Itt is van az új! :D Sajnálom, hogy csak most hoztam! :/
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 És nagyon köszönöm azoknak, akik megvárták! {Adri, Autumn, Roxi(?), és a többiekről nem tudom kik, mert nem írtak chaten, de nekik is! :3}
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
Arra ébredtem fel, hogy kopogtak. Ezek szerint bealudtam bőgés közben..
Egy nagy sóhaj kíséretében felkeltem az ágyról és az ajtóhoz mentem. Ahogy kinyitottam, nem várt látvány fogadott..
- Louis?! Te meg mit.. - itt befogta a számat.. a kezével. Higgyétek el, nem csak ti vagytok csalódottak a 'kezével' szó miatt!
- Shh! Inkább hozz egy kis jeget.. kérlek! - nyöszörögte, miközben fájdalmas képpel markolta továbbra is a büszkeségét a boxerén keresztül..
- Oké, hozok! - nevettem el magam.
- De csendben, kérlek! Ááá.. És.. siess.. Elég.. egy.. jégakku.. - motyogta egyre torzabb arccal.
- Igen, lehet, hogy nem a mirelit borsót kéne használnunk! - vigyorodtam el.
- Hát, Niall szerintem még azok után is megenné.. - vigyorgott fájdalmasan.
- Várj, felhozom, és majd inkább utána beszélünk! Te addig nyugodtan ülj le, vagy állj, ha úgy kényelmesebb! - mosolyogtam rá, és lerohantam a konyhába.
A mélyhűtőben találtam egy ilyen zselés-géles izés akkut, gondoltam inkább azt viszem fel, a hagyományos kemény helyett.
(Ilyenre gondoltam! :D - a szerk.)
Gyorsan, és meglepően halkan visszafutottam a szobámba, ahol Louis az ágyon ülve várt.
- Csukd be nyugodtan. - mosolyodott el, látva, hogy az ajtón belépve megtorpantam és elgondolkodtam.
- Oké. Csak nem akartam, hogy.. - kezdtem, viszont ő ismét közbe szólt.
- Hogy félreértsem, igaz? - fejezte be a mondatom.
- Igen. - bólintottam, és felé nyújtottam a hideg tárgyat - Tessék.
- Köszi. - vette el tőlem, és azonnal a kényes részhez érintette. Pedig nem kellett volna ilyen hirtelen..!
- Ááá! - ordított fel halkan, és gyorsan elkapta a kezét.
- Várj, majd én! Lassabban kell.. - ültem le mellé az ágyra.
Remegő kézzel kezdtem el közelíteni az akkuval a boxerjához, de az utolsó pillanatban megtorpantam.
- Be kell takarni valami ruhával, úgy nem lesz olyan hideg.. - jutott eszembe.
- Odaadnám a pólóm, de nincs rajtam. - mosolyodott el Lou.
- Akkor majd én leveszem! - kaptam le magamról felsőmet. (Melltartó persze még volt rajtam, elvégre utcai ruhában aludtam be, csak a farmeromat vettem le a bőgésem előtt..)
Lassan bebugyoláltam a ruhába az akkut, és a teljes testemmel Louis felé fordultam, így már féloldalasan ültem az ágyon.
- Így talán könnyebb lesz.. - vörösödtem el, és az akkut óvatosan az alsónadrágjához érintettem.
A hirtelen jött hideg miatt Lou fájdalmasan felszisszent.
- Bocsi.. - motyogtam - Tessék, fogd meg a másik kezem, és szorítsd meg, ha rossz.
Erre Louis készségesen rákulcsolta az ujjait a kezemre és lágyan megszorította.
- Egyébként honnan tudod, hogy hogyan kell ezt csinálni? - kérdezte halkan pár perccel később.
- Láttam, hogy anya hogy csinálta. - mosolyodtam el, mire ő értetlenül felvonta a szemöldökét - Tudod, Niallel régen szerettünk focizni, csak hát én 6 évesen még nem nagyon tudtam célozni.. Vagy inkább túl jól céloztam szegényre! - nevettem.
- Így már értem! - nevetett ő is.
- De gondolom ti Ellel nem fociztatok.. - komorultam el.
- Nem. - pirult el zavarában.
- Akkor? - kíváncsiskodtam, mostanra már a könnyeimmel küzdve. Nagyon jól tudtam a válaszát..
- Azt akarta, hogy lefeküdjünk.. Csak történt egy kis baleset, és nem lett semmi a dologból.. - magyarázta még jobban zavarba jőve.
- Mi történt? Nyugi, nem nevetlek ki! Na? - faggattam valamivel boldogabban. Nem történt semmi, háhá!
- Hát.. nem érdekelt úgy.. - súgta a fülemhez hajolva, hogy más még véletlenül se hallja meg, pedig csak ketten voltunk a szobában - De aztán ő mégis megpróbált izgalomba hozni.. és..
- És aú! - jajdultam fel átérzően.
- Hát igen.. Aú. - mosolygott rám keserűen. - De ezért is hozzád jöttem.. Niall fel sem ébredt volna, ha kopogok, Harry meg inkább körberöhögött volna, mintsem hogy segít..
- Szóval csak ezért jöttél hozzám? - kérdeztem csalódottan.
- Nem, dehogy! Amúgy is jó lehetőség arra, hogy beszéljünk. - simított végig az arcomon. Az érintésétől felforrósodott a bőröm, és éreztem, hogy egyre jobban elpirulok..
- É-é-értem.. - dadogtam.
- Ezt már régóta meg szerettem volna kérdezni tőled: miért sírtál? Ne is tagadd, tudom, hogy valami baj van! - nézett rám aggódva.
Na, erre újra könnyek szöktek a szemembe, és egyesével végigszánkáztak az arcomon.
- Shh, ne sírj! Inkább mondd el, attól jobb lesz! - törölte le a könnyeimet.
- Csak.. hiányoztál és.. tudod.. - bújtam hozzá.
- Te is hiányoztál nekem, gyönyörűm! - suttogta a hajamba.
A becenevem hallatán azonnal elhúzódtam tőle.
- Mit mondtál? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom honnan jött.. Bocs, hogy így hívtalak! - szabadkozott, mire az én arcom újra csalódottá vált.
De hát, miben is reménykedtem?! Gyönyörűm.. Legalább ennyi eszébe jutott.. még ha csak egyszer is!
- Szóval hiányoztam. - mosolygott - Lexi, mi tényleg csak barátok voltunk? - pillantott rám kérdőn.
- Nem tudom.. A mi kapcsolatunk nagyon bonyolult volt.. - mosolyodtam el keserűen.
- Bonyolult? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen.. De többet nem mondhatok, meg Eleanor úgyis elmesélt mindent..
- Az nem érdekel mit mondott. Egyébként is úgy mesélt, mintha ott sem lett volna! - Mily' meglepő! Tényleg nem volt ott az a kis..! - Én most a te verziódra vagyok kíváncsi! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Az enyémre? Hűha.. Nézd, Boo, nem mondhatok semmit! Sajnálom.. - hajtottam le a fejem.
- Boo.. - ismételte elgondolkodva.
- Izé.. nem Boo! Lou, csak.. csak rosszul mondtam! - próbáltam menteni a menthetőt.
- Te tudod. - hagyta végül rám. - Egyébként mesélj valamit a régi életedről!
- Hát.. - kezdtem bele a történetbe. Elmondtam neki mindent, egészen a születésemtől kezdve egészen a Londonba kerülésemig. Szegénynek lehet, hogy kicsit túl sok volt az infó egyszerre, de ő kérte, hogy meséljek, nem?
- Azta.. És velünk hogy találkoztál? - kíváncsiskodott.
- Azt nem mondhatom el, bocs. Magadtól kell emlékezned, ha eljön az ideje! Egyébként jobb már? - néztem le a boxerén pihenő kezemre.
- Igen, de még ne vedd el. Majdnem félórát kellett várnom, mire Eleanor elaludt és kijöhettem.. Képzelheted, mennyit szenvedtem! - sajnáltatta magát, de a végére röhögni kezdett.
- Képzelem, te szegény! - színészkedtem, és közben megragadtam az alkalmat, hogy végigsimítsak az arcán.
Erre elhalkult és némán nézett a szemembe.
- Valami baj van? - kérdeztem félve.
- Nem, csak.. Mindegy, mi barátok vagyunk. - motyogta.
- Mondd el, kérlek! - néztem rá bociszemekkel.
- Csak olyan furcsa volt, ahogy megérintettél.. Furcsa, de jó értelemben. Viszont az képtelenség, hogy mi.. tudod.. mert barátok voltunk és.. érted. - magyarázta elpirulva.
- Értem. - bólintottam. Hát ez most egyszerre volt hideg is, és meleg is..
- Mi tényleg csak barátok voltunk? - tette fel újra a kérdést.
- Eleanor ezt mondta, nem? - sóhajtottam fel.
- Igen, de.. Valahogy nem tudom elhinni. Ha nem lennék szerelmes Elbe, azt hinném, hogy hazudik, de..
- De szerelmes vagy belé, elvégre ő így gondolja és ezt mondta neked. - nevettem fel keserűen.
- Igen.. Ez azért fura, nem? Nekem most az a valóság, amit ő mond. De megbízom benne, tudom, hogy nem hazudna nekem. - mosolygott határozottan.
- Reménykedjünk benne! - mondtam fancsali képpel.
- Tudod, ha El nem lenne, akkor simán gondolnék rád úgy is.. Viszont vele járok és szeretem őt. - gondolkodott el.
Erre inkább nem mondtam semmit, mert féltem, hogyha megszólalok, akkor nem tudok majd parancsolni a könnyeimnek.. Ezért inkább a padlót bámultam szótlanul.
Pár perccel később, ahogy felpillantottam Loura, láttam, hogy engem néz. Pontosabban az ajkaimat..
Emiatt akaratlanul is a szájára vándorolt a figyelmem, és amikor újra felnéztem a szemeibe, a tekintetünk találkozott..
A szája sarkában egy halvány mosoly jelent meg, mire az én szívem hevesebben kezdett verni. Boldogan vettem észre, hogy az arcunk közötti távolság egyre csak csökken és csökken..
A ajkaink már majdnem összeértek, amikor elfordította a fejét és lehunyta a szemeit.
A francba, pedig már majdnem megvolt! - gondoltam bosszúsan, és én is becsuktam a szemeim, majd a padló felé fordítottam az arcom.
Hirtelen azt éreztem, hogy Louis az állam alá nyúl, és felemeli a fejem, ezért félve ugyan, de rá pillantottam.. Legnagyobb megdöbbenésemre közelebb volt hozzám, mint gondoltam: az orra szinte súrolta az enyémet..
- Miért akarlak ennyire megcsókolni téged, Lexi? - suttogta, az ajkaimat pedig csiklandozta a forró lehelete.
- Ne-nem tudom.. - vörösödtem el.
- És te miért akarsz megcsókolni? Elvégre barátok vagyunk. - vonta fel a szemöldökét.
- Én nem is.. Csak tudod az utóbbi pár napban eléggé labilissá váltam érzelmileg és hát.. Bocs. - dadogtam.
- Semmi baj, csak szerintem nem én vagyok a legalkalmasabb erre.. Harry biztosan szívesen elvállalná a csókot! - motyogta halkan, és azt láttam rajta, hogy mintha az utolsó mondata egy kicsit zavarta volna(?).
- Nem, kösz, a 'Hazza hibát' elég volt egyszer elkövetni.. - húztam el a szám.
- Ti jártatok? - kerekedtek el a szemei.
- El nem mondta? Ja, persze, honnan is tudhatná mi volt Hawaii-n.. - kaptam észbe.
- Hiszen ő is ott volt, nem? - csodálkozott még jobban Louis.
- De.. persze, ott volt.. - nyöszörögtem.
- Ez nem volt túl meggyőző! - vigyorodott el.
- Biztos csak elfelejtette megemlíteni.. Elvégre én ott Hazzal aludtam, csókolóztam, meg minden. - próbáltam megmagyarázni a dolgot.
- És miért szakítottatok? - kérdezte hátra dőlve az ágyamon.
- Elvehetem a kezem? - vörösödtem el.
- Igen, és az akkut is nyugodtan. - kacsintott rám.
Erre engedelmesen az éjjeli szekrényemre tettem a hideg tárgyat, aztán feszengve néztem a mellettem fekvő Loura.
- Na, mesélj csak! - ragadott meg hirtelen, és maga alá gyűrt.
Mivel ő csak egy boxerben volt, én pedig a pólóm híján fehérneműben, a bőre elég nagy felületen nyomódott az enyémnek.. Az egész felsőtestével rám nehezedett, én pedig kapkodni kezdtem a levegőért és a szívem is kiakart törni a mellkasomból.
- Izé.. Meg-meg-megcsaltuk egymást Harryvel. - böktem ki nagy nehezen.
- Megcsalt téged? Téged, aki gyönyörű vagy, és kedves, és okos, és még sorolhatnám.. - hajolt közel az arcomhoz.
- I-igen, Carolinenal.. De mondjuk én is ezt tettem vele.. - suttogtam.
- És te kivel csaltad meg? - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Azt nem mondhatom el.. Így is túl sokat árultam el neked! - makogtam.
- Kivel? Na, mondd el, lécci! - vetette be a kiskutyapofiját.
- Ne-nem lehet.. Sajnálom. - néztem rá bűnbánóan.
- Velem, igaz? - kérdezte hirtelen.
- I-igen.. De csak egy csók volt! Illetve több.. - vörösödtem el még jobban.
- És én is akartam, ugye? - kíváncsiskodott.
- A-a-azt hiszem.. - motyogtam lesütve a szemeimet. (vagyis a mellkasát bámultam innentől kezdve, mert ugyebár rajtam feküdt..)
- Jó, békén hagylak ezzel! Az arcod már pirosabb, mint a paradicsom! - nevetett fel.
- Köszi a tájékoztatást! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Szívesen leharapnám, csak hát Ellel járok.. - mosolygott rám huncutul.
- Muszáj elmondanod ezt minden 3. percben?! Kezd idegesíteni! - mordultam rá.
- Bocsi, csak.. Hagyjuk.
- Boo, én nem.. Illetve Lou, én nem akartam, csak már tényleg kezd idegesíteni és.. ne haragudj. - suttogtam könnyes szemmel. Rohadtul fájt, hogy folyton Eleanort emlegeti, meg azt, hogy mennyire szereti őt, stb..
- Semmi gond, megértem. - mosolyodott el biztatásképp, és lepuszilta a könnyeket az arcomról.
- Köszönöm.. - húztam le magamra annyira, hogy a nyakába fúrhassam a fejem.
Ahogy beszívtam a bőrének az illatát, elöntött a vágy. Egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de ne csak az ajkait, hanem a bőrének minden négyzetcentiméterét..
Hatalmas harcot vívtam magammal és a vágyaimmal, viszont egyenlőre sikerült uralkodnom magamon.
- Lassan mennem kéne.. - mondta rekedten, és lemászott rólam.
- Te tudod. - válaszoltam csalódottan.
- Holnap, vagyis ma folytatjuk még ezt a beszélgetést, oké? - mosolygott rám.
- Persze. - néztem a szemébe boldogan.
- És köszönöm, hogy segítettél.. A jegelésben.. - jött teljesen zavarba.
- Szívesen. - nevettem.
- Helyes, nevess csak! Nehogy sírni merj nekem még egyszer! - fenyegetett meg játékosan.
- Igyekszem! - kacsintottam rá.
- Akkor jó. - puszilta meg a homlokom.
- Jó éjszakát, Louis. - mosolyodtam el.
- Jó éjt neked is! És persze ezeknek a csodálatos ujjaknak.. - fogta meg a 'jegelős' kezem, aztán minden ujjamra nyomott egy puszit.
- Szia. - intett még egyet az ajtóból, majd végleg eltűnt.
- Szeretlek.. - suttogtam az immáron csukott ajtónak, a könnyeimmel küzdve.
Ezután az ujjaimra pillantottam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve az ajkaimra helyeztem őket.. Még éreztem a szája melegét a bőrömön, így az ajkaim felizzottak.
Újra és újra végig simítottam a számon ezzel a kezemmel, a könnyeim pedig akaratom ellenére is a felszínre törtek.
- Ne haragudj, de hiányzol.. - kértem bocsánatot a sírásomért - Mondtam, hogy igyekszem visszatartani, de már nem megy..
Amikor 5 perccel később elhalványult a puszijai által okozott kellemes melegség, előbányásztam a pólóját a takaróm alól.
Magamhoz szorítottam a felsőt és a könnyeimen át is elmosolyodtam.
- Akkor is az enyém leszel, Boo Bear.. - suttogtam, majd a pólót ölelgetve lefeküdtem és lassan elnyomott az álom..
Louis szemszöge: (Ideje már, nem? :D - a szerk.)
Ahogy kiléptem a szobájából, akaratlanul is elmosolyodtam, és végigsimítottam a felsőtestemen. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a bőröm szinte forró..
Ez mind csak azért, mert ráfeküdtem Lexire? Komolyan? - hitetlenkedtem.
Csendesen visszalopakodtam a szobámba, ahol Eleanor azóta is nagyban horkolt(..). Valamiért még nem akartam lefeküdni, ezért az erkélyre mentem.
A fal takarásából éppen csak kihajolva, vigyorogva lestem be Lexa szobájába, aki épp akkor emelte az ujjait a szájához (WTF?!).. Aztán pár perccel később pedig a könnyei is végigszánkáztak az arcán.
Most mi van? Nem értek semmit! És nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan érzek iránta..! Meg egyre jobban kételkedem abban, hogy mi tényleg csak barátok voltunk.. Az lehetetlen! És miért hívtam véletlenül 'gyönyörűmnek'?! Meg miért csókoltam meg majdnem? Rohadtul nem értek semmit! - gondoltam kétségbeesetten.
Ahogy újra vissza pillantottam Lexire, láttam, hogy egy pólót ölelgetve bebújik a takarója alá. Nem sokkal később kimerészkedtem a fal mögül, hogy jobban megnézhessem, elvégre már elaludt.
Csak bámultam az alvó lányt, és hirtelen egy kép villant be, amikor rajtam alszik.. Gyorsan megráztam a fejem és még jobban összezavarodva meredtem az erkélyajtóra.
Végül feltámadt a szél, én pedig egy kicsit összerezzentem a hidegtől, elvégre egy szál boxerben voltam.
Visszamentem Elhez, és befeküdtem mellé az ágyba, de valahogy nem volt kedvem magamhoz ölelni őt, így hátat fordítottam neki és úgy aludtam el.
Álmomban állandóan ezek visszhangoztak a fejemben:
"Boo Bear" / "Szeretlek, Louis" / "..szerelmes vagyok beléd, Louis William Tomlinson" / "Nem választhat el tőled senki és semmi.." / "Gyönyörűm.."
*** Reggel ***
Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat puszilgatja, majd erőszakosan megcsókol.
- Jó reggelt, drágám! - vigyorgott Eleanor.
- Neked is.. - motyogtam álmosan, aztán ásítottam egyet.
- Ó, szóval fáradt vagy.. Akkor most sem fogunk lefeküdni, igaz? - biggyesztette le a száját.
- El, nem csak dugásból áll egy kapcsolat, nem gondolod? - morogtam.
- Nem. - puffogott, majd elment zuhanyozni.
Fáradtan másztam ki az ágyból, és a folyosóra lépve Lexibe ütköztem.
- Jó reggelt! - öleltem meg azonnal.
- Öö.. neked is! - szorított magához meglepetten.
- Na, hogy aludtál, haver? - sétált oda hozzánk Niall is.
- Jól. - mosolyogtam a mellettem álló Lexára, akinek a kezében ott volt a teljesen felolvadt jégakku. Gondolom most akarta levinni..
- Hát az meg mit keres nálad, húgi? - vonta fel a szemöldökét Nialler.
- Izé.. belerúgtam az ágyba még este, és felhoztam, hogy ne fájjon annyira a lábam. - hazudta Lexi, meglepően ügyesen.
- Az nem lehetett kellemes. És te, Lou, akkor most újra Eleanorral vagy? - fordult hozzám a szöszi.
- Igen, miért? - értetlenkedtem.
- Csak mert Hawaii előtt szakítottatok, és azóta lemaradtam.. Illetve hülye vagyok, semmit nem mondtam! - kapta a szája elé a kezét, miután Lexa szúrósan nézett rá.
- Oké, látom te még félig alszol! - vigyorodtam el, mintha mi sem történt volna. Pedig valójában ettől eléggé megmozdultak az agytekervényeim..
- Igen, Niall, reggelente olyan vagy, mint egy zombi! - nevetett erőltetetten Lexi. - Louis, te is jössz le reggelizni?
- Én megvárom Elt, de ti menjetek csak. - mosolyogtam rá.
- Ó! Oké.. - szomorodott el.
Hát ez most jól esett. Szomorú lett attól, hogy nem megyek velük.. Vagy inkább attól, hogy megvárom Eleanort? Bár ez hülyeség, inkább az első lehet igaz! - ráztam meg a fejem, és visszamentem a szobámba.
El épp akkor jött ki a fürdőből, teljesen felöltözve.
- Kicsim, mi tényleg szakítottunk Hawaii előtt? - törtem meg a csendet hirtelen, mire Eleanor iszonyú ideges lett(?!).
- Melyik idióta mondta ezt neked?! - kiabálta, és az arcán félelem tükröződött.
- Mindegy. - vontam meg a vállam, és a fürdőbe mentem.
Mielőtt megnyitottam volna a csapot, tisztán hallottam, ahogy elkezd visítani a telefonjába(?). Hát oké..
Na akkor, emlékezz vissza Louis! Mi volt Hawaii előtt! Gyerünk, menni fog! - csuktam be a szemeimet erősen koncentrálva.
Lexát láttam magam előtt, aki épp az ölemben ült, és hozzám beszélt.
- Minden jobb lesz idővel, ne aggódj! Hosszú hónapokig voltatok együtt, érthető, hogy fáj! Előttem nem kell szégyellned, hogy sírsz! - fúrta a tekintetét mélyen az enyémbe.
- Köszönöm, Lexi! - pillantottam rá hálásan, majd újabb könnycseppek szántották végig az arcomat.
Erre a lány magához szorított, én pedig a mellkasára tettem a fejem..
- Jobban vagy? - érdeklődött 10 perccel később.
- Igen.. te csodákra vagy képes velem.. - motyogtam a felsőjébe, aztán lassan feljebb haladtam..
A nyakához érve puszikat nyomtam rá, és közben egyre közelebb értem a szájához..
- Louis.. - suttogta remegő hangon.
- Igen, gyönyörűm? - kérdeztem vissza pimaszul.
- Én.. semmi!
- Lexi.. - néztem mélyen a szemembe, de nem folytattam.
Mindketten elpirultunk, és lassan lehunytuk a szemünket, majd egyre közelebb hajoltunk egymáshoz..
Mielőtt összeértek volna végre az ajkaink, valaki kivágta a bejárati ajtót..
Itt azonban sajnos megszakadt az emlékkép.. Ezek szerint ő vigasztalt a szakítás után! De akkor.. akkor Eleanor hazudott nekem az elmúlt pár hónapot illetően! És akkor talán nem csak ebben nem mondott igazat.. - gondoltam. - Milyen kár, hogy mindenre egyedül kell rájönnöm!
- Louis, szívem, mennék enni, gyere már! - kopogott be idegesen El.
- Megyek. - kiáltottam, és elzártam a csapot.
Lexa szemszöge:
*** Eközben ***
Fájó szívvel hagytam ott Lout, de hát ő akarta megvárni Eleanort..
A konyhába érve már mindenki az asztalnál ült és evett, leszámítva a két előbb említettet.
Keserűen mosolyogva tettem vissza a jégakkut a mélyhűtőbe, majd gyorsan megpucoltam néhány répát, és helyet foglaltam Liam és Harry közt.
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és egy igencsak dühös személy rontott be rajta..
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése