Hát, újra itt lennék, hogy boldogítsam azokat, akik esetleg idetévednek! :DD Remélem ez a blog is tetszeni fog, lehet, hogy most még a prológusból nem egyértelmű sok minden, de idővel kitisztul a kép (legalábbis remélem ;D)! Nagyon örülnék, ha kapnék ehhez 1-2 komit! ;)) I hope u like it! Puszi :D
Szereplők
Alexa Morgan / Alexa, Lexa, Lexi / (18)
Victoria Brown / Tori, Vicky, Vic / (18)
Niall Horan / Niall, Nialler, Szöszi / (18)
Louis Tomlinson / Louis, Lou, Boo Bear, Carrotboy / (20)
Harry Styles / Harry, Harold, Hazza, Göndörke / (18)
Liam Payne / Liam, Li / (18)
Zayn Malik / Zayn, Zaynie / (19)
Prológus
- Végre mindenki elaludt! - sóhajtottam fel magamban, boldogan ~már amennyire boldog tudtam lenni, hiszen az életem romokban hevert~ és halkan, hogy senki se ébredjen fel, megfogtam a tornacsukám, majd némán kiosontam a szobából.
A lehető legnagyobb nyugalommal, a létező legnagyobb csendben sétáltam végig a kihalt folyosókon, egészen a hátsó ajtóig. Gyorsan belebújtam a magammal hozott cipőmbe, majd ellopakodtam a titkos helyemig - ahol senki sem láthatott, mert pont takarásban voltam az összes ablak elől -aztán előhalásztam a zsebemből az öngyújtóm és egy doboz cigit.
Minden este, szinte már szertartás-szerűen osontam el ide, hogy szabadon és nyugodtan rágyújthassak, elvégre az árvaházban a dohányzás nem tartozik a megengedett dolgok közé.. Igen, lassan 1 hónapja élek az árvaházban, de egyre jobban undorodom magamtól és az életemtől. Ezalatt a 4 hét alatt nekiálltam vagdosni a csuklóm, viszont sosem sikerült végeznem magammal. Megtehettem volna, de két dolog mindig meggyőzött arról, hogy ne tegyem meg: az egyik, hogy az elvesztett bátyámmal megfogadtuk egymásnak, még régen, hogy örökké együtt maradunk és vigyázunk egymásra; a másik pedig anya utolsó mondata hozzám: Szeretlek kicsim! - Igaz, ezzel nem arra kért, hogy éljek tovább, de úgy éreztem, hogy tartozom neki annyival, hogy nem ölöm meg magam csak úgy.. Jó, persze meg lenne az okom a halálra, de nem hiszem, hogy így fair lennék vele szemben. Szegénynek a halála egy kicsit az én hibám is - legalábbis én ezt gondolom - de persze valójában csak engem akart megvédeni, azzal, hogy.. mindegy..
Az arcomhoz emeltem a szabad kezem, és gyorsan letöröltem a könnyeim, amik minden alkalommal automatikusan előtörtek, ha anyára gondoltam.
Azzal teljesen tisztában vagyok, hogy most élem (az eddigi) életem mélypontját, hiszen ennél rosszabb már nem lehet. Egy árvaházban lakom, teljesen egyedül vagyok, nincsenek barátaim, se pasim, minden rokonom biztosan halott, kivéve az apámat és a bátyámat. Ők nem tudom élnek-e még, és ha igen, akkor hol, ráadásul a keresztnevükre emlékszem egyedül, egyébként valószínűleg a vezetéknevüket meg is változtatták, így kizárt, hogy rájuk találjak. De ez egyedül apám hibája, elvette tőlem, még 7 éves koromban a bátyám, és azóta sem láttam őket. Annyira hiányzol, bátyus! Bárhol is vagy, én nagyon szeretlek, Niall..
A következő pár rész majd a múltban fog játszódni, hogy megtudjátok, hogyan is került Lexa árvaházba.. Mind1, remélem tetszett, komizzatok, csillagozzatok pls! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése