Hűha, túl vagyunk az 58 140 látogatón.. :')) És az 1400. komizóm is meg volt már, igaz még pár bejegyzéssel előbb - Biaa97. Imádlak, te lány! :33
Egyébként sajnálom, hogy megint így alakult.. Mármint, hogy késtem. :(
A mostani rész (a szövegelésem nélkül, természetesen) csak 8 oldal, és 2414 szó, mert így tudtam lerövidíteni azt a nagyot, amit eredetileg terveztem. Az eddig meglévő plusz 7 oldalt holnap este rakom fel, és azért kellett megcsonkítanom a nagy részt, mert azt nem tudnám éjfélig befejezni. :$
Igyekszem majd visszatérni a régi szokásaimhoz, csak mondani könnyebb, mint megtenni. :/ Ó, és Somebody nem tudom honnan veszed, mikor vagyok fent facen, talán az ismerősöm vagy? Ha igen, ajánlom, hogy törölj ki közülük, mert már torkig vagyok azzal, hogy néhány embernek nincs jobb dolga a csesztetésemnél! Ha tehetném, néhány embert letiltanék a blogról, csak sajnos nem tudok.. Szóval szerencséjük van ;)
Amii-nak és katuco-nak, és a többieknek pedig köszönöm, hogy megvédtek, kiálltak mellettem. :) Az ilyen embereknek érdemes írni! <3
Amúgy ha valakit esetleg érdekel, délelőtt anya azzal keltett fel, hogy mindjárt jön értünk apa.. Egész nap vele voltam, felhozott perstre, előtte a barátnőjével, vele és a húgommal ebédeltem, stb. A hátam közepére sem kívántam az egészet, de ez van ://
Na jó, most már befogom, jó olvasást! :) I hope u like it!
Lexa szemszöge:
Mivel Harry vezetett, és Nialler beült előre, Louval ketten a hátsóülésre szorultunk. De ezt valahogy én egyáltalán nem bántam.. És Louis sem túlságosan, mert óvatosan megfogta a kezem.
Rámosolyogtam, mire ő csak elpirulva lehajtotta a fejét. Te jó ég, sürgősen beszélnem kell vele!
***
- Megjöttünk! - kiáltotta el magát Hazza, ahogy beléptünk az ajtón.
Erre hatalmas visítás volt a válasz a nappali felől, aztán megláttam Torit, ahogy vigyorogva rohan felém.
- Lexiiiiiiii! - kiabált és sikított egyszerre(..), majd szorongatni kezdett.
- Szia.. Vic.. Mindjárt.. megfulladok.. - nyöszörögtem.
- Bébi, engedd el szegényt. - sétált oda hozzánk Zayn mosolyogva.
- Hé, óvatosabban! Vigyázni kell Lexire. - húzott el a barátnőmtől óvóan Lou.
- Ugye még élsz? - nevetett a hozzánk éppen akkor odaérő Liam, és megölelt.
- Igen, egyenlőre. - ekkor egy másik visítást hallottunk - De Dan hangjából ítélve már nem sokáig.. - vigyorodtam el.
- Lexaaaa! - ugrott ő is a nyakamba.
- Elég, még megfojtjátok! - mérgelődött Louis, és védelmezően magához húzott.
- Ennyire nem kell aggódnod, Lou. - nyomtam egy puszit az arcára mosolyogva, majd elindultam az időközben távozó többiek után.
Azonban ahogy ők eltűntek a szemünk elől, valaki megragadta a csuklóm.. A karomra kulcsolódó kéz valószínűleg Louishoz tartozott, ugyanis csak ő volt mögöttem.
Gyengéden maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Muszáj volt elmosolyodnom, amikor egy kiskutyát is simán megszégyenítő, bocsánatkérő mosolyt öltött magára.
Nevetve megráztam a fejem, hogy leplezzem az egyre jobban növekvő zavarom, mire ő az arcomat fürkészve közelebb lépett hozzám.
Ahogy a testünk közül kiszorult minden levegő, elakadt a lélegzetem, és éreztem, hogy még jobban elpirulok.
Ő azonban szó nélkül az ajkait az enyémekre nyomta.. Azt vártam, hogy rendesen megcsókoljon, de csalódottan tapasztaltam, hogy egy hosszú puszi után elhajolt.
- De én akkor is nagyon féltelek. - súgta a fülembe, majd a nyakamba fúrta a fejét.
Mosolyogva öleltem magamhoz, és lágyan végigsimítottam párszor a hátán. Éreztem, hogy erre az egész teste megrándult, aztán a derekamon pihenő kezei óvatosan becsúsztak a pólóm alá, és az ujjait végigfuttatta a gerincemen.
Akaratlanul is felsóhajtottam, mire ő egy puszit nyomott a nyakamba, majd elégedetten mosolyogva elhajolt tőlem.
- Menjünk be, mert a többiek furcsállani fogják, hogy lemaradtunk.. - kértem halkan, hogy megtörjem a ránk telepedő -egyébként egyáltalán nem kínos- csöndet.
- Szerintem akkor is megérte. - nyomott még egy puszit a számra.
- Nem mondtam, hogy szerintem nem érte meg.. - vörösödtem el.
- Tudom. - mosolyodott el egy kacsintás kíséretében.
- Egyébként köszönöm, hogy aggódsz. - szorítottam meg a kezét.
- Valamiért ez természetes.. - motyogta elpirulva.
- Öö.. akkor gyere, menjünk, mielőtt mindkettőnk arca ilyen marad.. - túrtam a hajamba zavaromban, és elindultam.
Ezúttal nem állított meg, hanem követett.
- Na, csak beértek ti is a nappaliba! - köszöntött minket Zayn vigyorogva.
- Jaj, Louis, jó, hogy jössz, már majdnem elfelejtettem! Eleanor egy csomószor keresett itthon, írt mindenféle üzenetet is, azok fent vannak a szobádban. - vágott közbe Niall.
- Miért jött ide? - értetlenkedett Lou. - Tudta hol vagyok. Legalábbis az első látogatása után már biztosan.
- Azt állította, hogy nem veszed fel neki a telefont, és az sms-eire sem reagálsz. A kórházba meg nem akart bemenni, fogalmam sincs miért. - vonta meg a vállát a bátyám.
- De amúgy tényleg nem beszéltél vele telefonon? - kíváncsiskodott Liam, majd rám vigyorgott.
- Nem. Illetve talán egyszer.. De akkor sem konkrétan csak vele.. - nevetett fel Louis, és magához ölelt.
A szavaiból én rögtön rájöttem, hogy az interjúra gondol, így az ajkamba haraptam, hogy ne röhögjek én is hangosan.
- Haver, mi lenne, ha felmennél lezuhanyozni? Tudod, még mindig rettenetesen bűzlesz! Közben meg elolvashatod El szerelmes leveleit is, ha akarod. - vihogott Hazza.
- Oké, felmegyek, de ti addig ügyeljetek rá! - mutatott Lou Harryre.
- Miért? - vonták fel a szemöldöküket a többiek.
- Mert amikor kettesben maradt Lexivel a kórházban, azonnal neki állt könyörögni, hogy hadd csókolja meg.. - vigyorgott Louis győzedelmesen Hazzára.
- Nem is! - védekezett kapásból Harry, de hiába: a zavart mosolya és az egyre vörösödő feje elárulta.
- Felviszem a szobádba a táskád. - mosolygott rám közben Lou, és a lépcsőhöz indult.
Ahogy visszafordultam a többiek felé, valaki felsikított(?).
- Áááá, Lex, segíts! - visított Hazza, és mögém bújt.
- Nialler, hagyd csak, nem történt semmi. Tudod, mindig jártatja a száját, és akkor éppen nem akadt jobb témája ennél.. - nyugtattam meg a bátyám.
- Ezúttal megúsztad, Styles. - morogta, majd megölelt.
- Szeretlek húgi. Nagyon hiányoztál már. - suttogta.
- Én is szeretlek, Niall. - bújtam hozzá, a fejemet pedig a vállgödrébe temettem.
Az ő karjaiban is mindig jó érzés fogott el, nála is éreztem, hogy semmi bajom sem eshet, amíg velem van. De Lou ölelése akkor is másabb.. Mert őt másképp szeretem.
***
- Ó, ne már! Épp vége? - kérdezte csalódottan Louis, amikor leért a földszintre.
- Sajnos igen. - nevettem fel, miközben ő keserűen bámulta a Pokémon alkotóinak felsorolását(..).
- Lehet, hogy te örülsz neki, de én nem! - fonta keresztbe a karjait a mellkasán durcásan.
- Én annak örülök, hogy mehetek zuhanyozni! - mosolyogtam rá engesztelően.
- Eddig miért nem tudtál? Úgy is van meleg víz, ha ketten zuhanyoznak egyszerre! - pillantott rám értetlenül.
- Hát még ha egy fülkében.. - húzogatta a szemöldökét Harry perverzen vigyorogva.
Én igyekeztem figyelmen kívül hagyni drága Harold barátunk megjegyzését, és magyarázni kezdtem a dolgot:
- Nialler nem engedett fel, mert.. - itt félbe szakított az említett személy.
- Mert már így is túl sokat voltatok kettesben a héten! - fejezte be a mondatom a bátyám.
- Niall, ez már beteges, de mindegy. - rázta meg a fejét Lou nevetve.
- Akkor én azt hiszem megyek is. - futottam el a lépcső felé.
***
Amikor sikeresen végeztem a zuhanyzással és a kipakolással, elindultam lefelé. Azonban ahogy elhaladtam Louis szobája előtt, hallottam, hogy magában(?) beszél.
- Kopp-kopp. Mit csinálsz, Lou? - léptem be mosolyogva a fiúhoz.
- Szia. - intett nevetve - Mielőtt rosszra gondolnál, nem magamhoz beszélek, csak hát.. twitcam. - magyarázta, és az előtte lévő gépre mutatott.
- Ó, akkor már értem. - nevettem fel.
- Csatlakozol? - nézett rám kíváncsian.
- Nem is tudom.. - hajtottam le a fejem zavartan.
- Oké, akkor gyere. - veregette meg az ágyat maga mellett. (Ugyanis Louis hason feküdt az említett bútoron, előtte pedig a laptopja foglalt helyet.)
- Na, srácok, rengetegen kérdeztétek, hogy kijött be.. Tessék, itt a válasz. - húzott be a kamera elé vigyorogva.
- Sziasztok. - integettem mosolyogva a több tízezer(..) nézőnknek.
Láttam, hogy rengetegen azonnal olyanokat írtak, hogy 'Ugye már jól vagy?', meg 'Remélem nem volt annyira komoly bajod!', és ehhez hasonlókat.
Már épp szólásra nyitottam a szám, hogy megköszönjem a támogatásuk, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja és Eleanor állt ott.. teljesen meztelenül.
- Te jó ég, El! - takartam el gyorsan a szemeimet. - Basszus, legalább vegyél fel valamit! - nyavalyogtam a billentyűket bámulva.
- Minek? Te most szépen kimész, mi meg Luluval szórakozunk egyet! - nyávogott.
- Legalább a fehérneműidet vedd fel! Úristen, ezt nem felejtem el egyhamar! - nyöszörögtem.
Az egészben az volt a vicces, hogy a sok ezer néző ugyan nem láthatta, de hallotta Eleanort.
- El, mondtam már, hogy nem lesz semmi! Lexa pedig marad! - védett meg Louis.
- Nem, azt hiszem tényleg jobb lesz, ha megyek.. - álltam fel.
A mozdulatomra persze -az időközben már a fehérneműit felvevő- Eleanor győzedelmesen elvigyorodott.
- Így van, kicsi Lexi, jobb lesz, ha mész! Olyan dolgok fognak történni, amit nem biztos, hogy végig tudnál nézni! - sétált elém nevetve. (Így mindketten jól látszódtunk a kamerában - ő hátulról, én pedig szemből - de persze a twitcamről ő még most sem tudott semmit..)
- Lou már megmondta, hogy nem lesz semmi! - vágtam vissza.
- Az egy dolog, hogy mit mond neked.. Elvégre meg kell óvni szegény kislány ártatlan lelkecskéjét az ilyen dolgoktól! A húgainak sem mesél arról mit csinál velem.. - mosolygott rám gúnyosan.
- Eleanor, ezt most fejezd be! - mordult rá Louis.
- Miért? A végén még elbőgi magát, vagy mi? - vihogott El.
- Lou, azt hiszem tényleg jobb lesz, ha megyek.. - motyogtam.
- Ne, maradj! - szólt utánam Louis.
- De nem akarok zavarni.. Addig úgy sem fog békén hagyni téged, amíg meg nem baszod! És én inkább nem nézném végig, ha nem baj.. - indultam kifelé.
- Mondom, hogy nem lesz semmi, Lex! - próbálkozott tovább Lou.
- Dehogynem lesz! Jobb, ha eltűnik ez a kis.. khm.. khm.. senki! - gúnyolódott tovább El.
- A senki már megy is, csak elköszön. - integettem bele a kamerába - Egyébként Eleanor, igazán jól szerepeltél a directionerek szemében. Biztos értékelik az őszinteséged. - vigyorodtam el győzedelmesen. Ezúttal El jobban megszívta, mint én.
Ugyan fájt, hogy Louis most már nem az enyém, mert ő kőkeményen kisajátítja, de azért ez egy kicsit enyhített a fájdalmon. Nem is kicsit..! :D
- Te ribanc, miért nem szóltál?! - üvöltött fel dühösen, miután magához tért a meglepetés okozta pillanatnyi sokktól.
- Miért szóltam volna? - vontam vállat ártatlanul mosolyogva.
- Egy szemét kis senki vagy, ugye tudod?! - rontott nekem mérgesen.
Erősen a hasamba vágott, mire kétrét görnyedtem a fájdalomtól. Ezt ő gyorsan ki is használta, és megragadta a hajam, majd teljes erejéből húzni kezdte. Hátrafeszítette a fejemet és úgy sziszegett az arcomba:
- Ne feledd, amit Karen mondott! Nem vagy tisztában az erőviszonyokkal! Már rég vesztettél, ismerd be, és add fel végre! - de ezt persze csak én hallottam, olyan hangosan mondta.
- Soha. - néztem a szemébe villámló tekintettel.
- Te akartad! - nevetett fel, és egy nagyot rántott a fejemen a hajamnál fogva.
- Eleanor, most azonnal ereszd el! - rántotta el tőlem a lányt Lou.
- De ő csak ezt érdemli! - vágott pofon dühösen kapálózás közben.
Erre Louis védelmezően elém állt.
- Ne merj még egyszer hozzá érni! - jelentette ki vészjóslóan.
- Szánalmas vagy, Lexi! Nem tudod megvédeni magad? Ennyire senki sem lehet béna! - gúnyolódott El. - De akkor gyerünk! Legalább most legyen nagy a szád! Most, hogy Louis előtted van! Gyerünk, vágj vissza, most nem harapok!
Szótlanul álltam Lou mögött, egy hang sem jött ki a torkomon. Rettentően hálás voltam Louisnak, hogy leszedte rólam ezt a libát, de valahol kénytelen voltam beismerni, hogy Elnek igaza van..: nem tudtam megvédeni magam. Illetve képes lennék rá, de nem akarom bántani.. Inkább csak tűrök. Viszont ez sem jó megoldás.. - Nem sokára pedig valóban rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg így van. (Ez majd még később lesz csak a történetben - a szerk.)
Mivel nem reagáltam semmit, Eleanor egy kicsit odébb ment, hogy a szemembe tudjon nézni, és ne legyen útban Lou feje.
- Látod, Lexa, ennyi vagy! Egy kis senki. Ne csodálkozz azon, hogy miért nem kellesz senkinek! Tudod nagyon jól, hogy púp vagy mindenki hátán! Például itt élősködsz a fiúk nyakán, rabolod az idejüket és a pénzüket. Mindent a bátyádnak köszönhetsz, semmit sem tudsz a való életről! Semmit, érted?! A múltadban minden szép és jó. Mindened megvolt, és megvan, de te folyton csak többet akarsz! Igaz, én is mindent megkaptam, de én elégedett vagyok az életemmel! Te bezzeg lenyúlnád más pasiját és munkáját! Gondolkodj már el, undorító az, amit művelsz! - sziszegte.
Erre egy könnycsepp gördült le az arcomon. De most komolyan, miért figyelek egyáltalán arra, amit mond?! Hülyeség az egész!
- Ez az, sírj csak, hadd sajnáljanak! - mosolygott gonoszul.
- Lex? - fordult felém aggódva Lou, de én csak megráztam a fejem.
- Gyerünk, sírj! Hajrá, már mindenki sajnál! Menj és sírd el anyunak is a bánatod! Csak az a nagy kár, hogy ő már rég megdöglött! - folytatta gátlástalanul a mocskolódást.
Ennek hallatán erősen összeszorítottam a szemeimet, nem akartam ennél is gyengébbnek tűnni előtte.
Pár perc elteltével szótlanul ránéztem. A tekintetében nem láttam a megbánás legkisebb jelét sem, csak a bosszút.. Bosszút akart állni azért, mert egy hétig velem volt Louis. Gondolom ezt is Karen javasolta neki..
Nagy nehezen kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de egy hang sem hagyta el a torkom. Nem tudtam mást tenni, mint tátogni, akárcsak valami hal.
- Eleanor, ezt te sem gondolhattad komolyan! - rontottak be a bátyámék.
- Fogjatok le, vagy megtépem! - ordította Tori, mire Zayn készségesen átölelte hátulról a barátnőjét, hogy ne tudjon megmozdulni.
- Eleanor, tudod, hogy nagyon nem bírja, ha az anyjáról beszélnek! - mordult a lányra Niall.
- Hogy oda ne rohanjak! - forgatta meg a szemeit.
- Ne-ne haragudjatok.. - nyögtem ki nagy nehezen, és mindenkit kikerülve a szobámba rohantam.
Louis szemszöge:
Ahogy Lexi elfutott, mindenki szikrát szóró szemekkel meredt Elre.
- Azt hiszem jobb lesz, ha mész. - közölte Liam ingerülten.
- Még mit nem! - horkantotta sértődötten Eleanor. - Luluval mást terveztünk, igaz, szívem? - simított végig a mellkasomon.
- Felőlem azt csinálsz, amit akarsz! - csattantam fel, és Lexa után rohantam.
- Lex, nyisd ki, kérlek! Lexi! - próbálkoztam, de hiába. Hú, most legszívesebben megfojtanám Elt! Ez nagyon gáz? Mármint az, hogy pasi létemre bántanék egy lányt?
- Bezárkózott a szobájába. - mentem vissza a helyzetjelentéssel a többiekhez, akik még mindig Ellel néztek farkasszemet.
- A francba! - mordult fel Niall.
- Lulu, várom a bocsánatkérésed. - pillantott rám Eleanor.
- Azt aztán várhatod! A semmiért nem kérek bocsánatot! Amúgy ha annyira várni akarod, otthon tedd! - böktem a fejemmel az ajtó irányába.
- Gyere, Eleanor, öltözz, és megmutatom hol mehetsz ki. - szólalt meg Harry nyersen.
- Ezért még számolunk, Louis! - morogta a barátnőm, miközben a fürdőben öltözködött. - És tudom, hogy te is hallod, Lexa, elvégre nem olyan vastagok ezek az átkozott falak! Remélem legalább megölöd magad ebben a hatalmas nagy világfájdalmadban, te kis senki!
- Ez kedves volt. - búcsúztam el Eltől, aki puffogva követte Hazzát a földszintre.
A többiek is utánuk mentek, így én csak Niallel maradtam a szobában.
- Megpróbálod te is, vagy hagyjuk egy kicsit szegényt? - kérdeztem halkan.
- Nincs értelme ilyenkor próbálkozni. Mi is néztük a twitcamed lent, hallottuk miket mondott. - hajtotta le a fejét, majd a gépemre mutatott - Azt viszont most már kapcsolt ki.
- Oké. - bólintottam, és egy utolsót intettem a kamerába - Sziasztok, ne aggódjatok, minden rendben! - erőltettem mosolyt az arcomra, aztán kiléptem.
- Gyere le te is, hagyjuk, hogy megnyugodjon. - nézett rám Niall.
- Inkább ledőlök itt egy kicsit. - motyogtam, mire ő csak bólintott egyet és elment.
Jól van, Tomlinson, valahogy be kell jutnod Lexihez! De mégis hogyan? - pillantottam körbe a szobámon, mintha itt megtalálnám a választ. És végül meg is találtam, amikor a szemem megakadt az erkélyajtón..
Egyenlőre ennyi, idáig rakom fel, holnap estig igyekszem összehozni a kövit, ami biztos, hogy hosszabb lesz ;)
A rész egyébként szerintem nem olyan jó, de a következőben megint több Louxa lesz, ne féljetek :DD A végének különösen fogtok örülni, azt hiszem.. :D
Remélem azért ez is tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése