Itt is van az új, egy ritka értelmes címmel! :DD Egyébként nekem ez most annyira nem tetszik, de mind1. :$
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3 És már túl is vagyunk a 34 500 látogatón! :'))
És a velem virrasztóknak ajánlom ezt a részt! Adri, Molly_LA, Autumn, imádlak titeket csajok! <333
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :3
Lexa szemszöge:
Keserűen mosolyogva tettem vissza a jégakkut a mélyhűtőbe, majd gyorsan megpucoltam néhány répát, és helyet foglaltam Liam és Harry közt.
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és egy igencsak dühös személy rontott be rajta..
- Mégis melyikőtök mondta azt annak az agyalágyult idiótának, hogy egyszer már szakítottak az én drága Ellymmel?! - ordította Karen.
Mindenki értetlenül meredt a nőre, kivéve Niallt és engem. A bátyám fülig vörösödve lehajtotta a fejét, és nem szólt semmit.
- Kérdeztem valamit! Melyikőtök volt?! - üvöltötte liluló fejjel.
Niallert figyeltem, aki idegesen rágta az alsó ajkát, és meg sem mert mukkanni.
- Én. - mosolyodtam el.
Erre a bátyám szólásra nyitotta a száját, de én a pillantásommal gyorsan belé fojtottam a szót.
- Ó, így már mindjárt érthetőbb.. - húzta gúnyos mosolyra a száját, aztán elsötétült a tekintete - A gond csak az, hogy ehhez semmi jogod nem volt!
- Elszóltam magam, ennyi az egész. - vontam vállat angyalian mosolyogva.
Komolyan élveztem azt, hogy az idegein táncolok ennek a nőnek..
- Remek, látom a koncentráció és a figyelem nem az erősséged. - vigyorgott ördögien - De mi lenne, ha elfáradnál velem a nappaliba, hogy beszélgessünk egy kicsit?
- Örömmel. - álltam fel összeszűkített szemekkel. Egyszerűen gyűlölöm ezt a nőt, már kezdettől fogva! De vajon miért?
- Helyes. - mondta, és intett, hogy kövessem.
- Mit akar? - fontam keresztbe a karjaim a mellkasom előtt, amikor már kiértünk a többiek látó- és hallóköréből.
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - nézett rám szikrázó szemekkel.
- Miért is? - vontam fel a szemöldököm.
- Nézd, nagyon cuki, hogy ilyen elszántan ragaszkodsz Louishoz, de ő elfelejtett téged! Ideje lezárni és továbblépni, nem gondolod? - mosolygott rám negédesen.
- Nem, és jól jegyezze meg: Ő. Engem. Szeret! Én pedig visszaszerzem az ÉN Boomat! - sziszegtem.
- Attól tartok, aranyom, hogy nem vagy tisztában az erőviszonyokkal.. - pillantott rám lesajnálóan.
- Maga csak ne becsüljön alá engem! - keltem ki magamból.
- Félek, nincs is mit becsülnöm benned! - vihogott gúnyosan.
- Meg fogja látni: Lou visszajön hozzám! - bizonygattam elszántan.
- Hát persze, kicsi lány, hát persze.. - veregetett vállon lekezelően.
- Tudok én még meglepetést okozni magának, ettől igazán nem kell félnie! Ami köztünk van Louisval, azt maga nem teheti tönkre egy nyomorult kis szurival! - néztem rá gyilkos tekintettel.
- Nem tudom, miről beszélsz. - vont vállat vigyorogva.
- Tudom, hogy maga volt! - ráztam a fejem nevetve.
Erre bedühödött és a falhoz szorított, méghozzá úgy, hogy a kezével a nyakamat "vette kezelésbe" (értsd: fojtogatni kezdett).
- Nem tudod bizonyítani, vagy igen? - szorította meg még jobban a nyakamat. Tényleg olyan erős volt, hogy azt hittem megfulladok!
- Ne-he-hem.. - nyöszörögtem erőtlenül.
- Na azért! - vigyorodott el elégedetten.
- Eresszen.. el.. - kértem elhalóan.
- Mondj le Louisról! - utasított.
- Soha! - vágtam rá azonnal.
- Én csak jót akarok neked ezzel, szívecském! Hidd el, amíg őt szereted, csak szenvedni fogsz! Ha esetleg mégsem így lenne, majd én gondoskodom róla, ne félj! - mosolygott rám gúnyosan.
- Miért.. utál.. - kérdeztem továbbra is a levegőért küzdve.
- Bosszú.. Ennyi az egész! - nevetett.
- Mi-miért.. - faggattam, erőlködve azért, hogy akár egy hangot is kitudjak nyögni.
- Jaj, ne dramatizáld már túl, te kis senki! Nem foglak megölni, elvégre még vannak terveim veled! Meg aztán, ha apád rájönne, nem örülne túlságosan.. - gondolkodott el.
- Az apám? - rökönyödtem meg. Az csak most esett le, hogy ő a férje. (ezt El mondta még régebben - a szerk.)
- Igen, ő. Tudod, a szép emlékeid róla mind azért keletkeztek, mert nem volt magánál a találkozásotokkor.. Képzeld el, ő valamilyen megmagyarázhatatlan okból szeret téged.. - közölte gúnyosan.
- Mit művelt.. vele?! - szorítottam ökölbe a kezem.
- Te komolyan azt hitted, hogy molesztált volna? Hát elárulom: szabad akaratából nem tette volna meg! Csak én adtam neki egy kis kezdőlöketet.. - vihogott.
- Maga undorító! - morogtam, bár még mindig eléggé nehezen jutottam levegőhöz.
- Ilyet ne merj még egyszer mondani! - nyomta bele mélyen a hasamba az egyik ujját. A hegyes műkörme által okozott fájdalom miatt még a könnyeim is kicsordultak.
- Ez az, sírj csak! És ez még csak a kezdet! Meglátod majd: sírva fogsz könyörögni nekem, hason fogsz csúszni előttem! De én nem fogok megkegyelmezni neked, Alexa Morgan! Kegyetlenül el leszel tiporva, ha nem vigyázol! - hajolt az arcomba.
- Akkor sem mondok le Louról! - jelentettem ki határozottan.
- Nem is kell.. Egyenlőre élvezem, ahogy vergődsz amiatt, hogy ő Ellyvel jár! - mosolygott rám gúnyosan.
- Maga meg mit művel?! - rohant oda hozzánk Louis, a nyomában Eleanorral. Az előbbi aggódva nézett minket, míg az utóbbi félve pillantott a menedzserére. El szemében azt láttam, hogy 'Na, ezt most hogy magyarázod ki neki? Lebuktunk!'..
- Izé.. én csak.. - engedett el gyorsan a nő.
- Erre kíváncsi leszek. - vigyorodtam el.
- Tudjátok, Lexával épp most döbbentünk rá, hogy ugyanaz a kedvenc filmünk és.. és egy jelenetet próbáltunk belőle előadni.. - magyarázta Karen.
Ekkora baromságot! - gondoltam a röhögésemmel küzdve.
- És melyik film is az? - vonta fel a szemöldökét gyanakodva Louis.
- Öö.. a.. a Hófehérke! - bökte ki végül a nő.
Hát jó, ez hülye! Értem én, hogy hirtelen ez jutott eszébe, de akkor is.. Most komolyan képes volt ezt mondani?! Tanulnia kéne tőlem, az ilyen helyzetekben való magyarázkodásban nincs nálam profibb! :D
- A Hófehérke? - kerekedtek el Lou szemei, mire már az ajkaimat rágtam, hogy ne nevessem el magam hangosan.
- Igen. - bólintott óvatosan Karen. Látszott rajta, hogy tisztában van azzal, milyen nagy baromságot mondott..
- De hát ez hülyeség! - értetlenkedett Louis.
- Tudod, mérgezett alma helyett fojtogattam inkább.. Én láttam egy olyan verziót is.. - próbálta menteni a menthetőt El menedzsere.
- Ez akkor is hülyeség! - makacskodott Lou - Elvégre Lexi kedvenc filmje a 'Levelek Júliának' és a 'Step Up 4.'!
Ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Már erre is emlékszik, hurrá!
- Így van, Louis, jól emlékszel. - vigyorogtam gúnyosan a nőre.
- Emlékszel?! - döbbent meg.
- Igen, ezt nem most mondtam neki.. Talán még Hawaii-n. - kacsintottam Karenre, aki ennek hallatára falfehér lett.
- Na jó, én éhen halok, menjünk reggelizni! - váltott témát Eleanor.
- Oké. - mosolyogtam, és elindultam utána, meg Lou után.
- Ez nem jelent semmit! Te csak egy kis senki vagy, és az is maradsz, aranyom! - sziszegte a fülembe a mellettem lépkedő Hófehérke-rajongó. (Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni! xdd - a szerk.)
- Egy senki is képes nagy port kavarni, higgye el! Én pedig egy senki vagyok! - kacsintottam rá gúnyosan, aztán a konyhába szaladtam.
- Tessék, itt egy kis pirítós, ha már egyszer itt van, egyen is! - nyomtam Karen kezébe a tányérját.
- Nos.. Köszönöm, Lexa. - mosolygott rám erőltetetten.
- Nincs mit. - vigyorodtam el, és hatalmas szemekkel figyeltem a reakcióját az általam megpiszkált kajára..
- Pfúj! - köpte ki a kenyeret - Ez borsos!
- Hoppá, úgy látszik összekevertem a sóval. - nevettem.
- Na erre mondják azt, hogy kicsi a bors, de erős! - röhögött a bátyám.
- A számból vetted ki a szót, Niall! Mert habár jelentéktelennek tűnhet a bors, mégis képes elrontani valaki reggelijét.. - néztem jelentőségteljesen a nőre, aki erre felpattant és az ajtóhoz indult.
- Értettem a célzást, de ez nem fog megtörténni! - morogta, amikor elhaladt mellettem.
- A mi hamarabbi viszontlátásra! - integettem neki nevetve.
Nem érdekel mit csinál, mert egyenlőre Lou visszaszerzésére kell koncentrálnom! Ez a betegelméjű injekciós nénike nem állíthat meg ilyen könnyen!
*** Fél órával később ***
- Beszélnünk kell, El! - ragadtam meg a lány csuklóját és magam után vonszoltam.
- Mit akarsz? - mordult rám.
- Mégis miért csinálod ezt szegénnyel? Miért árulod el őt? - kérdeztem.
- Te meg miről beszélsz? - nézett rám értetlenül.
- Miért árulod el Louist? Hiszen régen szeretted, nagyon jól tudom! Mi változott? Mit tudott felajánlani neked a menedzsered, amiért ezt teszed vele?
- Fogalmam sincs arról, hogy miről beszélsz! - morogta, és már el is ment volna, ha nem állítom meg.
- Hogy vagy képes ezt tenni vele? - hitetlenkedtem.
- Ez hülyeség, én nem csinálok vele semmit! Karen intéz mindent!
- Nézd, nekem azt mondasz, amit akarsz, de tudom, hogy legbelül tisztában vagy azzal, hogy igazam van! Nagyon jól tudod, hogy elárulod őt! Hagyod, hogy megfosszák az emlékeitől! - néztem rá komoran.
- Nem érdekelsz, Lexa, hagyj békén! Nincs igazad, bocs! - darálta le idegesen, majd egyszerűen ott hagyott.
*** Néhány óra múlva ***
- Aj, ezt a filmet már ötödszörre néznénk meg! Inkább üvegezzünk! - vetette fel Zayn.
- Oké. - egyezett bele mindenki.
- Ki kezdi? - nézett körbe Tori, miután hozott egy üveget a konyhából.
- Majd én! - lelkesedett be Dani.
Vigyorogva pörgetett, és az üveg végül Louison állt meg.
- Felelek! - vágta rá egyből.
- Jó.. Akkor mondjunk, mennyire szereted Elt? Őszintén!
- Danielle, ez hülye kérdés! Imád engem, és kész! - szólt közbe Eleanor.
- Igen, én nagyon szeretem őt.. - motyogta Lou.
- Mondtam! - pillantott rám Eleanor gúnyosan.
Ezután Louis pörgetett, pont rám..
- Öö.. felelek.. - hajtottam le a fejem.
- Mi a véleményed rólam? - kérdezte mosolyogva.
- Tudod, Louis, szerintem te fantasztikus fiú vagy, és.. nem is tudom mit mondjak hirtelen! Az megteszi, hogy szeretlek? - fúrtam a tekintetem az övébe.
- Persze! - kacsintott rám.
- Köszi.. - suttogtam, és megragadtam az üveget, ami végül Eleanort "választotta".
- Merek! - vigyorgott a lány.
- Remek! Akkor, El, kérlek merj megbocsájtani magadnak! Tudod, hogy miért, ezt inkább nem részletezném. Szóval remélem sikerül belátnod, hogy igazam volt! Merd ezt bevallani, legalább magadnak, jó? - pillantottam rá.
- Pörgethetek végre? - emelte égnek a tekintetét zavarában.
Majd a válaszom meg sem várva, folytatta a játékot. Az üveg ezúttal Harryn állt meg.
- Felelek. - közölte Hazza.
- Csodás! Na akkor, Harold, szerinted is fontos az egy kapcsolatban, hogy rendszeresen legyenek együtt? Mármint úgy.. - itt jelentőségteljesen Loura sandított(?). Ez most mi akar lenni?!
- Lehet, hogy furcsa lesz ezt hallani, de nem, nem olyan fontos! - válaszolta Harry. - Például én nagyon jól elvoltam Lexivel anélkül is, hogy lefeküdtünk volna! Igaz, az én perverz fajtámnak köszönhetően ennek meglett a következménye, de az mindegy..
- Eleanor, én megmondtam neked, hogy egy kapcsolat nem csak dugásból áll! - szólt közbe Louis.
- Oké, megértettem! - duzzogott a lány. - De nem értelek, Harold! Képes voltál várni Lexára, aztán a végén nem is lett belőle semmi?
- Igen, így volt. És még mindig várok! - nevetett - Bár asszem ez a felállás már örök érvényű, nemde, cicám?
- Reménykedni mindig szabad, Haz! És köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Jól van, elég a nyáladzásból! Pörgess, Styles! - sziszegte El.
- Na, Lexi, felelsz vagy mersz? - nézett rám kérdőn Hazza, amikor megállt rajtam az üveg.
- Na jó, legyen neked gyereknap: merek! - sóhajtottam fel megadóan.
- Köszi! - vidult fel - Akkor, csókolj meg, cicám!
- Valahogy éreztem, hogy ez lesz! - álltam fel nevetve.
- De rendesen ám! - vigyorgott perverzen.
- Értettem. - forgattam meg a szemeim mosolyogva, és közelebb léptem hozzá.
Mielőtt bármit tehetett volna, a számat az övére tapasztottam. Elmosolyodott, és szétfeszítette az ajkaimat, majd a derekamnál fogva magához szorított. A nyaka köré fontam a karjaimat és kiélveztem minden pillanatát a csóknak.
Amikor elszakadtunk egymástól, mosolyogva döntötte a homlokát az enyémnek.
- Nagyon hiányzol, cica.. - suttogta.
- Jaj, Haz. - mosolyodtam el.
- Nem, de komolyan így van! - bizonygatta.
- Egy kicsit te is nekem, Harry, de nem lesz köztünk semmi! Viszont, imádlak téged, ugye tudod?! - nyomtam egy puszit a szája sarkába.
- Én is téged, Lexa. - ölelt magához, aztán ezt súgta a fülembe: - Nézd csak meg Louis kezét!
Engedelmesen megtettem, amit kért, és láttam, hogy az én Boom keze ökölbe van szorítva..!
Eleanor hitetlenkedve kapkodta a tekintetét felváltva köztem és a pasija ökle közt, mire én csak gúnyosan rá mosolyogtam.
- Köszi, Haz. - húzódtam el az említettől, és visszaültem a helyemre.
Közben Liam is észrevette az újabb bizonyítékot arra, hogy Lou kezd visszaemlékezni, és vigyorogva rám kacsintott.
- Hé, Louis, neked meg mi bajod? - kérdezte, és próbálta visszafojtani a mosolyát.
- Semmi, csak begörcsölt a kezem.. - pirult el Lou - Esetleg, Lexi, nem vagy szomjas?
- Öö.. nem igazán.. Illetve de, nagyon! - javítottam ki magam gyorsan, mert láttam, hogy akar tőlem valamit.
- Akkor jó, csak mert én meg keresek egy kis görcsoldót! - pattant fel, majd a konyhába vonszolt.
- Miért csinálod ezt velem?! - fakadt ki, miközben a falnak nyomott.
- Úgy látszik ma mindenki kiakar lapítani.. - nevettem.
- Lexi, hogyan csinálod ezt?! - folytatta kétségbeesetten.
- Mit? Megcsókoltam Hazzát, mert ez volt a feladat. Nem értem, mi a problémád! - néztem a szemébe kérdőn.
- Az, hogy engem ez zavart valamiért. De mégis miért, hmm? Áruld el nekem! Látom rajtad, hogy nagyon jól tudod a választ! - könyörgött.
- Nézd, én nem.. Louis, honnan veszed, hogy tudom? - kíváncsiskodtam.
- Onnan, hogy valamiért elég rád néznem, és tudom mire gondolsz! - magyarázta.
- Tényleg? Akkor most például min agyalok? - kérdeztem.
- Azon, hogy mit tegyél. Az egyik feled menni akar, vissza a többiekhez, a másik pedig még maradna, mert szeretsz ilyen közel lenni hozzám.. De vajon miért? Miért maradnál még itt, a karjaim között, mondd csak? Mi van közt.. - itt félbeszakította valami, így a 'köztünk' szót már nem tudta befejezni..
És ez a valami nem más volt, mint a konyhába éppen akkor belépő Karen.. Ahogy meglátta, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz Louval, láttam rajta, hogy meg tudna ölni a tekintetével.. Hát ezt szép lesz kimagyarázni, az tuti!
Ennyi! ^^ Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Ja, és szorítsatok, hogy megírjam 5-re a mai kémia tz-met! :D És persze sok sikert mindenkinek, aki ír valamiből! :33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése