többiek csendben követtek, majd mind kimentünk az utcára.
- Lexi, biztos, hogy ne menjen veled senki? - kérdezte aggódva a bátyám.
- Nem kell, Nialler, de köszönöm. Este jövök. - mosolyogtam rájuk biztatóan és elindultam.
Én mentem az egyik irányba, ők a másikba. Ahogy befordultak a sarkon, és eltűntek a szemem elől, rohanni kezdtem, miközben sms-t írtam Roynak, hogy a parkban várom fél óra múlva, az egyik padnál..
*** 35 perccel később ***
- Bocsi a késésért, én tényleg nagyon siettem! - futott oda hozzám lihegve.
- Roy.. - borultam azonnal a nyakába és zokogni kezdtem.
- Shhh, mondd el inkább szépen, hogy mi történt.. - simogatta a hátam, miközben próbált csitítani.
- Louis.. Eleanor.. Együtt.. vannak.. Most is.. És éjszaka.. És én nem bírom.. És Harry.. Szakítottunk.. És gyáva.. vagyok.. És.. És Louist akarom! - nyafogtam és hüppögtem felváltva, a végén pedig újra bőgni kezdtem.
- Shh, jól van, értelek.. - ölelt magához.
- De.. De mit csináljak most..? - szipogtam tovább.
- Vallj be neki mindent, és kész. Ha meg azt mondja, hogy nem, akkor nem érdemel meg téged, kincsem.. - simogatta meg az arcomat biztatóan mosolyogva.
- I-i-igazad lehet.. - motyogtam - Köszönöm, Roy..
- Szívesen, kincsem.. - szorított magához újra. - Nem hagyom, hogy megbántson, érted? Nem hagyom! - jelentette ki halál komolyan, a hajamba puszilva.
- Szeretlek, Roy.. - suttogtam.
- Én is téged, Lexi. - mosolygott rám.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Mi történt, Tori? - szóltam bele a készülékbe.
- L-L-Louis.. - nyöszörögte.
- Mi történt vele?! - álltam fel idegesen és már előre rettegtem a választól.
- Kórházban van.. Ide kell jönnöd.. - suttogta elhalóan.
- Megyek, de ugye jól van? - pattogtam tovább, a könnyeimmel küzdve.
- Nem tudom.. Egyenlőre még nem beszéltünk az orvossal.. Még vizsgálják. De gyere inkább, elküldöm a címet.. - motyogta halkan, a hangján hallottam, hogy iszonyúan aggódik.
- Köszi, már rohanok is! - nyomtam ki a telefont.
- Mi a baj? - kíváncsiskodott félve Roy.
- Mennem kell, mert Lou kórházban van.. - mondtam patakzó könnyekkel, és elrohantam.
- Sok sikert, Lexi! És szia! - kiabált utánam, de én már nem fordultam vissza.
Csak egy dolog járt a fejemben: Louis mellett kell lennem, bármi áron.
Louis szemszöge:
*** Még a többiek távozása után ***
Ahogy Lexa után elrohantak a többiek is, Eleanorhoz fordultam.
- El, be kell vallanom valamit.. - kezdtem zavartan.
- Igen? És mit? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán(?!).
- Én Lexit szeretem, sajnálom. - mosolyodtam el halványan.
- Nem mondod, baszd meg?! Még a vak is látja! - mordult rám.
- Akkor gondolom megérted, hogy köztünk nincs se.. - itt félbeszakított.
- Ki ne mondd, hogy semmi, mert nagyon megbánod! - nézett a szemembe dühösen.
- Jó, nem mondom ki, de akkor is így van, ne haragudj.. - pillantottam rá.
- Igen, most még így van, de már nem sokáig! Karen, jöhettek! - kiabálta, és ördögien elvigyorodott.
- Nézd, El, nem tudom mi folyik itt, de jobb lesz, ha mész. - toltam kifelé.
Ebben a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és ott állt előttünk egy középkorú nő és egy hatalmas "hústorony" pasi.
- E-E-Eleanor.. - dadogtam.
- Jaj, milyen udvariatlan vagyok! Hadd mutassam be a menedzseremet, Karent, és a bátyját. - vihogott.
- Eleanor.. É-értem, de ők mit keresnek i-i-itt? - makogtam tovább.
- Nem mit, hanem kit: téged, drágaságom..
- O-oké.. é-é-és mégis mi-miért..? - kérdeztem félve.
- Mert Lexát szereted, és nem az én Ellymet. Ezt pedig nem hagyhatom annyiban! - vigyorodott el Karen, és intett 'Mr.Hústoronynak'. - Kapd el.
Mielőtt észbe kaphattam volna, már fél méterrel a föld fölött voltam, a pasi markában, a pólómnál fogva.
- Ne aggódj, nem fog fájni.. - vigyorodott el, és egy botot rántott elő valahonnan, majd egy hatalmas ütést éreztem a fejemen és elsötétült minden..
Lexa szemszöge:
*** Jelen ***
A kórház előtt kiugrottam a taxiból, és már rohantam is be az épületbe.
- Hol van.. Mr. Tomlinson.. - lihegtem.
- Sajnálom, de..
- Niall Horan húga vagyok, bassza meg, engedjen be hozzá, vagy kicsinálom! - ordítottam rá szegény csajra.
- Menjen a 3. emeletre, ott jobbra lesz a szobája.. - dadogta falfehér arccal.
- Köszönöm, hálás vagyok. - eresztettem meg egy mosolyt és a liftet leszarva a lépcső felé rohantam tovább.
Futva érkeztem meg a többiekhez, akik gondterhelt arccal várakoztak a folyosón.
- Hogy van?! - támadtam le egyből Torit.
- Még mindig nem tudunk semmit.. - pillantott rám félve.
- De-de mégis mi történt? És hol van Eleanor?
- Valaki rájuk támadt El szerint, és Lout leütötték, vagy mi.. Végül is Eleanort elkérte a menedzsere, hogy biztonságba helyezze a lányt.. - ismertette a történteket halkan Niall.
- Ho-ho-hogyan? És.. - itt félbeszakított minket az, hogy egy orvos lépett ki Louis szobájából.
- Mi baja van?! - rontottam neki egyből.
- Mr. Tomlinson már jól van, és semmi komolyabb baja nincs, de éjszakára altatót kap, valamint néhány napig még bent kell tartanunk megfigyelés alatt. - ismertette a dolgokat a férfi.
- Be lehet menni hozzá? - folytattam tovább.
- Igen, de csak pár percre, nem kellene sokáig zavarni. - tárta ki az ajtót egy nagyot sóhajtva, mi pedig egy emberként rohantunk be hozzá.
Én végig hátul maradtam, és csendben hallgattam, mit beszél a többiekkel.
- Rendben, lejárt az idő, kérem jöjjenek ki! - lépett be az orvos.
- Szia, Lou és jobbulást! - sétáltak ki sorban.
- Lexa, Harry, maradnátok még 2 percet? - kérte halkan.
- Persze. - fordultunk vissza, az orvos pedig a szemeit megforgatva kihátrált, és újra becsukta az ajtót.
- Először is, Hazza, sajnálom, amiért olyan voltam veled Hawaii-n.. - motyogta erőtlenül.
- Semmi gond, haver, inkább én tartozom bocsánatkéréssel a viselkedésemért. Szent a béke? - mosolygott rá Haz.
- Szent. - mosolyodott el halványan Louis - Larry Stylinson újra együtt.
-Igen, újra. De akkor magatokra hagylak titeket, gondolom sok mindent kell megbeszélnetek.. Egyet viszont hadd kérjek: ne előttem dúljon a láv a következő pár hétben még, oké?
- Öö.. mi.. - vörösödtünk el.
- Ezt oké-nak veszem. - kacsintott ránk, és ő is kiment.
Lehajtott fejjel az ágyhoz léptem, majd a szélére ültem. Hosszú percekig némán meredtem magam elé, hogy össze tudjam szedni magam.
- Sajnálom.. - suttogtam - Sajnálom, hogy ennyit vártam vele.. De.. én.. Nem bírtam elviselni, hogy majdnem elveszítettelek és.. Nem akarom, hogy Eleanorral legyél és.. Nem tudom, hogy túlkésőn jöttem-e rá mindenre, vagy még időben vagyok.. De.. Á, nem igaz! Miért nem tudok normálisan beszélni?! Én csak.. - szerencsétlenkedtem a falat bámulva.
Hirtelen valami meleget éreztem az ágyon lévő kezemen. Lou kezét.. Félve rákaptam a tekintetem.
- Lexi, nem is kell hosszan beszélned. Egy szó az egész, nem több.. - mosolyodott el.
- Igazad van.. Illetve két szó.. Szeretlek, Louis. - néztem mélyen a szemeibe, amik boldogan csillogtak.
- Én is szeretlek, Lexi. - suttogta.
Felé fordultam a teljes testemmel, és közelebb hajoltam hozzá.
- Én nem csak szeretlek, Boo.. Én szerelmes vagyok beléd, Louis William Tomlinson.. - vallottam be elvörösödve.
- Én is beléd, gyönyörűm.. - viszonozta a mosolyom.
- A-akkor nem bánod, ha.. - itt az ajkaira pillantottam.
- Azt hittem, hogy már kérnem kell. - simított végig az arcomon.
Erre a számat lágyan az övére illesztettem. Az ujjaimat a hajába vezettem, és a nyelvemmel óvatosan megnyaltam az alsó ajkát a bejutásért. A szája szinte azonnal elnyílt, és pár másodpercen belül már a nyelveink harcoltak egymással, egyre vadabbul..
Amikor a levegő hiánya miatt elszakadtam tőle, a homlokomat az övének döntöttem. Csak néztük egymást, a külvilágot teljesen kizárva.
- Szerelmem, ígérj meg nekem valamit.. - suttogta.
- Mit? - kérdeztem halkan.
- Azt, hogy mindig szeretni fogsz.. hogy sohasem hagysz el.. hogy velem maradsz.. hogy csak az enyém leszel.. Ígérd meg nekem! - fúrta a tekintetét az enyémbe.
- Megígérem, Lou, és ez örökké így marad.. Nem választhat el tőled senki és semmi.. De miért jött ez most elő, egyébként? - kíváncsiskodtam.
- Érzem, hogy nem stimmel valami.. Valami rossz fog történni velünk, ami ellen nem tehetünk semmit.. Semmit, azon kívül, hogy kitartunk egymás mellett.. Megígérem én is mindezt neked, gyönyörűm, megígérem! - mosolyodott el.
- Ne butáskodj, minden rendben lesz. - biztattam.
- Inkább csókolj meg, kicsim.. - nyalta meg az ajkait.
Mosolyogva tapasztottam a számat újra az övére, és az előzőnél még hevesebb csókcsatába kezdtünk..
- Mikor engednek ki? - ziháltam.
- Néhány nap, nem? - lihegett ő is.
- De, tényleg.. Basszus, az még olyan sok idő.. - kapkodtam levegő után.
- Miért is? - vonta fel a szemöldökét.
- Veled akarok lenni, Louis. Mindenkinél közelebb akarlak téged.. - pirultam el.
- Biztos vagy te ebben? - kérdezte aggódva.
- Igen, Lou. Ahogy kiengedtek innen, a fiúkat elküldjük valahová, és csak mi ketten leszünk. - mosolyodtam el magabiztosan.
- Szeretlek. - csókolt meg újra.
Az újabb nyelvcsatánk alatt, magára húzott és még szenvedélyesebben folytattuk.. Pár perccel később azonban..
- Jól van, kisasszony, elég! - rántott le Louisról 3 orvos. - A betegnek pihennie kell!
- Ugyan, doktor úr, semmi bajom sincs! Hazamehetnék? - könyörgött Lou.
- Szó sem lehet róla. A kis hölgy pedig most azonnal távozik! Mr. Tomlinsonnak be kell adni éjszakára az altatót. - mosolygott rám negédesen a doki.
- Eresszenek el! - próbáltam szabadulni - Megyek én magamtól is.
- Holnap találkozunk, gyönyörűm! Szeretlek, és ne feledd, mit ígértél! - mosolygott rám.
- Megígértem, Boo, és meg is tartom, ne aggódj! - kacsintottam egyet búcsúzóul, majd a másik 2 orvos kilökött engem is a többiekhez a folyosóra.
Hazafelé menet még nem is sejtettem, milyen rémes reggelem lesz..
Ennyi! ^^ Remélem örültök annak, hogy hosszú lett! :D Képeket már lusta vagyok betenni, mert fáradt vagyok, de napközben majd töltök fel valamit.. ;) Komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése