Itt is van az új! :D
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
Egyébként erről beszéltem, ez a tegnapi fejezet például:
xdd Komoly, nem? 14 komit kaptam hozzá, pedig a neon szerint senki sem olvasta el! :'DD
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Elfelejtette az elmúlt pár hónapot.. Nem emlékszik az elmúlt néhány hónapra.. - ez ismétlődött a fejemben, és egyre jobban kétségbeestem.
Aztán lesett valami, ami még ennél is sokkal jobban megijesztett: Ha az elmúlt pár hónapra egyáltalán nem emlékszik, akkor engem is elfelejtett..!
- De-de-de mégis ho-hogyan? - kérdeztem a könnyeimmel küzdve.
Ebben a pillanatban Eleanor lépett ki Louis kórterméből.. Hát ő meg mi a faszt keres itt?!
- Valaki bejutott Louhoz az éjjel és beinjekciózta. - válaszolta meg a kérdésemet El, a hangján pedig mintha a megbánás(?) tükröződött volna.
- Tessék? - kiáltottak fel a fiúk hitetlenkedve.
- Sajnálattal közlöm Önökkel, hogy ez sajnos végleges. - mondta az orvos.
A szavai hallatán bennem megállt az ütő. De várjunk csak! Akkor ő most azt hiszi, hogy még Eleanorral jár?! Mondjuk az utóbbi egy-két napban ez kezdett kialakulni, csak közbeléptem.. Na, ne!
- Szóval Lexinek és Torinak újra be kell mutatkoznia Louisnak? - kíváncsiskodott Liam, együtt érzően rám mosolyogva.
- Nem! - vágta rá El - Illetve igen, csakhogy én..
- Csakhogy Miss Calder már több órája itt van, és ő elmesélt mindent, amit Mr. Tomlinsonnak tudnia kell. - magyarázta az orvos.
- Mit mondtál neki?! - támadta le a lányt azonnal Vic.
- Az igazat. Azt, hogy Hawaii-n voltunk, és.. - kezdte, de Zayn félbeszakította.
- VoltUNK? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, és hogy még mindig velem jár, meg persze Lexáról is meséltem neki! Tudja, hogy te vagy Niall húga, és hogy milyen közeli barátok vagytok.. Szinte a legjobb haverok! - mosolygott angyalian Eleanor.
- Állj, nem azt mondtad, hogy az igazat mesélted el neki? - kérdezte a bátyám.
- De igen, és ez mind igaz is! - vigyorodott el, aztán visszament a kórterembe.
- Csak az ő képzeletében igaz ez! - emelte égnek a tekintetét Harry.
- Nézzék, bármi is az igazság, a beteg már így tudja, így kérem ehhez tartsák magukat! Továbbá jó lenne, ha eltüntetnének minden olyan dolgot, ami megzavarhatja Mr. Tomlinson fejét. Legyen ez akár fénykép, levél, bármi. Mint azt hallották, ez végleges, sajnos nincs mit tenni, és a betegnek semmiről sem fog eszébe jutni a múltjának a hiányzó része. Viszont, hála az égnek, semmi egyéb mellékhatása nem volt az injekciónak! - mosolygott ránk biztatásképp az orvos.
- De mégis hogyan juthatott be ide az, aki beadta neki? - érdeklődött a szépfiú.
- Profi volt, mert kikerülte a biztonsági kamerákat, illetve letakarta őket.. - közölte halkan a doki.
- Miért volt jó neki ez? Nem értem! - motyogta Niall.
Na, én valahol itt kezdtem el megérteni a dolgot. (Ebben a részben, csak még egy kicsit később megértitek majd! - a szerk.)
- Egyenlőre mi sem. Egyébként nyugodtan bemehetnek hozzá, parancsoljanak! - tárta ki előttünk az ajtót.
- Szia Louis. - köszöntünk kórusban, ahogy mind beértünk és körülálltuk az ágyát.
- Sziasztok. - mosolyodott el halványan Lou.
Amikor végignézett rajtunk, nálam megállt. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd verni, de sajnos csalódnom kellett..:
- Szia. Gondolom te vagy Lexi, Niall húga. - mosolygott rám barátságosan.
- I-igen. - bólintottam, és próbáltam leplezni a szomorúságomat.
- Hát.. örülök, hogy újra találkoztunk! Ne haragudj, hogy nem emlékszem rád, csak hát.. gondolom tudod.. De remélem megint olyan jóban leszünk, mint régen! Hihetetlen, hogy nem emlékszem a legjobb barátomra..! - rázta a fejét zavartan nevetve.
'A legjobb barátomra..' - azt hiszem a szavai késként vágtak belém. (Ha valakinek ez ismerős, a Tell mi a lie-ban is van egy ilyen sor, valószínűleg onnan rémlik! ;D - a szerk.)
- A lényeg, hogy rendben legyél. Majd megismerkedünk újra, ne aggódj. - suttogtam elhalóan, mire ő csak mosolyogva bólintott egy aprót.
- És ő ki? - kérdezte Torira pillantva.
- Ő a legjobb barátnőm, és.. - itt félbeszakítottak.
- És az én csajom! - vigyorodott el Zaynie.
- Gratulálok, haver. - mosolyodott el Lou, amitől a könnyeim még elszántabban akartak a felszínre törni. Ez kínzás! És miért ilyen helyes?! Meg fog ölni! - Egyébként, hogy hívnak?
- Victoria Brown. De csak Tori vagy Vic. - mutatkozott be a barátnőm.
- Oké, és veled mennyire voltam jóban? - nézett rá félve - Te jó ég, de ciki ezt megkérdezni!
- Nem az, nyugi, és barátok voltunk. Úgy viselkedtél velem, ahogy.. ahogy Dannel is. - nyögte ki végül Tori a legkézenfekvőbb hasonlatot.
- Értem, akkor majd próbálok most is olyan lenni.
- Te mindenhogy jó vagy, szívem! - vinnyogott közbe El.
- Ha te mondod, szerelmem! - csókolta meg Louis a lányt.
Na, ennél legszívesebben kiugrottam volna az ablakon.. 'Szerelmem..' - Ez kurvára nem fair, bassza meg!
- Öö.. Lexi! Gyere, menjünk el kávéért az automatához! - ragadta meg a csuklóm Liam.
Persze mindenki rögtön elkezdte kiabálni, hogy ő éppen milyet kér.. Én az egészből nem értettem egy szót sem, de nagyon hálás voltam Linek a mentőakciójáért.
- Tudom, hogy ki hogyan issza! - kiáltotta el magát végül Liam, mire mindenki megnyugodott, és tovább beszélgettek Louval.
Az utolsó mondat, amit hallottam, Harrytől származott. Szegénynek épp akkor kellett kitalálnia egy vicces szörfözős sztorit, amiben Eleanor és Louis szerepel, még Hawaii-n.. Hát, minden elismerésem Hazzáé! Remekül hazudott Lounak.. De hát szegény srác úgy tudja, hogy El is velünk volt Hawaii-n, szóval nekünk úgy kell beszélnünk, mintha tényleg ez lett volna..!
- Bírd ki, még pár lépés! - súgta Li, mire az ajkamba harapva bólintottam.
Ahogy a folyosóra értünk és becsukódott mögöttünk az ajtó, szegény fiú nyakába borultam és csendesen zokogni kezdtem.
- Jól van, Lexi, nem lesz semmi baj.. Minden rendbe jön, ne félj! - simogatta a hátamat vigasztalóan.
- Nem, Liam, te is tudod, hogy nem így lesz! - húzódtam el tőle.
- Dehogynem, csak nyugodj meg! A sírás nem segít! - simogatta meg a karom.
- Liam.. Azt hiszi, az a valóság, amit El mondott neki! Fogalma sincs arról, hogy valójában nem Eleanorba, hanem belém szerelmes..! Könyörgöm, a legjobb barátjának tart! A BARÁTJÁNAK! Ne mondd nekem, hogy minden rendben lesz, mert ezt te sem hiszed el! - szorítottam ökölbe a kezem, miközben a könnyeim még mindig patakokban folytak le az arcomon.
- Jól van, na, csak higgadj már le! Segíteni szeretnék, ha hagynád! - gurult be ő is.
- Segíteni?! Mégis mivel?! Hogy meggyőzöl arról, hogy minden oké és nyugodtan higgyek ebben a hazugságban?! - förmedtem rá, mire ő csalódottan leült a folyosó padlójára.
- Te jó ég, Li, én úgy sajnálom! - rogytam le mellé - Nem akartam, csak kiborultam és.. Tudom, hogy csak jót akartál, ne haragudj! Nem akartam így rád kiabálni, én csak.. Sajnálom! - bújtam hozzá könnyes szemmel.
- Semmi gond, megértelek. Tudom, miért csináltad, nem kell magyarázkodnod, rendben? - puszilt bele a hajamba.
- Ühüm.. - bólogattam a szemeimet törölgetve.
- Á, de jó, hogy itt vannak! - rohant oda hozzánk az orvos.
- Mi a baj? Törtnét még valami? - kérdeztem remegő hangon.
- Nem, és ne féljen, kisasszony. Csak ezt mégis el kell árulnom valakinek.. - mosolygott sejtelmesen.
- Mit? - támadtunk neki rögtön.
- Hallottam, miről beszéltek, és nem kell aggódnia. - mondta kedvesen.
- Öö.. ezt most nem igazán értem.. - ráztam meg a fejem.
- A többiek előtt nem mondhattam, de jobb, ha legalább egy-ketten tudják: amint észrevettük a beteg szervezetébe került folyadékot, azonnal beadtuk az ellenanyagot, igaz engedély nélkül.. De ez most mindegy. Ugyan az emlékezetkieséstől így sem menthettük már meg Mr. Tomlinsont, de elértük, hogy a szer hatása ne legyen végleges. - magyarázta.
- Ez remek! - vidultam fel.
- És pontosan mennyi ideig is tart az elfelejtett dolgok emlékének visszatérése? - kíváncsiskodott Li.
- Legfeljebb néhány év. - válaszolta a doki.
- Értem, köszönjük. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Szívesen, viszont ez szigorúan titok! Nem akarok ujjal mutogatni, de van Önök közt gyanús alak..
- Eleanor.. - sziszegtem.
- Mint mondtam, nem akarok ujjal mutogatni! - kacsintott rám az orvos - Bizonyíték hiányában ez mit sem ér. Szóval, kérem tegyék azt, amit a többiek előtt elmondtam: távolítsanak el minden "emlékeztetőt", mert a betegnek magától kell visszaemlékeznie. Remélem megnyugtattam, kisasszony. - zárta le a témát.
- Igen, nagyon köszönjük. És nem mondunk senkinek semmit. - biztosítottam a dokit, aki ezek után elégedetten távozott.
- Mindennek vége.. - ültem vissza a földre.
- Jaj, Lexi, most meg mi bajod? Te is hallottad, minden rendben lesz! - foglalt helyet mellettem zavartan Liam.
- Néhány év.. Addigra már rég elvette Elt. Felfogtad? Valaki akar tőle valamit! Valamit, amihez Eleanort használja eszközként.. Louist akarják valamihez, ez egyértelmű. És miattam injekciózták be! Azért, hogy engem elfelejtsen! És így nem jelentek majd akadályt Elnek.. - nevettem fel keserűen.
- Lexa, te meg miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Annyira egyszerű az egész, Li! Csak próbáld meg megérteni!
- Igazad lehet.. - motyogta pár perccel később. - És most mit akarsz tenni?
- Egyértelmű: visszaszerzem Boot! - vágtam rá magabiztosan.
- De Lexi, ha igazad van, akkor ez nagyon kockázatos! Ki tudja mire képesek még..! Szerintem, ha kell, akkor akár el is távolítanak a közeléből.. Légy nagyon óvatos, oké? - pillantott rám aggódva.
- Oké, de engem nem ijesztenek meg! Nekem Lou kell, még hozzá a régi emlékeivel együtt! És semmi esetre sem mondok le róla! - makacskodtam.
- Lexa.. Lehet, hogy most inkább az eszedre kéne hallgatnod.. - ellenkezett.
- Nem, Liam! Megígértem neki, hogy nem állhat közénk senki és semmi! És ez így is marad! Ő is kitartott mellettem, amikor Harryvel jártam, most ez az én próbám lesz.. De megoldom! Szeretem őt, csak ez számít. - vitatkoztam tovább.
- Rendben.. - sóhajtott fel lemondóan - Számíthatsz rám, Lexi.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá - Hihetetlen, mennyi minden változhat 10-11 óra alatt.. Tegnap este 10 előtt nem sokkal még szerelmet vallottam neki, és ő is nekem, aztán meg olyan hevesen csókolóztunk, hogy 3 orvos rángatott le róla.. Ezzel szemben most, reggel 8 után nem sokkal, már nem emlékszik se rám, se az érzéseire! Olyan kegyetlen és igazságtalan a világ.. - suttogtam.
- Igen, az. Figyelj, jó lenne még maradni, de szerintem lassan inkább menjünk le kávét venni, mert gyanúsak leszünk. - állt fel a földről Li, majd engem is felhúzott.
A folyosó végéhez érve aztán egy nőbe ütköztünk. Amint meglátta a kisírt szemeimet, a szája gúnyos mosolyra húzódott.. Ráadásul valahonnan rohadt ismerős volt nekem!
Aztán hirtelen beugrott: őt láttam az álmomban is.. Ezek szerint ő az, aki Elt használja fel ellenem (vagy mit csinál)..
Azonban mielőtt még jobban szemügyre vehettem volna, Liam tovább húzott a folyosón.
*** 15 perccel később ***
Rengeteg pohár kávéval megpakolva értünk vissza a többiekhez.
- Ők pedig itt Liam Payne és Alexa Horan.. - mutatott ránk Eleanor.
- Morgan.. - javítottam ki erőltetetten mosolyogva.
- Akkor az, nem tök mindegy? Egyébként ő itt a menedzserem, Karen. - pillantott rám gúnyosan.
- Sziasztok. - lépett elő az álmomban szereplő nő, akivel a folyosón is találkoztunk.
- Jó napot. - köszönt Li, én viszont egy hangot sem tudtam kinyögni.
- Lexa! - bökött oldalba Niall.
- Ja persze, elnézést. Jó napot. - préseltem ki a fogaim közt a szavakat.
- Mindenkivel előfordul, hogy elbambul, nem de, édesem? - vigyorgott rám.
- Ha maga mondja. - forgattam meg a szemeimet.
- Jól van, itt vannak a kávék! - szólt közbe gyorsan Liam. - Mindenki vegye el a sajátját!
*** Otthon, délután ***
- Li, gyere, dolgunk van! - húztam magammal szegényt Lou szobájába.
- Mit akarsz itt? - kérdezte értetlenül.
- A gépe. Át kell néznünk amit csak lehet, és minden emlékeztető dolgot ki kell törölnünk, vagy valami.. - magyaráztam.
- Oké. Kezdjük ezzel. - mutatott a háttérképre.
Arra, amin én és Louis voltam.. Liam már éppen megnyomta volna az igen-t a 'Biztosan törölni akarja a..' kezdetű kérdésre, amikor leállítottam.
- Várj! Előtte küldjük el nekem az összes ilyet e-mailben.. - motyogtam.
- Jó, egy pillanat és átküldöm. Amúgy miért olyan fontos ez? - kíváncsiskodott, a szemét le sem véve a képernyőről.
- Mert az. - vontam vállat csillogó szemekkel.
- Jó, kész, e-mail elküldve. Te törlöd vagy én? - nézett rám kérdőn.
- Majd én.. Olyan kár ezért.. - simítottam végig a kijelzőn.
- Miért? Meg lesz neked. - értetlenkedett.
- Igen, csak.. Itt olyan jó Lou haja és.. - ennél elcsuklott a hangom.
Louis ezzel próbálta kimagyarázni magát, amikor a gépén néztünk filmet, még Hawaii-n.. Akkor csak nevettem rajta, bezzeg most!
- Tö-tö-törölve.. - olvastam el a szörnyű szót a képernyőn.
Gyorsan száműztük a többi hasonló képet is, majd Liam jelszóval levédte a Word dokumentumokat.
- Ezt meg minek? És mi a jelszó? - pillantottam rá zavartan.
- Mert kell. A jelszó pedig az, amit még ő talált ki nem rég. - mosolygott sejtelmesen.
- Jó, de mi az? - kérdezősködtem tovább.
- 3 szó, amiből mindegyik 4 betű, csak az egyiknél van egy szám is.. - írta be a kis meghatározást a gépbe. (A jelszó csak később derül majd ki! - a szerk.)
- Ezt meg miért csináltad? - vontam fel a szemöldököm.
- Bízd rám a dolgot. - kacsintott rám egy mosoly kíséretében.
- Hát jó.. - nevettem fel végül.
*** Néhány nappal később, este 10 ***
- De jó újra itthon! - lépett be a házba mosolyogva Louis.
- Jó, hogy végre itt vagy! - öleltem meg szorosan.
- Khm.. khm.. Szerintem későre jár! - köszörülte meg a torkát El.
- Igaz, menjünk aludni. - morogtam dühösen és elhúzódtam Loutól.
- Helyes, akkor jó éjt mindenkinek! - indult fölfelé Eleanor, Louist maga után húzva.
Azonban a többiekkel együtt én is utánuk mentem pár perccel később.
Ahogy Lou szobájához értem, olyat hallottam, amit nagyon nem akartam:
- Gyere, édesem, megmutatom, hogyan csináltuk az elmúlt pár hónapban! - hallottam meg Elt.
- Nem is tudom, kicsim, nem vagyok olyan dugós kedvemben.. - válaszolta Louis.
- Ezt garantáltan élvezni fogod, ahogy mindig ezelőtt! - győzködte a lány.
- Oké, de csak a te kedvedért, egyetlenem.. - adta meg magát Lou.
Na, ennél égni kezdett a szemem, ezért gyorsan a szobámba rohantam. Beérve már hagytam, hogy a könnyeim elborítsák az arcomat..
- Miért?! Miért?! - ismételgettem a párnámba, a zokogástól fuldokolva.
*** Fél órával később ***
Arra ébredtem fel, hogy kopogtak. Ezek szerint bealudtam bőgés közben..
Egy nagy sóhaj kíséretében felkeltem az ágyról és az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam, nem várt látvány fogadott..
Ennyi! ^^ Szerintem ez most nem lett olyan jó, de a köviben majd jobban igyekszem! ;) Remélem azért tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Ja, és itt egy kép Louisról kárpótlásképp:
Személy szerint én meghaltam tőle.. :33
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee, ezt most miért kellett?? :O :((
VálaszTörlés