Itt is van az új! :D Előre szólok, hogy ezt a fejezetet rohadt nehezen írtam meg, mert hiába tudtam mit akarok írni, valahogy nem úgy jöttek a szavak, ahogy én akartam.. (Remélem értitek) Na mind1.
Gondolom (és láttam is), hogy vártátok a részt, szóval a chat-es dologról inkább majd a fejezet végén írok.. ;)
Köszönöm a komikat, imádlak Titeket! <3
Ja, és Mesinek boldog szülinapot így, utólag is! Imádlak! ;3
És köszönöm azoknak, akik megvédtek chat-en, ti vagytok a legjobbak, csajok! <333
I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
És ez a valami nem más volt, mint a konyhába éppen akkor belépő Karen.. Ahogy meglátta, hogy milyen közel vagyunk egymáshoz Louval, láttam rajta, hogy meg tudna ölni a tekintetével.. Hát ezt szép lesz kimagyarázni, az tuti!
- Hát ti meg mit műveltek itt?! Alexa, mégis hogy vagy képes rámászni Elly pasijára?! - sipított, mint egy idegbajos, amin én személy szerint nagyon jól szórakoztam.
- Már megbocsásson, de egész véletlenül nem Louis tart engem a falnál? - vigyorodtam el, mire a szemei elsötétültek - Egyébként nem történt semmi, csak beszélgettünk!
- És ha szabad kérdeznem, miről?! - pattogott tovább.
- Arról, hogy miért szeretem annyira a répát, mint ő. - mosolyogtam negédesen, a szavaimra pedig Lou is felkapta a fejét.
- Te szere.. Vagyis igen, pont erről beszéltünk! - javította ki magát, miután jelentőségteljesen rápillantottam.
- Ajánlom is! - sziszegte Karen, miközben a szemeivel továbbra is engem akart megölni.
- Egyébként minek is köszönhetjük azt, hogy megint idefáradt? - kérdeztem gúnyosan mosolyogva a nőtől.
- Eleanornak akartam szólni, hogy ma lesz még egy fotózása.. - magyarázta.
- És ezért nem lett volna elég felhívni? - akadékoskodtam. Kurvára nem volt kedvem egy levegőt szívni vele.
- Nem, mert az igazgató szólt, hogy jöjjek ide, mert most már te is bemehetnél, és elkezdhetnél dolgozni. Bár nem értem, ki lenne kíváncsi rád és a fotóidra.. Ellyhez képest te semmi vagy. - vigyorgott rám ördögien.
- Ebben azért nincs igaza! Lexi gyönyörű! - vágott közbe Lou, mindhármunk legnagyobb meglepetésére (még ő is meglepődött).
- Már megbocsáss, Louis, de szerinted Lex szebb, mint a barátnőd?! - fordult a fiúhoz Karen összeszűkített szemekkel.
- Sajnálattal közlöm önnel, hogy a válaszom nem publikus! - vigyorodott el Lou, aztán rám kacsintott. Háhá, ezt neked te injekciózó senki!
A nő már szólásra nyitotta a száját, amikor a többiek is bejöttek a konyhába.
- Jó napot, hát maga? - kérdezte meglepve Niall.
- Csak szólni akartam neked, Eleanor drágám, hogy délután fotózásod lesz! - nyávogta Karen.
- Remek! Szívem, ugye elviszel? - lépett oda Louishoz a csaj.
- Nem kell aggódnia, majd én elviszem mindkét lányt! - közölte Lou a nővel vigyorogva.
- Hogyhogy mindkét? - értetlenkedett El.
- Lexi is jön, elvégre ő is modell! - mondta Louis mosolyogva.
- Jaj, tényleg.. Bár nem értem miért.. - motyogta Eleanor bosszúsan.
- Talán mert felkértek? - nevettem.
- Ez ám a visszavágás! - forgatta meg a szemeit gúnyosan mosolyogva.
- Sajnos nekem rohannom kell, de ti akkor majd gyertek be 3-ra! - búcsúzott el Karen, és hála az égnek felszívódott.
*** Háromnegyed 3 ***
- Jaj, El, gyere már, el fogtok késni! - kiabált fel a hosszasan készülődő lánynak Lou.
- Nem kell levakolnod magad, ott úgyis megteszik ezt! - ordítottam én is.
- Tudod, kicsi Lexi, egy nő akkor szép, ha kifogástalan a külseje. Elnézést, hogy ehhez idő kell! - mosolyodott el gúnyosan Eleanor, miközben méltóságteljesen (és nem mellesleg rohadt lassan) levonult a lépcsőn.
- Elnézést, hogy ehhez neked smink kell! - vigyorogtam, mire Louis hangosan felröhögött, El pedig sértetten horkantott egyet.
- Akkor induljunk! - nevetett Lou, és betessékelt minket a kocsiba.
- Ülj csak szépen oda hátra, és ne zavarj minket! - mutatott a lány az általa kirendelt ülőhelyemre.
- Nekem nem is kell Louist zavarnom, mert azt megteszed te! Nekem elég, ha téged idegesítelek! - kacsintottam rá, és beszálltam az autóba.
- Lexa, ez azért nem volt szép! - szólt rám Lou.
- Miért, talán nincs igazam? Te komolyan élvezed a vinnyogását? - vontam fel a szemöldökömet meglepetten.
- Igen, elvégre én így szeretem! - jelentette ki Louis mosolyogva.
A szavai késként fúródtak a szívembe, noha tudtam, hogy ezek a gondolatok valójában nem is tőle, hanem Eltől és Karentől származnak..
- Ó, bébi, még elfolyik a sminkem! Muszáj ennyire meghatnod? - törölgette a szemeit Eleanor, majd gyorsan (és persze Lou számára észrevehetetlenül) küldött felém egy gúnyos mosolyt.
- Ez egyszerűen nevetséges. Ennél erre nincs jobb szó! - nevettem fel keserűen.
- Tudod, Lexi, nem kellene elrontanod a pillanatot! - mordult rám El.
- Sok mindent nem kellene, de muszáj! - vigyorogtam.
- Jól van, Lexa, én megértem, hogy hiányzik neked is valaki, akibe szerelmes vagy, de idővel majd megtalálod Őt, ne aggódj! - próbált lelket önteni belém Louis, amitől nekem bőgni támadt kedvem.
Ez most komoly?! Én, már megtaláltalak téged, te idióta! - gondoltam fájdalmasan, miközben Lou gázt adott.
Szerencsére hamar odaértünk, bár rajtam addigra már teljesen úrrá lett az izgalom. Na, most vajon mi lesz?
Remegő gyomorral léptem be az épületbe, és a tökéletesen magabiztos Eleanor mellett legszívesebben elástam volna magam.. Viszont egyetlen dolog vigasztalt: Louis is bekísért minket.
Az idegességem azonban egyre csak fokozódott, és nem tett túl jót neki az sem, hogy Karen mosolyogva rohant oda hozzánk egy középkorú férfival.
- Nos, Alexa, örülök, hogy megismerhetlek! Velem beszéltél telefonon, még jó néhány hónapja. Amúgy Frank Harrison vagyok, de szólíts csak Franknek. Készen állsz a munkára, kislány? - vigyorgott rám a pasi. Értem én, hogy kedves akar lenni, de mintha kicsit perverz lett volna ez a 'kislány' becézés.. Modellnek jöttem, nem ribancnak!
- Hát persze. - bólintottam erőltetetten mosolyogva.
- Remek, akkor erre gyertek! - intett, hogy kövessük.
Fellifteztünk a sokadik (nem tudom hányadik, nem számoltam) emeletre, és egy folyosón sétáltunk tovább. Néhány perccel később megállt, és kinyitotta előttünk az ajtót.
- Lexa, téged itt fognak fotózni, mert.. - kezdte, de Eleanor félbe szakította.
- Mert még egy kis pancser vagy! - vigyorgott.
- Á, itt is van Cole, ő fogja készíteni a képeket! - váltott témát Frank.
- Ja, ez a buzi senki.. - mosolygott El.
- Nézd, Eleanor, lehet, hogy kezdő, de nagyon tehetséges! - védte meg a fiút Frank.
- Hagyjad csak, Frankie, nem érdekes. Amúgy is tudod, hogy vállalom a másságom! Buzi vagyok, de egy senkinél azért kicsit több. - vont vállat mosolyogva Cole.
- Nekem vissza kell mennem az irodámba, ne haragudjatok! Elly drágám, hozzád később még benézek! - mondta az indulófélben lévő Karen.
- Akkor esetleg bemehetnénk.. - vetette fel Frank.
Erre mindannyian engedelmesen beléptünk a hófehér helyiségbe, ahol volt még egy ágy és néhány szék (amiken esetleg lefotózzák az embereket) meg persze az elmaradhatatlan kamerák.
- Tudod, Lexi, tévedtem: te pont ide való vagy! Egy homokos fotóshoz, az amatőr osztályra! - vigyorgott El, aztán megvetően Cole-ra nézett - Ez annyira undorító! Egy buzi!
- Képzeld, Eleanor, nem hittem volna, hogy ennyire félsz! - csóváltam a fejem mosolyogva - Őt bántod, mert magadnak nem mered bevallani, hogy valójában nem vele, hanem veled van a baj.. És mi a te bajod? Hogy félsz beismerni magadnak azt, hogy egy olcsó kis ribanc vagy! - sziszegtem összeszűkített szemekkel, védelmezően a fiú elé állva.
- Neked meg mi bajod van?! - rántott magához Louis szikrázó szemekkel.
- Az, hogy Eleanor egy kis.. - itt félbeszakított.
- Ne merészelj róla semmi rosszat mondani! - morogta.
- Eszembe sem jutott! - forgattam meg a szemeimet a könnyeimmel küzdve. Most mi a faszért védi ennyire?!
- Akkor jó. - közölte egyszerűen és átkarolta a lány derekát.
- Ezt neked szívecském! - vihogta El.
- Így könnyen jár a szád, te kis.. - itt újra félbeszakítottak.
- Mit mondtam neked, Lexa?! Ne. Sértegesd. A. Barátnőmet! Eleanor sem bánt téged, te miért cseszteted őt?! Könyörgöm, Lexa, mi bajod van? Nem vagy normális, hallod?! Mióta borult el ennyire az agyad? Ma egyszerűen bekattantál! Még szerencse, hogy El nem viselkedik így! Sosem járnék olyannal, aki leribancozik másokat! Nagy szerencse, hogy nem tetszem neked! Komolyan, még a hideg is kiráz attól, ha belegondolok, hogy lefeküdnénk vagy valami! - kiabálta Louis.
Némán meredtem rá, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől.. Ezt most tényleg ő mondta volna? És mi van a 'reggeli hangulatával'? Reggel még Ellel gúnyolódott, és engem védett meg!
- Tűnj innen.. - suttogtam végül elhalóan, miközben a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.
- Te jó ég, Lexi, én nem úgy gondoltam.. - fogta meg gyorsan a karom.
- Csak tűnj el.. - ismételtem meg fojtott hangon, a szemeimet pedig marták a sós könnycseppek.
- De..
- Eleanort úgy sem itt fotózzák, ahol engem, amatőrt, szóval menjetek nyugodtan! - téptem ki magam a kezei közül.
- Majd hívj, ha végeztél, és jövök! Ha kell két kört megyek, mert El biztos előbb végez! És sok sikert! - nézett a szemembe Louis.
- Ne fáradj miattam, vidd csak Eleanort, én majd hazamegyek taxival vagy gyalog. - húztam el a szám
- Kérlek, Lexi! Beszéljük meg! - nyöszörögte Lou.
- Szia. - toltam ki a teremből az időközben már kisétáló El után, majd becsaptam az orra előtt az ajtót.
- Öö.. Lexa.. Én most szólok a sminkesnek, a fodrásznak és a stylistnak, ti maradjatok csak itt.. Cole majd elmondja addig, mit is kell csinálnod.. - hátrált ki a teremből Frank is.
- Rendben. - bólintottam mosolyt erőltetve az arcomra, mire a férfi kiment.
- Gyere ide! - tárta szét a karjait Cole, én pedig szó nélkül a nyakába borultam és nemes egyszerűséggel zokogni kezdtem.
- Szereted őt, ugye? - suttogta.
Én válaszul bólogatni kezdtem (ami elég nehezen ment, tekintve, hogy a vállába fúrtam a fejem), és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.
- Sajnálom.. És nagyon köszönöm, hogy megvédtél. Nem sokan tettek még ilyet értem! - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Sejtettem, pedig szerintem ez lenne a normális! Nekem az egyik legjobb fiúhaverom is meleg, és imádom őt! Csak hogy félre ne értsd: nem a 1D-s fiúk közül valamelyik! - nevettem.
- Gondoltam. - röhögött ő is - Egyébként tényleg ő is az?
- Aha. Ha akarod majd bemutatlak neki. - mosolyogtam rá.
- Nem is tudom.. Tudod én nem vagyok valami helyes, meg.. érted. - hajtotta le a fejét zavartan.
- Szerintem pedig az vagy! - simogattam meg a karját, mire boldogan csillogó szemekkel nézett fel rám.
- Komolyan?
- Igen. - kacsintottam rá, ő pedig erre szélesen vigyorogva megölelt.
- Á, látom már jóban is vagytok! Remek! Cole, ugye elmondtad neki, hogy mi lesz? - lépett be Frank, 3 nővel a nyomában.
- Öö.. - vörösödött el a fiú.
- Jaj, istenem, ennyire sem voltál képes? - emelte égnek a tekintetét a férfi. - Jól van, Lexa, akkor majd útközben elmondom! - kezdett el az öltöző(?) felé rángatni.
- Tehát, mivel ez az első fotósorozatod, lesznek képek sima hétköznapi ruhában, egy-két elegáns ruhában, és fehérneműben.. Meg persze csinálunk jó néhány portré-szerűséget is. Tömören ennyi, van kérdésed?
- Fe-fe-fehérnemű? - jöttem zavarba teljesen.
- Igen, talán gondot jelent? - vonta fel a szemöldökét zavartan.
- Ja, nem-nem, dehogy! - ráztam meg gyorsan a fejem.
- Akkor jó! Most pedig nyomás készülődni! - tolt be egy öltözőbe engem és a 3 csajt (sminkes, fodrász, stylist).
*** Este fél 10 ***
- Köszi, hogy elhoztál! - öleltem meg még egyszer Cole-t, mielőtt kiszálltam volna az autójából.
- Ez csak természetes! - kacsintott rám mosolyogva, és belepuszilt a hajamba.
- Ne feledd, amiket mondtam Louisval kapcsolatban! - szólt utánam, miután már a ház felé tartottam.
- Oké, és köszönöm! - kiabáltam.
Dudált egyet, majd elhajtott, én pedig fülig érő szájjal sétáltam be az ajtón.
- Elhoztalak volna, ha hívsz! - rontott nekem egyből Lou.
- Tudom, csak lusta voltam elővenni a telefonom. - vontam meg a vállam flegmán, mire Liam szemei elkerekedtek.
Egy jelentőségteljes pillantással gyorsan azt sugalltam neki, hogy 'majd később mindent elmondok', amitől ő láthatóan meg is nyugodott.
- Na és, hogy tetszett a fotózás? Legalább lehordtad egy kicsit azt a buzeráns gyereket? - érdeklődött El, negédesen mosolyogva.
- Szerintem fantasztikus volt, és nem, nem hordtam le. - préseltem ki a szavakat a fogaim közül.
- Kár. Na, megmutassam a képeimet? Biztos tetszeni fognak! - feszegette tovább a határt.
- Igen, biztosan. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ó, szerintem imádni fogod őket! Ja, és ami még jobb: Karen elintézte, hogyha sikeres leszel, lehessen közös fotósorozatunk valakivel hármasban! Én Louisra gondoltam, de majd még kitaláljuk. Mondjuk már a képsorozat címe is megvan: féltékenység.. - próbálkozott tovább a kiborításommal.
- Ez tényleg klassz hír, és szerintem remek lesz. Louval különösen. - jelentettem ki érzelemmentes hangon.
- Örülök neki, hogy így gondolod! Akkor ha esetleg befutnál, még visszatérünk rá! Vagyis soha.. - vihogott.
- Na jó, elegem van, eddig bírtam! - pattantam fel a kanapéról ökölbe szorított kezekkel.
- Talán valami rosszat mondtam? - rebegtette a szempilláit.
- Nem! És kurva nagy szerencséd, hogy itt van Louis, mert ha nem lenne a házban, már megfojtottalak volna! Minimum háromszor! Szóval élvezd ki nyugodtan, de ne merészelj túl messzire menni, vagy mindketten megbánjuk! - sziszegtem a képébe.
- Hé-hé-hé, Lexi, nyugodj meg, jó? - húzott hátrébb Eltől Lou.
- Te csak ne mondj nekem ilyet, Tomlinson! Pláne, mert a te hibád, hogy ilyen vagyok! Kellett neked azokat mondani délután! - puffogtam, és visszaültem az eddigi helyemre.
- Sajnálom. - motyogta. - Haragszol?
- Nem, nem haragszom. - morogtam.
- Lexi, én tényleg.. Bocsáss meg, oké?
- Mondtam már, hogy NEM HARAGSZOM. - közöltem vele dühösen.
- Az már fél siker, hogy ezt mondod.. - suttogta maga elé.
- Na látod! - zártam le a témát, aztán Danhez fordultam - Indítsátok el a filmet nyugodtan, én még elmegyek répáért.
Danielle tette, amit kértem, én pedig a konyhába sétáltam. Pár perccel később hallottam, hogy valaki utánam jön..
- Mit akarsz, Louis? - szólaltam meg anélkül, hogy felnéztem volna. Tudtam, hogy ő az, mert érzem, ha velem egy légtérben van.. Átkozott gyomorgörcs és heves szívverés!
- Honnan tudtad, hogy.. Mindegy, nem érdekes. Sajnálom, de elmondhatom miért csináltam? - kérdezte félve.
- Persze. - sóhajtottam fel megadóan, és felültem a pultra, majd egy nagyot haraptam a frissen pucolt répából.
- Hű, látom te is szereted. - nevetett fel zavarában.
- Aham, eléggé. Kérsz? - nyújtottam felé a zöldséget.
- Egy kicsit.. - mosolyodott el, és harapott egyet, aztán.. aztán hirtelen a szájához kapott.
- Valami gond van? - néztem rá aggódva.
- Nem, csak.. furcsa.. - motyogta az ajkait simogatva.
- Hát oké.. - folytattam az evést. De rögtön utána én is a számhoz kaptam.
Az ajkaim bizseregtek Lou "nyoma" miatt.. Akkor ezek szerint ő is.. ő is ezt érezte! Háhá!
- Szóval, a lényeg, hogy sajnálom, én csak.. Nem sokkal az indulás előtt Eleanor nekiállt hisztizni nekem, hogy téged biztos jobban szeretlek, mint őt, meg ilyen hülyeségeket. - magyarázta a földet bámulva.
- Hülyeségeket? - nyeltem egy nagyot.
- Izé.. nem! Nem tudom.. - vörösödött el.
- Szóval hülyeségek. Értem. - bólintottam, és próbáltam leplezni a csalódottságomat.
- A lényeg, hogy ezért mondtam azt. - terelte a szót.
- Oké, semmi gond, emiatt ne emészd magad. Minden rendben. - mosolyogtam rá biztatásképp, bár a szavai még mindig rettentően fájtak.
- Köszönöm. - szorított magához megkönnyebbülten.
Na, ezért megérte! Legalább megölelt! :D
Szeretlek, te idióta! És akkor is visszaszerezlek, Boo Bear! - gondoltam Lou mellkasába fúrt fejjel.
Ahogy elhajoltam tőle, a tekintetünk találkozott.. Mindketten szinte azonnal elpirultunk.
Lassan egyre közeledni kezdett a feje az enyémhez, már éreztem a forró leheletét az ajkaimon.. Amikor hirtelen, az utolsó pillanatban elfordult.
- Sajnálom.. - suttogta - De gondolom ebből rájöttél, hogy amit délután mondtam, az hazugság volt..
- Én is sajnálom, és tudom. - simítottam végig az arcán, amitől kirázta a hideg.
- Gyönyörűm.. - lehelte, majd zavartan nézett rám - Miért akarom mindig ezt mondani, ha látlak?
- Fogalmam sincs róla. - mosolyodtam el boldogan.
- Khm.. khm.. Csak nem zavarok? - jött be karba tett kezekkel Eleanor.
- Nem, dehogy. - rebbentünk szét azonnal.
- Akkor jó. Gyertek filmet nézni inkább! - fogta meg Louis kezét, és maga után húzta.
Pár perccel később vigyorogva mentem be, egy nagy tál répával a kezemben. Többek között ezért is tudtam feltűnés nélkül leülni Lou mellé.. Hát igen, nálam az ész! :D
- Köszönöm. - puszilta meg az arcomat Louis, és elvett egy darabot.
Na, innentől kezdve már végig fülig ért a szám.
Csak egy dolog miatt aggódtam: holnap kerül fel az internetre a fotózásom eredménye.. Vajon ki hogyan fogadja majd? Főleg a fiúk rajongói miatt aggódom..
Ennyi! ^^ És akkor most jöjjenek a várva várt kifogások(?):
Először is csak annyi, hogy higgyétek el, én is szarul érzem magam azért, mert ennyi ideig nem írtam.. Olyan furi volt és már nagyon hiányzott is..
Egyébként csak szólok, hogy holnap 1.órában matekon vagy íratnak (geometria elmélet -.-") vagy nem (remélem ez utóbbi), aztán 3.órában kurva nagy töri tz-t írok, 4.órában nagy angol-nyelvtan dolit, 5.órában pedig felelek angolból.. Tömören ennyi, remélhetőleg más nem lesz holnap.. :) Azt már eldöntöttem, hogyha holnap hazaértem, akkorát fogok üvölteni a megkönnyebbüléstől, hogy a szomszédok lehet kihívják majd rám a rendőrséget.. XDD Ma egész nap tanultam, a végére már azt hittem a falnak megyek, vagy valami hasonló.. :// Amúgy egész héten olyan voltam, mint valami holdkóros zombi, alig aludtam (ezt délután pótoltam be, ami miatt anya péntek este korán elküldött aludni..). Na, de akkor most már magyarázat vége. :D
Ja, és azt is tudom, hogy a beszólogatóknak igaza van, de aki ismer vagy esetleg már találkozott is velem (Biaa :33), az jól tudja, hogy nem vagyok robot. Eddig bírtam az éjszakázást, múlt hétre kicsit (na jó, nagyon) kimerültem már.. De ez vagyok én: hajnalig írok, a suliban majd' bealszok, hogy majdnem minden nap legyen rész. Vagyis ez voltam.. Most is megpróbálok minden nap hozni, de előre elnézést, ha ez esetleg nem mindig jön majd össze! Köszönöm! ;)
És akkor a végére a szokásos szöveg: Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése