Itt is van az új! :D Sajnálom, hogy csak most hoztam és hogy nem tudok jobb címet kitalálni! :/ Egyébként délután 5-re gondoltam chat-en, de bealudtam a kanapén.. ^^"
Egyébként előre szólok, hogy ebben most jó sok a kép (a fotózás miatt), viszont mivel kihagytam egy napot, így cserébe hosszabbra írtam.. :D
Köszönöm a komikat az előzőhöz, imádlak Titeket! <3
Tipiii-nek is boldog szülinapot utólag is! :3 Emlékeztem én, hogy valaki még írta azt, hogy most volt neki, csak aztán kiment a fejemből, hogy megnézzem.. :$ Bocsi! ^^
Na jó, végeztem a szövegeléssel! ;) I hope u like it! Puszi, jó olvasást! :))
Lexa szemszöge:
- Köszönöm. - puszilta meg az arcomat Louis, és elvett egy darabot.
Na, innentől kezdve már végig fülig ért a szám.
Csak egy dolog miatt aggódtam: holnap kerül fel az internetre a fotózásom eredménye.. Vajon ki hogyan fogadja majd? Főleg a fiúk rajongói miatt aggódom..
*** Másnap ***
- Jó reggelt, húgi! - jött be a szobámba Niall mosolyogva.
- Neked is. - dörzsöltem meg a szemeimet álmosan.
- Ugye tudod, hogy este 6-kor rakják fel a fotóidat a netre? Már alig várom, hogy lássam őket! - vigyorgott.
- Basszus, tényleg.. És most mennyi az idő? - kérdeztem félve.
- 10 lesz, te kis álomszuszék! - nevetett.
- Niall.. - suttogtam.
- Mi a baj? - ült le mellém, és magához ölelt.
- Félek.. Mi van, ha nem tetszik majd senkinek? Szerintem béna voltam.. Igaza van Eleanornak, ebből nem lesz semmi. - hajtottam le a fejem.
- Ne butáskodj, Lexi! Gyönyörű vagy, és nekünk biztosan tetszeni fog! A bénaságra pedig te fizikailag képtelen vagy, elvégre rokonok vagyunk, vagy mi a szösz! - vigasztalt a bátyám.
- Ó, Nialler, a kis egoista mindenedet! - nevettem el magamat - De én akkor is imádlak! Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled! - pusziltam meg aztán az arcát.
- Hát ezt én sem tudom! - röhögött.
- Naaa, elég már te kis önimádó! - bokszoltam vállba nevetve.
- Bocsi, csak olyan jól esik magamat ajnározni! - vigyorgott ártatlanul.
- Azt elhiszem, Niall! - kacsintottam rá.
- Helyes. Most pedig menj zuhanyozni, én addig csináltatok neked valami reggelit! - állt fel mosolyogva.
- Csináltatsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Aha, lusta vagyok én elkészíteni a kajádat. Felkeltettelek, az nem elég? - vihogott.
- De, és csodálom, hogy még nem hever mindenki a lábad előtt ezért a hőstettért! - forgattam meg a szemeimet, aztán én is vele nevettem.
Amikor kiröhögtük magunkat, ő lement, én pedig felnéztem twitterre. Bármilyen hihetetlen, annyi követőm van, mint Dannek és Elnek. Szegény Tori létezését egyenlőre még mindenki csak találgatja, így nála még megmaradt a régi követőszáma.
Rengetegen írták, hogy már várják a képeket, stb. Egyenlőre még nem nagyon kapok gyűlölködő üzeneteket, elvégre nem járok egyik bandataggal sem, a szemükben én csak Niall húga vagyok, aki a srácokkal él.. Remélem ma sikerül bebizonyítanom, hogy ennél azért több is van bennem. Gyorsan tweeteltem is az idegállapotomról, mielőtt zuhanyozni mentem volna.
Lexa Morgan: I'm very nervous, but I'm really excited too.. I can't wait for the photos to be released!! :)
Ezután elégedetten vonultam a fürdőszobámba, a gépemet az ágyon hagyva.
Louis szemszöge:
Gondoltam, megnézem Lexit, ha már tegnap olyan csúnyán viselkedtem vele. Viszont mire beértem, ő már elment zuhanyozni..
Leültem az ágyára, és óvatosan körbenéztem a szobájában. Aztán megakadt a szemem valamin: a bekapcsolt gépén.
Tudom, hogy nem szép, de megnéztem mit csinált.. A twittere volt megnyitva. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerestem magamat..
Hátha twittereztem Hawaii-n is! Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe! - gondoltam a billentyűkön való izgatott pötyögés közben.
A 3 legfrissebb (jó, ez hülyén hangzik, már több hetesek, szóval nem éppen 'frissek', de mindegy) eléggé komolyan elgondolkodtatott..:
Louis Tomlinson: I'm very disappointed.. I saw something, that I never want to see again.. Never!
Louis Tomlinson: I need to help.. So, please, @Lexiii_Morgan, help me! Please, babe, help me!
Ezt a kettőt egymás után írtam, szinte azonnal, a következőt pedig 1 napra rá:
Louis Tomlinson: I love somebody.. But I hurt she very much! I'm terrible.. I hate myself!
Okééé... Most akkor mi a franc van?! Mit láttam, amit nem akarok újra? Miért kellett Lexi segítsége? És kit bántottam meg? Eleanort? Lexit? Kit?! Ésésésés miért utáltam magam érte? - ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amikor Lexa egy szál törölközőben kilépett a fürdőszobájából..
Anyám! - gondoltam a félmeztelen lányt bámulva.
- Mi van vele? - kérdezte mosolyogva a fülig pirult Lexi.
- Öö.. se-se-semmi.. - dadogtam elvörösödve. Na jó, mégis mi a fasz van veled, Tomlinson?!
- Értem. Csak nem telefonált, hogy emlegetted? - mosolyodott el mindentudóan.
- Nem, és szerintem hagyjuk ezt.. - nyöszörögtem. Tisztában voltam azzal is, hogy ő pontosan tudja mire mondtam azt, hogy 'Anyám'..
Azt is láttam Lexán, hogy élvezi, hogy ennyire zavarba hoz.. És ekkor néhány mondat villant be, még régebbről..:
" - Louis! Ez nem szép tőled, ugye tudod? - nézett rám bociszemekkel(Lexi), a feje pedig ennél vörösebb már nem is lehetett volna.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem szép tőlem, de akkor is olyan jól esik, hogy zavarba tudlak hozni! - mosolyodtam el halványan. "
- Lou, minden rendben? - lóbálta meg a kezét az arcom előtt aggódva Lexa, ezzel félbeszakítva az emlékképet.
- Mi? Ja, igen, persze. - motyogtam.
- Te tudod. - hagyta rám - És mit is csinálsz itt tulajdonképpen?
- Én.. öö.. izé.. - vakargattam a tarkómat zavaromban, aztán felálltam - Bocs, már megyek is!
- Nem azért mondtam, maradj csak! - fogta meg a csuklóm.
- Akkor jó.. Egyébként miért izgulsz? - váltottam témát.
- A fotók miatt.. - harapott az ajkába.
- Tuti, hogy jól sikerültek! - mosolyogtam rá.
- Honnan tudod ilyen biztosan? - nézett rám bociszemekkel, mire én a fejemet csóválva magamhoz szorítottam.
- Onnan, hogy látlak nap, mint nap.. Mindig látom, hogy milyen gyönyörű vagy, és szerintem rólad képtelenség rossz felvételt készíteni.. - suttogtam a hajába (ami egyébként meglepően jó illatú volt - annyira, hogy a gyomromban valami furcsát éreztem..).
- Köszönöm. - motyogta a nyakamba, amitől engem kirázott a hideg.. Ez meg mi volt már megint?!
- Tényleg így van, Lexi. Nekem biztosan tetszeni fog, ne félj! - nyomtam egy puszit a szája sarkába(?!). Te jó ég, Tomlinson, te teljesen becsavarodtál!
- Ú, csak nem zavarok? - vigyorgott az ajtóban álló Liam, a szemöldökét húzogatva.
- Izé.. dehogy! - pattant fel Lexa, a törölközőjét görcsösen szorongatva, majd a fürdőbe rohant átöltözni.
- Ez meg mi volt, haver? - ült le mellém Liam boldogan vigyorogva(?).
- Gőzöm sincs róla.. - sóhajtottam fel.
- Egyet kérek tőled, Louis: ne szórakozz szegénnyel! - mondta szigorúan.
- Mármint hogy ne szórakozzak? Hiszen nincs is köztünk semmi! - értetlenkedtem.
- Egyszer úgyis rájössz majd mindenre.. - zárta le inkább a témát, és egyszerűen kisétált.
Ja, egyszer biztos! De az mikor lesz már?! Ha elmondanának nekem mindent, akkor sokkal egyszerűbb dolga lenne mindenkinek! - gondoltam a fejemet csóválva.
Lexa szemszöge:
*** Délután 2 ***
- Üvegezzünk! Uncsi várakozni! - törte meg a csendet Harry.
- Oké! - keltünk fel szinte egy emberként a kanapéról.
Már vagy fél órája játszhattunk, amikor a szépfiú egyszer csak Louisra pörgetett. Ahogy az utóbbi kijelentette, hogy mer, Zayn szája gonosz mosolyra húzódott..
- Oké! Akkor mondjuk.. csókold meg.. - itt hatásszünetet tartott a helyzet drámaiságának fokozása érdekében - .. öö.. Lexát!
- Tessék?! - kiáltottunk fel kórusban Louval és Ellel.
- Na jó, kegyes leszek.. Szájra puszi. - vigyorgott.
- De.. Jaj, Malik, a fenébe is! - tiltakoztunk mindketten Louisval.
- Rendben, utolsó ajánlat..: nyakra. - sóhajtott fel megadóan.
- Öö.. izé.. Lexi.. én voltam a hülye, hogy mertem, bocsi.. - nézett rám bűnbánóan Lou.
- Semmi gond. - mosolyodtam el halványan, belül meg persze sikítoztam örömömben.. Ez is több, mint a semmi! Wáá!
- Lexa.. nem lehetne ezt kint a konyhában? - kérdezte félve Lou.
- De, persze. - álltam fel, és követtem az emlegetett helyiségbe.
Ahogy a szemébe néztem, már láttam mit akar.. illetve, hogy mit nem..
- Nem szeretnéd, tudom. - suttogtam.
- Jaj, Lexi, ne dőlj be ennek az álcának! Ez csak a többiek előtt kellett.. - mosolygott rám.
- Szóval valójában mégis meg fogjuk csinálni.. - összegeztem a dolgokat.
- Csak ha nincs ellene semmi kifogásod! - simított végig az arcomon, mire én mosolyogva megráztam a fejem.
- Akkor jó.. - nyalta meg az ajkait, majd a száját halvány mosolyra húzta.
(I'm dead! :33 - a szerk.)
Ezután a nyakamhoz hajolt és hosszú puszikat nyomott rá.. Szerintem véresre rágtam a számat közben, csak azért, hogy csendben tudjak maradni.
Néhány perccel később meglepve vettem észre, hogy nem állt meg, hanem elindult felfelé.. Már majdnem az ajkaimnál járt, amikor hirtelen vörös fejjel elhúzódott.
- Bocsi.. - szabadkozott - Csak beleéltem magam egy picit és.. ne haragudj..
- Semmi baj! - kacsintottam rá, aztán én vettem kezelésbe a nyakát.
Egy idő után már nem bírta tovább, és a száját jóleső sóhajok hagyták el, majd megéreztem a kezeit a derekamon, amikkel még jobban magához húzott.
- Mindjárt itt van Eleanor! - rontott be a konyhába Tori, mire Louis gyorsan ellökött magától.
Hát, be kell vallanom, ez most nem esett túl jól.. De ilyen az élet, nem? Inkább annak kéne örülnöm, hogy hozzámért..!
Végül is mielőtt még El odaérhetett volna hozzánk, azelőtt visszaindultunk a többiekhez.
*** Este 6 ***
- Á, végre 6 óra! Na, hadd lássam azokat a remekműveket! - nyúlt a gépéért Zayn.
- Előre szólok, hogy szerintem nem lettek túl jók.. - hajtottam le a fejem.
- Lexi, emlékszel még arra, mit mondtam neked? - szólt rám Louis.
- Igen, de..
- Nincs semmi de! - vágta rá azonnal.
- Hát jó.. - sóhajtottam fel megadóan, Zaynie pedig éppen abban a pillanatban kattintott az oldalra..
Remegő kézzel, és egyre rosszabbá váló gyomorgörccsel vártam, hogy végre betöltődjön a honlap.
Ezután mindenki szótlanul meredt a képernyőre, amíg végig mentünk a képeken.
Először a fehérneműseket néztük meg (nem hiába, elvégre többen voltak a fiúk, akik nem mellesleg rohadt perverzek :D) :
Aztán pedig jött a többi kép:
Hát igen.. Így visszagondolva eléggé fárasztó volt a fotózás, mert vagy 8-szor sminkeltek ki különbözőképpen, plusz a hajamat is folyton újra megmosták és kivasalták/beszárították/begöndörítették.. Az állandó ruhacserékről nem is beszélve! Nem hiába voltam ott délután 3-tól kezdve egészen 9 utánig. Na, de most vissza a jelenbe:
- Hű... - nyöszörögte Harry.
- Öö.. ez szörnyű lett.. Ennyire hülyén néznék ki? - motyogtam, leginkább magamnak.
- Nem, még ennél is hülyébben! - vigyorgott Eleanor.
- Szerintem nagyon szép vagy! - mosolyogtak rám a többiek, kivéve Lout (és persze Elt).
- Louis! Szerinted is, ugye? - bökte oldalba a fiút Dan.
- Mi? - rázta meg a fejét elpirulva Lou.
- Szerinte is jók a képek! - vigyorodott el Liam - Haver, nem kellene nagyobb nadrágot venned?
- Tessék? - pillantott le magára még jobban elvörösödve Louis.
A gatyáján tisztán kivehető volt az a bizonyos dudor.. Hmm, ez hízelgő!
- Te ráizgultál a húgom fotóira?! - döbbent meg Niall.
- Dehogy! - vágtuk rá egyszerre Louval.
- Á, a szokásos összhang. - nevetett Zayn.
- A mi? - kíváncsiskodott Louis elgondolkodva.
- A semmi! - mondtam gyorsan, gyilkos pillantásokat lövellve a szépfiú felé.
- Esetleg tudsz nekem ebből szerezni? Mindkettő jöhet! - kérdezte csillogó szemekkel Harry, az ágyon fekvős képekre mutatva.
- Miért is kell? - nézett rá szúrósan a bátyám.
- Mert már nagyon unom a pornó újsá.. izé.. Mert itt tök szép Lexi.. öö.. haja! - makogta Hazza.
- Szerzek neked, Haz, oké? - nevettem.
- Szerintem maradhatna az újságoknál.. - motyogta Lou, mire az én szívemet kellemes melegség járta át.
- Gyere, édesem, mutatni akarok valamit! - állt fel hirtelen Eleanor, és Louis válaszát meg sem várva magával ráncigálta a fiút.
*** 10 perccel később ***
- Istenem, Harry, hogy lehetsz ilyen béna?! - kiáltottam fel, miután a göndör hajú sikeresen megbotlott a saját(!) lábában és rám borította az italát.
- Én ilyennek születtem! Tehetségesnek, helyesnek, sármosnak, kibaszott jóképűnek, aki néha bénázik, de te ezért szereted! - mosolygott rám angyalian.
- Ja, ez pont így van. - morogtam, majd az emeletre mentem átöltözni.
Ahogy azonban Lou szobája előtt haladtam el, könnyek gyűltek a szemembe a látottaktól.. Hogy mit is láttam a félig nyitott ajtón keresztül?
Eleanor és Louis fehérneműben(!) hevesen smároltak, miközben Lou állandóan azt ismételgette, hogy 'szeretlek'/'akarlak'/'istenien nézel ki'..
Csak álltam ott szótlanul, és éreztem, hogy gyengülök.. Erre El rátett még egy lapáttal, amikor észrevett és egy gúnyos pillantás kíséretében hátra nyúlt, hogy kicsatolja a melltartóját..
Na, akkor és ott lett elegem.. Ökölbe szorított kézzel, dühösen, de hangtalanul lesiettem a lépcsőn, és a többieknek annyit kiáltva, hogy 'Sétálni mentem', egyszerűen elrohantam az utcán..
Csak futottam és futottam, nem érdekelt semmi és senki. Időközben már a könnyeimnek is szabad utat adtam, így azok patakokban folytak le az arcomon..
Végül abba a parkba jutottam, ahol régen tesióránk is volt, és ahol együtt futottam egyszer Louval.. Na, tessék, már megint ő! Ilyen nincs!
Egy kis idő elteltével aztán megálltam, és lerogytam az egyik fa tövében, majd zokogni kezdtem.
Louis szemszöge:
*** Ezalatt ***
Miközben Eleanorral smároltam, újra és újra lejátszottam magamban azt a két jelenetet, ami az üvegezős feladat és Lexi fehérneműs fotói nézegetése közben jutott eszembe:
Az első:
" - Bent ragadtál, és ingyen nem engedlek ki innen! - kacsintottam Lexire.
- Nincs csók, se ágytorna! - vágta rá kapásból.
- Én úgyis egy puszit akartam csak.. - mosolyogtam ártatlanul.
- Hová? - kérdezte gyanakodva.
- Hát.. - nyaltam meg az ajkaimat.
- Nem, szó sem lehet róla! - morogta. - Azt hittem felfogtad a csökött kis agyacskáddal Louis, hogy köztünk NEM VOLT, NINCS, és NEM LESZ SEMMI!
- Akkor a nyakamra. Ez az utolsó ajánlatom. Én a tiédre, te meg az enyémre! - mondtam magabiztosan. " (ez még a 30.fejezetben volt, amikor Lexa kint ragadt az erkélyen és Lou nem akarta ingyen kiengedni a szobáján keresztül - a szerk.)
És a második emlékkép, ami eléggé részletesen "jött vissza", a gondolataimmal és érzéseimmel együtt (mikre nem képes pár fehérneműs kép xdd) :
" Mivel résnyire nyitva volt az ajtó, gondoltam belesek (..), de ez egy hatalmas hiba volt.. A látványtól teljesen sokkot kaptam: Lexa csukott szemmel élvezte, ahogy Harry a hasát csókolgatja és a melleit markolássza..
Döbbenten álltam az ajtóban, a könnyeimmel küzdve.. Szerencsére az ádáz harcot én nyertem meg, így a kitörni vágyó könnycseppeket sikeresen visszaszorítottam.
Ez nem történhet meg! Lexi nem adhatja oda magát Harrynek! Nem! Ő az enyém! Harold kezdi nagyon túlfeszíteni a húrt! Ezt is már csak én csinálhatnám Lexával, ő így már hozzá sem érhetne! - gondoltam fájdalmasan.
Ebben a pillanatban a szőke szépség oldalra fordította a fejét és meglátott.. Nagyon meglepődött a jelenlétemen, hirtelen szóhoz sem akart jutni. Ahogy a szemembe nézett, éreztem, hogy a könnyeim már mindjárt megnyerik a visszavágót és előtörnek, ezért az utolsó csepp megmaradt lelkierőmet felhasználva "megtámadtam" Lexit.. ('a legjobb védekezés a támadás' alapon..)
- Várom a sikításodat! - tátogtam neki egy gúnyos mosolyt magamra erőltetve, és hangtalanul becsuktam a szoba ajtaját.
Legszívesebben a földre rogyva ordítottam volna, hogy: Miééééért?! - Akárcsak a filmekben. "
- Ennek ideje távoznia! - kezdte el rángatni a boxeremet El, ezzel kiszakítva a mai nap eszembe jutott emlékfoszlányok "átismétléséből"..
Ebben a pillanatban hirtelen néhány kép ugrott be, amitől megállt bennem az ütő..
- Úristen, Lexa! - kiáltottam fel és lelöktem magamról Eleanort, aztán magamra kapva a farmeromat és egy pólót lerohantam a földszintre.
- Hová-hová ilyen sietősen? Ha gumi kell, nekem van! - állított meg Hazza vigyorogva.
- Gyertek már, bassza meg, Lexi veszélyben van! - ordítottam, és a kocsihoz rohantam.
Villámgyorsan beszálltam, és már indultam is volna, ha nem kellett volna megvárnom azt, amíg a többiek is bepattannak.. Amikor Liam még be sem csukta rendesen a kocsiajtót, én már akkor gázt adtam.
Végigszáguldottunk az utakon, nekem pedig egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban.
Gyorsan leparkoltam az első üres helyre a parknál, aztán futni kezdtem oda, ahol a hirtelen bevillanó képekben láttam Lexát.
Ahogy láttam nem rég, minden úgy volt: Lexi egy fánál állt, körülötte pedig 3 beöltözött csaj. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy én még mást is láttam..
Lexa szemszöge:
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim! - hallottam meg egy ismerős hangot magam mellől.
- Te meg mit.. vagyis ti meg mit kerestek itt? - álltam fel megdöbbenve.
- Csak gondoltuk, hogy örülnél nekünk.. Illetve Nekem.. - vigyorgott Emily.
- Nézzétek, én nem tudom mit akartok, de.. - mondtam remegő hangon.
- Semmi különöset, hidd el! - röhögött Em, és megragadta a karom, aztán.. aztán előhúzott egy kést..
- Eressz! - kezdtem el kapálózni.
- Lexa! - hallottam meg a fiúk ordibálását.
- Fogd be a száját! - utasította az egyik lányt, aki engedelmesen tette, amit kértek tőle, így nem kiabálhattam a srácoknak.
- A francba, ezek meg hogy kerültek ide?! - morgott Emily - Így kénytelen leszek sietni!
És még mielőtt bármit tehettem volna, mélyen a csuklómba vágta a kést..
Ezután persze elengedtek, és rögtön el is rohantak. Én egyre jobban szédültem, miközben lefagyva bámultam a csuklómból ömlő vérem..
- Lexi! - üvöltötte Louis, aki kb. 30 méterre volt már csak tőlem.
Erre én felnéztem rá, de az erőm már teljesen elhagyott..
- Lou.. - suttogtam, aztán minden elsötétült és a földre zuhantam, még mielőtt bárki odaérhetett volna hozzám..
Louis szemszöge:
Már messziről láttam az egyik lány kezében a kést, pont mint azokon a képeken.. Annyi eszembe jutott még róla, hogy a 'késes lányt' Emilynek hívják. Na, de ez most mellékes, inkább menjünk vissza a jelenbe:
- Lexi! - üvöltöttem, amikor már nagyon közel voltam a lányhoz.
Felnézett rám, és akkor úrrá lett rajtam a pánik.. Az a vágás a csuklóján durvább volt, mint ahogy a képek alapján hittem..!
Aztán mielőtt odaérhettem volna hozzá, összeesett.
- Nee! - ordította a nem sokkal mögöttem szaladó Niall.
Én szó nélkül felkaptam a vérző lányt, és futni kezdtem vele a többiek felé.
- Zayn, hívd a mentőket a park elé! - szólaltam meg ellentmondást nem tűrő hangon, mire a szépfiú már tárcsázott is.
Niall Liambe kapaszkodva próbált erős maradni, míg a másik oldalamon jövő Tori Dannel együtt sírt. Az én szememből is patakzott a könny, ahogy a karjaimban fekvő karcsú testre néztem.. A kitörni vágyó zokogásomat csak nagyon nehezen tudtam visszafogni, és úgy éreztem, hogy meghasad a szívem. A szobámban hagyott, hoppon maradt Eleanor pedig eszembe sem jutott.
Egy cél lebegett a szemem előtt: az egyre közelebbről hallatszódó szirénázáshoz kell érnem Lexivel, még hozzá minél előbb.. Nem történhet vele semmi rossz! Életben kell maradnia! - gondoltam a lány csuklójára pillantva, amiből azóta is megállás nélkül folyt a vér..
Ééés ennyi! ^^ Ne öljetek meg, pls! :P Remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése